DUMA-KANYAR

1. A turistaszezonra újra kivilágítják az esztergomi bazilikát. Ezt a hírt a budapesti Gellért szállóban közölték az újságírókkal. Meggyes Tamás polgármester szerint a látvány a budai vár szépségével fog vetekedni.

Horányi: Igen, valószínű így igaz, még megtoldanám azzal, hogy a látvány feltételezhetően egyedi, semmi máshoz nem hasonlítható vizuális élményt nyújt majd.

Rafael: Egy tán nem fölösleges gondolatom azért akadt: manapság egyre több az aggodalom a fényszennyezés mértéke miatt. Biztos, hogy állandóan fényárban kell úsznia minden épületnek? Hogyan viselik ezt a madarak, állatok?

Sinkó: Az elmúlt években több esztergomi templom kapott esti megvilágítást, sokkal szebb így a város esténként, különösen szemet gyönyörködtető a Mária-Valéria hídról a megvilágított várhegy. Ugye ismerik azt a viccet, amikor két rendőr beszélget: Nézd má’! Ott szemben a budai vár! Hadd várjon, első a szolgálat! Ezt most módosítjuk: Nézd má’, ott szemben az esztergomi bazilika világít! Hadd világítson! – Ez így nem lesz vicces, de szép lesz. Akkor hát csak világítson!

Schlett: A marketing minden, hirdetik a posztmodern guruk! Kiváló ötlet a kivilágítás, de a „Horror-street-et”, a város főutcáját meg sötétítsék el, mert még tévedésből kibombázzák a városból.

2. Az esztergomi kézilabdacsapatnak, a jelek szerint semmi esélye sincs az első osztályban maradásra. A lányok egyetlen árva ponttal állnak az utolsó helyen, és a rájátszásban ugyan még kiharcolhatnák a bennmaradást, de erre semmi esély sincs, hiszen a csapat közben elfogyott, egy-két cserejátékossal játsszák le mérkőzéseiket.

Horányi: Nagy kár! Hogy is mondta az az énekes? – „...miért hagytuk, hogy így legyen?...”

Rafael: Hogy miért mentek el a többiek, nyílt titok. Lekókadt a városi hátszél. Kár. A foci után ebbe is öltek egy csomó pénzt a zsebünkből. De itt legalább volt siker egy ideig. Van még egy sikeres rögbicsapatunk. Nehogy azt is elkezdjék támogatni! Akkor vége!

Sinkó: Az önkormányzati ígéret szép szó, de ha csak ígéret marad, azzal nem lehet játékosokat megtartani. Nagy kérdés, hogy mi lesz a kézilabdával azután, hogy kiesnek az NB I-ből? Remélem, talpra tudnak állni újra és saját nevelésű játékosokkal, kiharcolják majd egyszer a feljutást. Kár értük, mert nagyot mertek álmodni a kézilabda esztergomi szerelmesei, és ez az álom most szertefoszlott...

Schlett: Van egy morbid hírem: 2005-öt az ENSZ a „Testnevelés és a sport“ évének nyilvánította. Erre kiherélik az olimpiai mozgalmat, Esztergomban ez volt az egyetlen nívós olimpián is szereplő sportág!

3. Ezen a télen először történt meg, hogy nem olvadt el a hó. Rendesen behavazódtunk. Hódoltak-e a téli sportoknak, építettek-e hóembert, lapátolták-e a havat, vagy csak a meleg szobából nézték a hóesést?

Horányi: Hólapátolás és hóesés-nézés, egy-két elcsúszás, ennyi a téli sport.

Rafael: Egy tündéri kis faluba tartunk pihenni, Špania Dolinára, Besztercebánya mellé. Ott fogunk szánkózni, hóembert építeni, lapátolni, forralt bort kóstolgatni, nagyokat aludni a kellemesen fűtött szállodában. Szeretek Szlovákiába járni, otthon vagyok ott is.

Sinkó: A hutai (Pilisszentkereszt) rettenetes nevű pályán szánkóztunk a gyerekeimmel. Még sohasem jártam itt, kiváló adottságú a pálya, széles és hoszszú, szerintem egy felvonóval nagyszerű sí- vagy szánkópálya lehetne. De persze felvonó nélkül igazi kemény edzés, mire felvonszolja magát az ember újra és újra a dombtetőre. Hideg volt, de a gyönyörű napsütésben remekül szórakoztunk. Persze nem annyira, mint azok a honfitársaink, akik traktorbelsőn és gumicsónakon ülve száguldoztak lefelé a lejtőn, majd landoltak a bokrok között. De nekünk minden csontunk ép maradt.

Schlett: Szélsőséges és ádáz az időjárás, mint a pártpolitika. Egyik nap a sarki szél vihara üvölt, a betévedt éhes farkasok tizedelik a lakosságot, másnap minden elolvad, és most az influenza vírusok kezdik őrült vitustáncukat. Csak a tavasz jönne már!