MIRŐL SZÓLT A HÁGAI DÖNTÉS?

A Hágai Nemzetközi Bíróság szerint mindkét fél megsértette a Bős-nagymarosi Vízépcsőrendszer építéséről és működtetéséről kötött nemzetközi szerződést. A taláros testület szerint:

1. Magyarország nem volt jogosult 1989-ben abbahagyni az építést, később pedig egyoldalúan felmondani a szerződést;

2. Csehszlovákia jogosan fogott hozzá 1991-ben egy pótmegoldás építéséhez, de nem volt joga ahhoz, hogy azt 1992 októberében egyoldalúan üzembe helyezze;

3. Nem érvényes az a nyilatkozat, amellyel a magyar fél 1992 májusában felmondta a szerződést, így továbbra is az 1977-ben kötött megállapodás érvényes;

4. Szlovákia Csehszlovákia jogutódjaként szerződéses félnek számít.

A két fél számára a bíróság a következőket írta elő:

1. Szlovákia és Magyarország köteles jóhiszeműleg tárgyalni arról, hogy a valós helyzet figyelembe vételével miként fognak eleget tenni az 1977-es szerződésben vállaltaknak;

2. Amennyiben a két fél nem egyezik meg másként, a szlovák oldalon létező vízlépcsőre közös működtetési rendet kell kidolgozni;

3. Mindkét fél köteles megtéríteni a másik oldalnak okozott károkat;

4. A vízlépcsővel kapcsolatos megállapodásnak az 1977-es szerződésben foglaltakra kell alapulnia.