Elbúcsúztak a hídőrök

Bensőséges ünnepség keretében, a Thermál szálló konferenciatermében búcsúzott el szombaton délután a régió lakosságától az a két fiatal svájci művész, akik egy nemzetközi pályázat keretében fél évig laktak városunkban, s hídőrként a szellemi kulturális értékek közvetítését, a határokon átívelő kapcsolatok, kezdeményezések előmozdítását voltak hivatva szolgálni.

A nemzetközi művészeti pályázat kezdeményezője Frühauf Károly, Svájcban élő, egykori párkányi lakos, aki a hídőrök ösztöndíját és itt-tartózkodási költségeit is fedezi. A projekt keretében félévente újabb pályázatnyertes hídőr érkezik a városba, s feladatai közé tartozik az is, hogy rendszeresen naplót írjon, maradandó képzőművészeti, irodalmi alkotást hozzon létre, megismerje a Duna mindkét partján élők gondolkodását, kultúráját, szokásait, s mindezek alapján segítse és erősítse az összetartozás, a határok nélküli, egyetemes értékekről való együttgondolkodás fejlődését. A két svájci fiatal Párkányban a sájci és a helyi iskolások megismerkedésében közreműködött: az interneten keresztül valósították meg azt a projektet, amelyben a tanulók régiójuk, városuk, országuk egy-egy jellegzetességét mutatják be egymásnak, saját véleményt alkotnak szülőföldjükről, lakóhelyükről – szóban, képben, írásban. Mindezeket az alkotásokat Képhíd címmel a www.interpixel.com címen a közönség is megtekintheti. A következő hídőr egy amszterdami művész, Monique Besten történész-művészettörténész lesz, aki január elején érkezik majd a városba – mondta el lapunknak Frühauf Károly. – Amióta olvasott a nemzetközi pályázatról és tud a Mária Valéria hídról, azóta naponta foglalkozik a híddal, s ideérkezésekor ötleteit majd egy képzőművészeti alkotásban valósítja meg – tette hozzá Frühauf Károly. Philip Sablonnier és Eva-Maria Würth pedig most szombaton búcsúzik el a várostól. Mint azt lapunknak elmondták, rengeteg élménnyel gazdagodva térnek haza. – Öröm volt látni, hogy itt milyen nyitottak, segítőkészek, kreatívak az emberek – mondja Philip. – Az augusztus huszadikai tűzijáték például felejthetetlen marad számunkra, már csak a kép miatt is, ahogy a Duna minkét partján összesereglettek az emberek, akkor valóban éreztük az összetartozást – teszi hozzá Maria. Számos humoros és abszurd élményük is akadt, s ezeket a hídőr naplójába is bejegyezték. Az esztergomi vízszennyeződés őket is elszomorította. – A lényeg, hogy sok barátot ismertünk meg, s rendkívül sokfajta gonodlkodásmódot s ez lelkiekben is gazdaggá tesz bennünket. Az ember mindig tanul, főképp más országban, más helyen, s amikor rájön a helyiek gondolkodásmódjára, szokásaik, hagyományaik, életvitelük mozgatórugóira, akkor megértővé, nyitottá válik, ugyanakkor a saját, berögzült előítéleteit, szellemi-lelki közhelyeit is képes felülvizsgálni, átértékelni. Megérti azt, hogy a világ és a kultúra nem csak a saját portájánál kezdődik és végződik, a szellemi kaland, a tolerancia és az elfogadás a saját nézeteit is egy magasabb minőséggé alakítja – fejtették ki búcsúzó svájci vendégeink.