Egy évtized bősi hordaléka

ĺgy kezdődöttTASR-archívumLeginkább látványos esemény idén kétség kívül az augusztusi árvíz volt. A Dunán idén két komolyabb, ötéves rekordot döntő árhullám is levonult. A félelmetesebb, az árteret tíz év után először kitöltő augusztusi árvíz vízhozama csak a történelmi idők legnagyobb árvizeit okozó 1954-es és 1965-ös árhullámmal vetekedett. Végül sikerült komoly kár nélkül megúszni, a sajtóban pedig törvényszerűen megjelentek „A vízlépcső megmentette Pozsonyt és Budapestet” típusú nyilatkozatok. Ezúttal azonban a dolgot nem hagyták annyiban. Anton Šurda tudományos kutató a sajtóban figyelmeztetett arra, hogy a vízlépcső Pozsonyon nem nagyon segített. Sőt a vízszint még magasabb is volt, mint hasonló vízhozamkor korábban, vagyis a főváros éppen rosszabb helyzetbe került. Ezt az állítást az illetékesek nem is tudták cáfolni, Ján Cábel, a Vízügyi Beruházási Vállalat illetékese a vitát egyelőre azzal zárta le, hogy a kérdés eldöntése további elemzéseket igényel. Egyben cáfolta a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet állítását is, amely szerint a dunacsúnyi víztároló Pozsonynál 70 centiméteres vízszintemelkedést okozott. Cábel szerint a dunacsúnyi kapuk segítségével éppen hogy 1 méterrel csökkenthető a vízszint.

Ezzel az állításával egyébként egy nyáron felvetődött, de a mai napig megválaszolatlan kérdést érintett. Augusztusban ugyanis Dunacsúnynál annak ellenére volt teljesen nyitva a 23 kapu, hogy Pozsony belvárosát már homokzsákokkal kellett védeni. Miközben pedig a Kis-Csallóközben az árvízvédelmi töltéseknél még legalább egy méter tartalék volt, az illetékesek komoly evakuációs előkészületeket tettek.

Az evakuáció szó arrafelé sem ébreszt kellemes emlékeket. 1992-ben, a Duna elrekesztése után érkező árhullám idején Július Binder egyszer már ki akarta telepíttetni ezt a három falut. Az emberek látták, hogy a töltések állapota még nem veszélyes, így senki sem ment sehová. Ma már tudjuk, hogy akkoriban Dunacsúnynál a vízlépcső építői többhetes sziszifuszi küzdelmet folytattak azért, hogy a víz ne mossa el félig kész művüket, és ne induljanak be ellenőrizhetetlen folyamatok.

Bár nagy a hallgatás, a helyzet idén augusztusban sem volt veszélytelen. Ezúttal a kulcsot a Bősi Vízi Erőmű jelentette. Értesüléseink szerint ugyanis kiderült, rekordmenynyiségű vízhozamoknál megtörténhet, hogy műszaki problémák miatt a turbinákat egyszerűen le kell zárni. Valamicske vizet ugyan a hajózsilipeken is át lehetne bocsátani, de ez nem sokat változtat a tényen, hogy ekkor a sokmilliárdos beruházás lényegében eltűnne az árvízvédelem térképéről. Ilyen esetben az egész árhullám a régi ártérre zúdulna, márpedig másodpercenkénti tízezer köbméteres vízhozam esetében kérdéses, mit bírnának ki az árvízvédelmi töltések. Ez az augusztusi árvíz tapasztalata és itt lenne az ideje, hogy az illetékesek ezzel kapcsolatban megfelelő felvilágosítással szolgáljanak a lakosság számára. Ez sokkal komolyabb téma, mint az elmúlt tíz év propagandista örökzöldje arról, vajon milyen mértékben védi a vízlépcső a magyar fővárost, Budapestet.

A vízlépcső tizedik évében megoldás körvonalazódik a vagyonjogi vitákban is. A turbinák ugyan termelik az áramot, de a Szlovák Villamos Művek (SE) évekig ennek árából nem járult hozzá sem a fenntartási költségekhez, sem a felvett külföldi hitelek törlesztéséhez. Idén végre a kormány nyomására tető alá került a megállapodás, így a Vízügyi Beruházási Vállalat (VV) újra képessé vált a normális gazdálkodásra. A villamos művek privatizációjával kapcsolatban pedig napirendre került a vízlépcső jövője is. Végül az a döntés született, hogy a kérdést a Szlovák Villamos Művek jövendő stratégiai befektetője dönti el. A vízlépcső leányvállalatként maradhat a villamosságiak tulajdonában, vagy pedig külön cégként átkerül a VV-hez.

Végezetül sokéves sugdolózás után idén napvilágra került, hogy Július Binder sem volt szent és bizony a C-változat építésének hősi időszakából sok százmillió koronás tisztázatlan számlát hagyott az utókorra. Augusztusban egyenesen Dominik Kocinger kormánybiztos jelentette be, hogy a kivitelező cégek részéről 400-500 millió koronás gyanús számlát fogadott el. Az egész ügy 2000-ben robbant ki, amikor is az eperjesi rendőrök a Spectrum nevű cég ellenőrzésekor 90 millió koronás fiktív számlára bukkantak.