Először ítélték el Ivan Lexát

Lexa még a helyszínen fellebbezett, az ítéletet politikai ítéletnek tartja. Ha nem fizeti ki a bírságot, huszonegy hónapos börtönbüntetésre ítélik. Az ügy a Pozsonyi Kerületi Bírósághoz kerül továbbtárgyalásra.

A belügyminisztérium elégedett az ítélettel. „A bíróság alátámasztotta, hogy a titkosszolgálat egykori igazgatója bűncselekményt követett el. A bíróság bebizonyította, hogy a titkosszolgálat egykori vezetősége a fiktívoltárkép-vásárlással törvényt sértett” – írta Boris Ažaltovič, a belügyminisztérium szóvivője lapunknak elküldött írásos nyilatkozatában. Lexa pártja, a HZDS nem volt hajlandó nyilatkozni az ítélet ügyében.

Az első tárgyalásra 2004. január 29-én került sor. A vádlottak padjára Ivan Lexa, az SIS egykori igazgatója, valamint Jaroslav Svěchota került, aki 1994 és 1998 között az SIS igazgatóhelyettese volt. Svěchota súlyos betegség után tavaly november nyolcadikán elhunyt. Halála után lényegesen felgyorsult a tárgyalás, hiszen az elhunyt gyanúsítottal kapcsolatos összes eljárást beszüntették.

A négy nap híján egy éven át húzódó per során több mint ötven tanút hallgatott ki a bíróság. Az utolsó kettő múlt hét kedden lépett az esküdtszék elé. A besztercebányai püspöki hivatal alkalmazottai is szóhoz jutottak, Rudolf Baláž püspököt beleértve. Ľubomíra Zlochová, az igazságügyi minisztérium államtitkára is tanúskodott, mivel 1995-ben – a botrány kitörésekor – a Pozsonyi Kerületi Bíróság elnöke volt.

A legérdekesebb tanúk egyike kétségtelenül Fegyveres Oszkár, a Lexa-féle titkosszolgálat egykori munkatársa volt. Kilencévi bujkálás után tavaly télen tért vissza Szlovákiába. Önszántából megváltoztatta személyazonosságát. A bíróságon zárt ajtók mögött rövid ideig tanúskodott. Ennek ellenére – az ügyésznő bevallása szerint – ez a néhány perces vallomás járult hozzá a legjobban Lexa elítéléséhez. Fegyveres részt vett az egykori államfő fia, ifjabb Michal Kováč elrablásában. Kijelentette: csak később tudatosította, hogy felettese parancsára bűncselekményt hajtott végre – az oltárképügybe is valószínűleg ilyen módon keveredett.

A tanúk vallomásai rendszerint több óráig tartottak, hiszen nemcsak az esküdtszék kérdéseire, hanem Lexa öt, valamint Svěchota három ügyvédjének faggatására is válaszolniuk kellett. Lexa egyébként ügyvédjéhez, Ján Cuperhez hasonlóan hangos megnyilvánulásaival rendszeresen zavarta a tárgyalásokat.

Az SIS egykori igazgatójának múlt heti záróbeszéde csaknem másfél órán át tartott. Megdöbbentőnek találta az ügyésznő záróbeszédét – véleménye szerint azzal ugyanis csak ártatlanságát tudta bebizonyítania. „Ha én a Slovnaft kémiai mérnökeként így értékelném a bizonyítékokat, garantálom, hogy Pozsony egy része már régen nem létezik. A kihallgatott tanúk egyikének vallomásából sem lehet arra következtetni, hogy törvényt sértettem volna” – mondta el múlt héten Lexa. Iveta Kopčová ügyésznő munkájában legjobban azt kifogásolta, hogy meg sem próbálta bebizonyítani bűnösségét. „A tanúk egyikétől sem kérdezett semmit. Ha nem lett volna záróbeszéde, nem is ismerem a hangját” – tette hozzá Lexa. Ügyvédjei az egész pert politikailag manipuláltnak tartották.

Kopčová az újságíróknak bevallotta: hasonló, személye ellen irányuló, támadásokkal bíróságon még nem találkozott. „Megértem Lexa kijelentéseit, elvégre a vádlott záróbeszédében bármit kimondhat, végül is bocsánatot is kért” – tette hozzá Kopčová.

A bíróság döntése még nem jogerős, tehát tovább folytatódik annak a pernek a tárgyalása, melynek állítólag egyetlen célja volt: Rudolf Baláž, besztercebányai római katolikus püspök lejáratása. Baláž a Mečiar kormány alatt nyilvánosan is támogatását fejezte ki Michal Kováč egykori elnöknek – egyesek szerint ezzel érdemelte ki az SIS túlzott érdeklődését.

Az oltárképügy még 1995-ben kezdődött. Az SIS munkatársai ekkor tudták meg, hogy a besztercebányai püspöki hivatal elkészítette a reneszánsz oltárkép másolatát, az eredeti alkotást pedig el akarja adni. A kép iránt az SIS embere tanúsította a legnagyobb érdeklődést – svájci állampolgárnak tettette magát, Thomas J. Grabner álnéven mutatkozott be. A kép másolatát elkészítő restaurátorral meg is egyezett az eladás feltételein, s a titkosszolgálat kasszájából erre a célra 200 ezer dollárt vett fel. Az oltárkép fiktív eladását állítólag Lexa hagyta jóvá. A vád szerint Lexáék ezzel akarták bemártani a püspököt, aki az állítólagos svájci férfinak akarta eladni a képet, hogy a bevétellel a püspöki hivatal nehéz anyagi helyzetén segítsen. A fiktív üzletre 1995. július 14-én került sor. A rendőrség nem sokkal később letartóztatta a restaurátort, valamint Thomas J. Grabnert, a titkosszolgálat ügynökét. A restaurátor ellen büntetőjogi eljárást indítottak, letartóztatták és fogságba zárták. A rendőrség ezek után házkutatást végzett a püspöki hivatalban. Később azonban kiderült: a kép nem része a nemzeti örökségnek, így a püspökségnek joga volt a képet eladni, tehát a nyomozószervek vádjai a püspökség ellen teljesen jogtalanok voltak. Kevés bizonyíték miatt a nyomozó leállította a restaurátor ellen indított eljárást is. A rendőrségi nyomozásból kitűnik: az SIS jogtalanul, saját hatáskörén túllépve bonyolította le az üzletet, hogy lejárassa Balážékat.

A kormány a püspöki hivataltól már hivatalosan is elnézést kért a történtekért. A hármas oltár 2000 decemberében került vissza a besztercebányai püspöki hivatalhoz. Jelenleg a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményének részét képezi. Az oltárképet bemutató kiállításon Ivan Lexa is megjelent: egyszerűen elugrott a tárgyalás szünetében. A galéria képviselői szerint csak véletlen egybeesésről volt szó. „Rendes polgárként érkeztem. Vettem jegyet, hogy megtekintsem ezt az egyedülálló művészeti alkotást” – mondta a volt titkosszolgálati igazgató.

Érdekességnek számít, hogy a 2002-ben elkészített eredeti vádirat – jogköri visszaélés vádjával – még háromtól tíz évig terjedő szabadságvesztést ajánlott. 2004-ben már csak a büntetés alsó határán – három éven gondolkoztak. A tegnapi ítélet után Lexa ötszázezer koronás bírsággal sétált ki a Pozsonyi 3. Járásbíróságról.