Egy műgyűjtő emlékezete

Dévényi Iván még ma is a magyar kulturális élet meghatározó személyisége. Születésének 75. évfordulóján egész napos programot szervezett tiszteletére Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata és a Kuny Domonkos Megyei Múzeum.

A neves műgyűjtő érdeklődése elsősorban a XX. századi magyar művészet felé fordult, a poszt-nagybányai művészek, a Nyolcak, a Gresham-kör festői, később a szentendrei művészek és az Európai Iskola tagjainak vonzásába került. Esztergomban barátságot kötött Martsa Alajossal, a Városi Könyvtár igazgatójával, később Mucsi Andrással és Bodri Ferenccel. Széles baráti körének munkája nyomán a városban számos művész mutatkozott be az általuk rendezett kiállításokon.

A Bottyán János Műszaki Szakközépiskolában december 14-én tartott megemlékezésen a barátok és kollégák mellett részt vett Dévényi Iván felesége és lánya, Dévényi Éva is. Mravik László művészettörténész, muzeológus a délelőtti konferencián méltatta a Dévényi-gyűjtemény jelentőségét. Beszédében hangsúlyozta, hogy az esztergomi műgyűjtő abban az időben igen nehéz feladatra vállalkozott, mivel a háború után nem csak a magyar képállomány jelentős része pusztult el, hanem a műgyűjtő réteg (az arisztokrácia) – is gyakorlatilag eltűnt. A magyar műkereskedelem nem szűnt meg teljesen, az anyag azonban egyre silányabbnak bizonyult. Leginkább a fekete-kereskedelemben voltak értékes művek, ahonnan Dévényi is táplálkozott. Olyan műgyűjtő csoportoktól kapott útmutatást, mint például a Fruchter-gyűjtemény, a Radnay-gyűjtemény vagy a gazdag Paál László-, Szinyei- és Mednyánszky-anyaggal rendelkező Wolfner-gyűjtemény. Dévényi gyűjteménye a magyar művészekre koncentrált, figyelme az elfeledett vagy hallgatásra kényszerített mesterekre és a külföldre szakadt alkotókra is kiterjedt. Gyűjteményéből december 19-ig a Duna Múzeumban láthatunk ízelítőt, olyan magyar képzőművészektől, mint Szőnyi István, Borsos Miklós, Derkovits Gyula, Czóbel Béla, Egry József, Bálint Endre és Medgyessy Ferenc. Mojzer Miklós, a Szépművészeti Múzeum nyugalmazott igazgatója kreatív, szerteágazó művészeti tevékenységet folytató személyiségként jellemezte. Műgyűjtő szenvedélye mellett maradandót alkotott írói és tanári pályafutása során is. Dévényi lakása a padlótól a plafonig képekkel volt tele. Mint mondta, így védekezett a külvilág ellen.

Dévényi Iván (1929-1977) Cegléden született, magyar-történelem szakos diplomájának megszerzése után családjával Esztergomban telepedett le. A Bottyán János Gépipari Technikumban vállalt tanári állást, majd az ötvenes évek elejétől édesapjától örökölt műgyűjtőszenvedélye teljesítette ki életét. Kassák Lajos és Gadányi Jenő műveinek gondozása mellett mint művészeti író vezette a Vigília művészeti rovatát, rendszeresen publikált a Jelen-kor, az Új Ember, a Művészet és az Új Forrás hasábjain is. Munkásságával páratlan értéket hozott létre, mely példaértékű a mai műgyűjtők számára.