Elhunyt Szabó Rezső

Kolozsnémán született 1929-ben. A háború alatt a pápai református kollégiumban kezdte középiskolai tanulmányait, majd a komáromi bencés gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Jogi tanulmányait a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen kezdte, majd a pozsonyi Comenius Egyetemen fejezte be (1952). 1951 és 1954 között a Csemadok szakelőadója, később titkára, majd főtitkára, 1959-től 1961-ig pedig a Hét főszerkesztője volt. 1969–1970-ben a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke volt. 

1968-ban egyike volt a szlovákiai magyarság követeléseit tételesen megfogalmazó értelmiségieknek. Emiatt 1970-ben kizárták a CSKP-ból és a Csemadokból is. Előbb fizikai munkásként, majd egy vállalat szakelőadójaként, később jogászaként dolgozott. 1989-ben rehabilitálták, és visszatért a közéletbe. 1990-ben az Együttélés Politikai Mozgalom egyik alapítója, 1990–1992-ben a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője volt. 

Szabó Rezső komoly szerepet vállalt a köz-, a politikai és a kulturális életben, és eredményesen tevékenykedett. Józan, következetes politikája korának, a Csemadoknak és a szlovákiai magyarságnak valódi vezető alakjává emelte. 2004-ben jelent meg A Csemadok és a Prágai Tavasz című könyve, amelyben életének meghatározó korszakáról vall történelmi hűséggel. Vallotta: a Csemadok olyan hely, mely nélkül az ember legjobb elvárásai sem valósulhatnak meg, közösség, amely az értelmes célokért képes az áldozatvállalásra is.