SZALAY ZOLTÁNA melóból hazafelé jövet találkoztam a lánnyal. A buszon szúrtam ki, leszállás után pedig megszólítottam. Egész szemrevaló példány volt, először fel sem tűnt, hogy nincs orra. Nem menekült előlem, ahogy korábban sok lány tette. Bemutatkoztam, s ő is megmondta a nevét: Elisa.
Elisa
SZALAY ZOLTÁN
A melóból hazafelé jövet találkoztam a lánnyal. A buszon szúrtam ki, leszállás után pedig megszólítottam. Egész szemrevaló példány volt, először fel sem tűnt, hogy nincs orra. Nem menekült előlem, ahogy korábban sok lány tette. Bemutatkoztam, s ő is megmondta a nevét: Elisa. Lassan sétáltunk a széles sugárúton; új épületeket pillantottam meg, több felhőkarcoló meg egy egész szép neoreneszánsz-forma palota – ezek tegnap még nem voltak itt. A lánynak is megemlítettem, mily gyorsan épül ki ez a környék. Nem nagyon érdekelte a dolog. Azt mondta, odakint lakik, B Lakótelepen. Valószínűleg szegény, döbbentem rá, talán teljesen nincstelen. S ez még vonzóbbá tette a számomra.
Régóta vagy idebent, kérdezte.
Hát az elég relatív, válaszoltam.
Én tulképp új vagyok még, mondta.
Egyik kedvenc kávéházamba hívtam őt, a Café Normalba, a Kettes sugárút és a Tizennyolcadik utca sarkán. Szeretem a hangulatát ennek a helynek, az árak is tűrhetőek, igaz, a pincéreknek nincs arcuk, s ez néha idegesít. Két konyakot rendeltem.
Mivel foglalkozol idebent, kérdezte.
Társtulajdonos vagyok egy kis reklámcégben, válaszoltam.
Gondolom, tele vagy zsével.
Meglepődtem – ilyet még itt sem szokás kérdezni. Persze, ő új volt.
Hiszen láthattad, busszal járok, válaszoltam.
Beszélgettünk még egy ideig, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve meghívtam őt a lakásomra. Csak aztán gondoltam bele, volna-e értelme egy együtt töltött éjszakának. Ő azonban rögvest rávágta, hogy benne van a dologban.
A lakásom kiváló fekvésű, egyik ablakából kilátás nyílik a B-tengerre, melynek kikötőjében pompás óceánjárók horgonyoznak. Ez lenyűgözte Elisát. Töltöttem neki egy kis tokajit, csodálkozva jegyezte meg, nem gondolta volna, hogy már ez is van itt. Aztán rövid beszélgetés után a hálószobában kötöttünk ki.
Én mindig is adtam a külsőmre, igazán mindennel fel vagyok szerelve, még köldököm is van, Elisa azonban szegény lány. Azt gondoltam, talán orálisan akarja. Mérhetetlenül meglepődtem, amikor kiderült, hogy igenis van neki vaginája. Furfangos egy nőszemély.
Kétperces aktusra vagyok beállítva, mondtam neki, ő pedig biztosított róla, hogy neki az nagyon is megfelel, majd azonmód rám mászott. Egész ügyesen ment neki a dolog, jó volt nézni.
Mégiscsak elég dohányod van, mondta, miután végeztünk. Aki ekkora faszt tud szerezni magának…
Csak hümmögtem.
Holnap is találkozunk, kérdezte.
Persze, válaszoltam.
Az órámra pillantottam: elszaladt az idő. Holnap korán kelek. Bepötyögtem Elisának, hogy megyek. Holnap megkeresem, hagyja meg a kódját az adatbankomban. Aztán gyorsan kiléptem, kikapcsoltam a gépet, gyors fogmosás, és bezuhantam szűk kis ágyamba. Egész szép este volt.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.