Elnéptelenedés fenyegeti Dél-Szlovákiát

A 2000-es évek elején történelmi mélypontra csökkent a szülések száma. Hogyan jellemezné az elmúlt időszakot, és milyenek a demográfiai kilátások a következő évtizedekre?

Az említett időszakban nagyon alacsony volt a termékenység, 2002-ben egy nőre 1,19 gyerek jutott. A következő években viszont enyhe növekedés volt megfigyelhető, 2008 körül megtört a csökkenő tendencia, és jelentősebb fellendülést tapasztaltunk. A legutóbbi években tehát emelkedett a születési arány. A jelenlegi érték 1,6 – átlagban ennyi gyerek jut egy nőre. Ha megnézzük azokat az országokat, ahol ez a változás végbement, úgy tűnik, még körülbelül egy évtizeden keresztül kitarthat a növekedés. Az optimista előrejelzések szerint akár az 1,8-as átlagot is elérhetjük.

Problémát jelent a tudatosan vállalt gyermektelenség?

Szlovákiában nem a gyermektelenség a fő probléma. A nőknek sikerül behozni az első elhalasztott szülést. Az előrejelzések azt mutatják, a fiatalabb generáció esetében a nők negyede marad gyermektelen. Az optimistább becslések szerint legfeljebb az ötödük nem vállal gyereket, ami az európai térségben teljesen normálisnak számít. Az alacsony születési rátát befolyásolja a gyermektelenség, de ennél sokkal nagyobb kihívást jelent a második és további gyerekek születése. A nők többségéből anya lesz, de egyre gyakrabban csak egy gyerek anyja.

Milyen tényezők befolyásolják a nőket abban, hogy csak egy gyermeket vállalnak?

E téren nagyon nagy az információhiány. Szlovákiában nem készültek kutatások arról, miért döntenek úgy a nők, hogy csak egy utódot szülnek. Ugyanez vonatkozik az egyes intézkedésekre: nem tudjuk, milyen eszközök járulhatnának hozzá, hogy több gyerek jöjjön világra. Ennek ellenére úgy véljük, összetett jelenségről van szó, amiben részben szerepet játszik a fiatal családok gazdasági helyzete. A gyermekről való gondoskodás továbbra is a nőkre hárul, akik emiatt hosszú ideig kiesnek a munkaerőpiacról. Ez főleg a magasabb végzettségű nőket érinti negatívan. Az elérhető óvodák és bölcsődék kérdése szintén nem elhanyagolható. A fiatal családok számára továbbá fontos a saját lakhatás biztosítása.

Pozsonyban az utóbbi években megnőtt a gyermekvállalási kedv. Másrészt épp a főváros környékén halasztják későbbre a szülést a nők. Mi az oka ennek?

Pozsony és vonzáskörzete rendkívül különleges. A változás gyorsan és lendületesen ment végbe, két évtizeddel ezelőtt még Pozsonyban volt a legalacsonyabb a gyermekvállalási kedv. A pozitív elmozdulás tehát korán kezdődött, és jelenleg a végéhez közelít. Elsősorban az elhalasztott szülések behozásának köszönhetően emelkedett a születési arány, de a migráció is szerepet játszott benne. Sok fiatal költözik a fővárosba, akik már készülnek a családalapításra. Gyakran magasabb iskolai végzettségű párokról van szó, akik meg tudják teremteni a saját lakhatás feltételeit, ami sok esetben a gyerekvállalás alapkövetelménye. Igaz, hogy Pozsonyban tolják ki későbbre az anyaság kezdetét, de ezek a nők nagymértékben sikeresek az elhalasztott szülés behozásában. Ez azonban nemcsak Szlovákiára jellemző, Prágában és a skandináv országok fővárosaiban is magasabb születési arány figyelhető meg.

A népesség elöregedése szempontjából mi a helyzet a dél-szlovákiai járásokban?

A dél-szlovákiai járásokban hosszú ideje rendkívül súlyos a helyzet. Dunaszerdahelyen még valamilyen szinten érződik Pozsony hatása, de Komáromtól Losoncig tartósan alacsony a születési arány. Az elhalasztott szülések behozása terén sincs jelentős előrelépés. Egyelőre tehát nem javulnak a mutatók, a szülések számát tekintve továbbra is gondok vannak. Ezzel szorosan összefügg a lakosság elöregedése. Úgy tűnik, ezekben a járásokban a társadalom viszonylag gyorsan öregszik, és ez valószínűleg a közeljövőben sem változik.

Még mindig érvényes, hogy az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező nőknek átlagban több gyermekük van?

Igen, de hozzá kell tenni azt is, hogy az alapfokú végzettséggel rendelkezők csoportja ebből a szempontból egyedülálló. Náluk még mindig gyakori a 3 és több gyerek, a középiskolát végzett nők viszont már egyre jobban hasonlítanak a diplomásokra. Ebben az esetben jelentős változás történt a gyerekvállalási kedv terén. Továbbra is érvényes, hogy minél magasabb a végzettség, annál kevesebb a gyerek, a középiskolások és főiskolások közötti különbség azonban csökken.

A születési arány növelése szempontjából mely intézkedések bizonyultak hatékonynak?

Szlovákiában az átfogó családpolitika a hetvenes évek végén jelent meg, aminek a fő eleme az ifjúházas-kölcsön, az anyasági szabadság meghosszabbítása és a szülői szabadság ideje alatt igényelhető juttatás bevezetése volt. Itt említhetjük még a lakásépítés támogatását és az elérhetőbb óvodahálózat kialakítását. Ezek az intézkedések járultak hozzá a gyermekszületés intenzitásának az emelkedéséhez. Itt viszont egy nagy „de” következik: a megszületett gyerekek száma azért volt olyan magas, mert a termékeny korú nők táborába a második világháború után született nők népes generációja tartozott. Ezek a generációk igyekeztek kihasználni a családpolitika új eszközeit, ezért felgyorsították a családalapítást. Ezek a gyerekek valószínűleg megszülettek volna később is, az elfogadott intézkedések hatására viszont rövid időn belül született sok gyerek.

A skandináv családpolitikát általában sikeresnek tartják a szakértők, Franciaországban pedig viszonylag magas a születési arány. Mi a külföldi siker kulcsa? Szlovákiában mi segíthetné a születési arány növekedését?

Keveset tudunk róla, milyen intézkedések működnének Szlovákiában. Skandinávia és Franciaország azért sikeresek, mert olyan modellt dolgoztak ki, amely a saját feltételeiknek felel meg. A gazdasági és társadalmi helyzetükre szabták a családpolitikát. Skandináviában például viszonylag magas juttatás jár az anyasági szabadság idején, amely azonban rövidebb, és a férfiak is kiveszik belőle a részüket. Franciaországban a gyermek egyéves korától járhat bölcsődébe, és szélesebb körben elérhetőbbé tették az óvodákat is. Ez a két fő pillér, de kérdéses, hogy ezek az eszközök sikeresek lennének-e Szlovákiában is. Úgy gondolom, hogy az intézmények elérhetősége helyes lépés lehet, illetve a bérlakások biztosítása a fiatal családok számára szintén jó megoldásnak tűnik. A családpolitikák kidolgozásánál nem a pénzügyi vetület a legfontosabb, legalábbis nem minden csoport szempontjából. Az alacsonyabb végzettségű, valamint a társadalom alsó rétegéhez tartozó pároknak elsődleges a pénzügyi támogatás. A magasabb bevétellel rendelkezők azonban a családpolitika egyéb formáit részesítenék előnyben, például különböző adókedvezményeket vagy elérhetőbb intézményeket a kisgyermekek számára.

Van rá esély, hogy a magasabb születési aránynak köszönhetően megállítsuk a lakosság elöregedését? Milyen egyéb lépések segíthetnék a népesség növekedését Szlovákiában?

Egyértelműen nincs. Tudatosítani kell, hogy az öregedést nem állítjuk meg, és visszafordítani sem tudjuk, legfeljebb kicsit enyhítünk rajta sikeresebb családpolitika és migrációs politika kombinációjával. Szlovákiában nem az alacsony születési arány a legfőbb kihívás. Ezen a téren a következő években még javulásra számítunk, lehet, hogy az európai átlagot is sikerül elérni. Svédország, Nagy-Britannia és Franciaország áll a legjobban a született gyerekek számát tekintve, ezekben átlagosan két gyerek jut egy nőre, erre a szintre viszont valószínűleg már nem jutunk el. Nálunk a jövőre nézve a legnagyobb problémát az jelenti, hogy csökken a szaporodási potenciál. Jelentősen visszaesik a termékeny korú nők száma, a népesebb generációk, amelyek a hetvenes évek környékén születtek, már elérték a 40 év feletti kort. Az ő helyüket sokkal alacsonyabb létszámú generáció veszi át, így fokozatosan csökken a lehetséges anyukák száma. A 2000-es évek környékén 1,4 millió 15 és 39 év közötti nő élt Szlovákiában, pár éven belül viszont 300 ezerrel kevesebben lesznek.