Egy magyargyűlölő esete a rendőri brutalitással

A Nagyrőcén lejátszódott Szendrei-ügy, vagy a rendőrök romák elleni tornaljai és kassai fellépése a sajtóban egyaránt nagy visszhangot kapott, ami helyénvaló is, hiszen a sajtónak kötelessége, hogy rámutasson a visszásságokra. A somorjai rendőrök és a cselekmény idején csupán tizenkilenc éves dévényújfalui magyargyűlölő fiatalember esete annyiban más, hogy a sajtó 2006-ban, a Fico-kormány színre lépését követően nemzetiségi ügyet kreált belőle. Minthogy a kormány az extrémizmus elleni harcot is ugyanabban az évben tűzte zászlajára, nem csoda, hogy az esetből okulva a Nyugat-Szlovákia déli járásaiban dolgozó rendőrök alig láttak szélsőséges eszméket hirdető egyént.

Slota bedőlt a szőke cicának

Jóllehet Somorján az „etnikai türelmetlenség” legfeljebb egy-egy kocsmai társalgás alkalmával jelenik meg, nem tudni, miért, 2006 nyarán az akkor 19 éves pozsony-dévényújfalui Michal B. úgy vélte: ideje lesz rendet tenni a városban és környékén elszemtelenedett magyarok között. Harcát azzal kezdte, hogy a Pokec portálon Slota nick alatt felszólította nemzeti érzelmű testvéreit: nosza, lépjenek fel a magyarok ellen! Hogy felhívásának nyomatékot adjon, az éj leple alatt Somorja és Nagymagyar térségében leszerelt és összetiport néhány magyar feliratú helységnévtáblát, az erről készült fotókat pedig feltöltötte a világhálóra. Miután ilyen módon bizonyítékokat szolgáltatott maga ellen, szervezett támadásra szólította fel elvbarátait, ami a Slota név alatt bejelentkező „nemzetébresztő” munkásságát nyomon követő somorjai rendőröknek már elegendő ok volt arra, hogy közbelépjenek. Egyikük Szőke Kika fedőnéven szintén részt vett a magasröptű internetes eszmecserében, s nagyon helyesen mérve fel Michal B. szellemi képességeit, találkozót kért tőle. A fiatalembernek szimpatikus lehetett a magát tősgyökeres szlováknak valló, a magyarok jelenléte miatt magát feszélyezve érző szöszi, s 2006. augusztus 25-én barátja, valamint annak barátnője kíséretében meg is jelent az egyik somorjai áruház parkolójában, ahol hat állami, két városi rendőr, valamint a biztonsági szolgálat két embere várta. Mivel a találkára azzal a piros színű Seat Ibizával érkeztek, mely a táblarongálások helyszínén készült fotókon is látható volt, fennállt a gyanú, hogy az autó tulajdonosa Michal B. tettestársa. Valamennyiüket bekísérték a somorjai rendőrőrsre.

Rendőrök vagy felbosszantott magyarok?

A kihallgatás során a két kísérő úgy nyilatkozott, hogy nem tudnak Michal B. szélsőséges beállítottságáról. A dévényújfalui fiatalember a rendőrök által elé tett, a világhálóról letöltött fotók láttán beismerte, hogy ő használta a Slota „fedőnevet”, és gyűlöli a magyarokat. Ezt követően szálltak ki a férfi dévényújfalui lakására, ahol megtalálták a leszerelt helységnévtáblákat, majd visszatérve a somorjai őrsre felvették a jegyzőkönyvet, és Michal B.-t szélnek eresztették. Akkor állítólag azt mondta: mivel emberségesen bántak vele, megváltozott a magyarokról alkotott véleménye – ő ugyanis lincselésre számított.

A jegyzőkönyvek átkerültek a Dunaszerdahelyi Járási Rendőrkapitányságra; mivel Nagyszombat megyében az extrémizmus elleni harc terén ez volt az első eredményesen felgöngyölített ügy, a három somorjai rendőr feletteseitől dicséretben részesült. A dunaszerdahelyi nyomozók lefoglalták Michal B. számítógépét, majd a fiatalembert a Dunaszerdahelyi Járásbíróság vizsgálati fogságba helyeztette. Az ügy ezzel látszólag elült.

A csend mindössze egy-két hónapig tartott; 2006 őszén az országos rendőrkapitányság a katonai ügyészség felügyelete mellett belső vizsgálatot indított, majd november 13-án a Szlovák Televízió Riporterek című műsora foglalkozott az üggyel. A „tényfeltáró riportban” egyebek közt Michal B. barátai vallottak arról, hogy a somorjai rendőrök baseballütővel, majd gumibottal verték őt a kihallgatás során, s valójában nem hivatalos közegként, hanem felbosszantott magyarként jártak el vele szemben.

Szabálytalan, de objektív

Nem sokáig kellett várni a bírósági beadványra, melyet Michal B. ügyvédje fogalmazott meg; ebben a rendőröket tettestársként elkövetett hivatali visszaéléssel vádolja. Az ügy így érdekes fordulatot vett – míg Michal B. ellen vétség miatt indult bírósági eljárás, az őt kihallgató rendőröket olyan súlyos bűncselekmény elkövetésével vádolták, melynek büntetése négytől tíz évig terjedő szabadságvesztés. Ezt megelőzően a fiú szülei és ügyvédje előbb a dunaszerdahelyi rendőröket próbálták perbe fogni a lakásba történt behatolás, a számítógép „eltulajdonítása”, valamint fizikai erőszak alkalmazása miatt. Mivel a bíróság ezeket a vádakat sorra elutasította, a somorjai rendőrökön kerestek s találtak fogást.

Szembesítések, felismertetések – egész pontosan: rekogníciók – sorozata következett, melyek során egyre nyilvánvalóbbá vált: a belső vizsgálat célja nem az igazság kiderítése, hanem bűnbakok keresése. Amikor az érintettek az ügyben halmozódó eljárási hibákra felhívták a figyelmet, a katonai ügyésztől azt a választ kapták: igaz, hogy a rekogníciót nem a szabályoknak megfelelően végezték el, ám eredményét objektívnak tekinti. Egy másik érdekesség: az állítólagos verés rekonstruálása során a pozsonyi rendőr-akadémia hallgatóinak kellett eljátszaniuk a történteket. Mivel bebizonyosodott, hogy a Michal B. által leírt módon az általa megadott helyiségben az eset nem történhetett meg, a vizsgálótiszt kiüríttette az irodát, csak hogy végre eljátszhassák az ütlegelést. A bíróság által felkért törvényszéki orvosszakértő az eset óta eltelt időre hivatkozva elutasította a szakvélemény kiadását – erre kerestek olyat, aki kiadott egy teljesen általános, gyakorlatilag használhatatlan véleményt.

Egyedül tizennyolccal szemben

Álljon itt még néhány tény: a Michal B. előzetes letartóztatásba vételekor készült orvosi látlelet semmilyen külsérelmi nyomról nem számol be. Az állítólagos sértett a baseballütővel és gumibottal rámért ütések számát huszonötről fokozatosan négy-ötre csökkentette – nyilván, mert rájött, hogy ennyi talán még hihető. A Michal B.-vel 2006. augusztus 25-én egyidőben előállított két személy azt vallotta: nem voltak tanúi annak, hogy társukkal szemben a rendőrök erőszakot alkalmaztak volna, a korábban mellette tanúskodó hat bomberdzsekis pozonyi fiatal abban sem tudott megegyezni, mikor és milyen körülmények között keletkeztek barátjuk sérülései. Az egy évig húzódó belső vizsgálat során összességében tizennyolc közvetlen tanú vallotta, hogy nem történt erőszak.

A Dunaszerdahelyi Járásbíróság elfogultságra hivatkozva visszautasította az ügyet, így az a Galántai Járásbírósághoz került. A tárgyalás során Michal B. anyja igyekezett bagatellizálni fia tettét – úgy nyilatkozott, mintha mi sem történt volna, legfeljebb annyi, hogy a világhálón lefa..ozott néhány magyart, s elküldte őket a Duna túloldalára. Állítólag mindezt még poénosnak is találta.

A katonai ügyész minden bizonyíték és tanúvallomás ellenére záróbeszédében példátlanul magas büntetést követelt: N. Attila rendőr számára 6-7, S. Zoltán számára 5-6, a legfiatalabb V. Tibor számára 4 év letöltendő börtönbüntetést. A járásbíróság az alapos vizsgálat után 2009-ben felmentette a rendőröket, ám a katonai ügyész megfellebbezte a döntést. Ezt a Nagyszombati Kerületi Bíróság 2010. november 16-án megalapozatlanság miatt elutasította, így a Galántai Járásbíróság döntése jogerőre emelkedett.

Az érintett rendőrök egyike időközben pályát váltott, a testületnél maradtak szakmai előmenetelét az ügy évekig fékezte. Belső rendőrségi körökből úgy értesültünk: az eset demoralizáló hatása erőteljesen megnyilvánult a rendőri állomány körében. Az ügyben az érintettek nem kívántak nyilatkozni – nyilván úgy vélik, a tények önmagukért beszélnek.