DUMA-KANYAR

1. Ha minden jól megy, tavasszal megnyitja kapuit az új esztergomi élményfürdő. A monumentális épülettömbön folyamatosan dolgoznak az építők. Ilyenkor télvíz idején járnak-e Önök termálfürdőbe, fedett uszodába, esetleg szaunába?

Horányi: Nem csak télvíz idején... Valahogy az évek gyarapodásával a termálvíz iránti igény is egyre többször jelentkezik.

Rafael: Járunk: minden hétfőn Párkányba. Ott egyébként két (!) fedett uszoda van, és élmény, hogy meg tudom fizetni, hogy magától meleg a víz, mert termálvíz! (szómagyarázat kell?); hogy hideg a sör és kedvesek az emberek. Itthon meg néha már úgy néznek rám ezek a fideszhuszárok, mintha én rondítottam volna bele a feketelevesükbe.

Sinkó: Hatalmas lesz ez a fürdő, remélem, gyakran felkereshetjük majd esztergomi honfitársaimmal (remélem, hogy a Schlettet is beengedik)! Addig is a párkányi fedett uszodában ücsörgök hétfőnként, ami ezen a napon termálfürdőként üzemel. Tényleg, nem lehetne más napokon is felforrósítani a vizet? Vagy esetleg valamelyik kültéri medencét megnyitni? Akár tető nélkül is élvezetes lehetne a fürdőzés benne, úgyis tele van ilyenkor is melegvízzel! Majd sapkában fürdünk, mint Podhájskán!

Schlett: Ilyenkor, mikor szezonja van az összes bajnak, jó, ha kiizzadhatjuk a balsorsot magunkból! Személy szerint legszívesebben thai-masszázsra mennék, hogy életet leheljenek üzemen kívülre került testrészeimbe, de semmi luxus, ide egy igazi markos-magyaros dögönyöző asszony kellene! Az ilyen gőzfürdőkről mindenkinek a „Fartúró Toscanini” ugrik be!

2. Hétfőn Esztergomban az 1895-ös városegyesítés évfordulójával együtt rendezték meg a Magyar Kultúra Napját, ahol a volt megyeháza dísztermében az ünnepség előtt az Esztergomi Városszépítő Alapítvány nyilvános kuratóriumi ülésére került sor. Dorogon az elmúlt héten pénteken a József Attila Művelődési Házban tartották meg a Magyar Kultúra Napja ünnepi rendezvényeit. A programban egy József Attiláról szóló előadás és a pozsonyi Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes műsora is szerepelt.

Horányi: Csak örülni tudok minden megnyilvánulásnak, mely a kultúra fontosságát, jelenlétét hivatott tudatosítani és erősíteni az élet minden pillanatában, mert valóban igaz, hogy a kultúra sok pénzbe kerül, de ami ennél is többe, az a kultúrálatlanság.

Rafael: Mit mondjak erre? József Attilát olvasni kell, naponta, hetente, vele élni, etikáját és tisztességét mércének állítani, nem zászlóra tűzni. És hogy ünnepelnek... Istenem. Már a régi rómaiak is...

Sinkó: Kár, hogy összekötik mindenfélével ezt az ünnepet, és sajnos, a politika is belepofátlankodik sokszor. A tavalyi ünnepen Koditek úr Orbán Viktort idézte... Van itt egy ünnep a kultúra „csinálóinak” tiszteletére. Nincsenek nálunk költők, írók, festők, grafikusok, szobrászok, építészek, zenészek, művelődésszervezők, muzeológusok, restaurátorok, urambocsá, kulturális újságírók? Az ő ünnepük kellene, hogy legyen ez a nap, őket kellene ünnepelni ezen a napon! Meg kéne jobban becsülni a kultúrában dolgozókat, de sajnos itt még nem tartunk...

Schlett: Minden évben előkerül a téma: sajnos (vagy inkább szerencsére) nem vagyunk haverok, így csak vakon, elismerés nélkül leisztolunk! Hasznos lenne egy „médiaestély, sajtóbál”! Az Internet korában nincs többé lenézhető vagy gátlásos vidék!

3. Mégsem léptek sztrájkba a hét elején a Volán vállalatok autóbuszvezetői, mert közeledtek egymáshoz a tárgyaló felek álláspontjai. A buszvezetők 12%-os béremelést követelnek.

Horányi: Kérdés, mikor sztrájkolnak az utasok, amiért ilyen leharcolt buszokkal kénytelenek zötykölődni. Még szerencse, hogy sok a gödör, így van mire fogni a rázkódást. Viszont szerencse, hogy sűrűn és összehangoltan járnak ezek az automobilok, és gyorsan, múltkor Tatabányára már majdnem két óra alatt... Hú! Igaz, az ötven kilométer... Na azért az egy komoly távolság!!!

Rafael: Érdekes, hogy egy magáncégnél ez fel sem merülhet (ők még nem azok?). Követelni persze lehet. Még öt percig, aztán csukódik mögötted a kapu. Nehogy már a lekvár tegye el a nagymamát!

Sinkó: Nem értem! Nem a Volántól kell béremelést követelni, hanem az utasokat kell tájékoztatni, hogy Mari néni nem elég már az a 100-as; Józsikám, kevés lesz a 200-as! Persze jegyet ezután se fognak kapni! Minek is az, ha mindketten jobban járnak? Hogy utálhatják ezek a buszvezetők a bérleteseket! Elképzelem, ahogy Mari néni meg is kérdezi kedvenc sofőrjétől: Zolikám, hát mért nem szólt, hogy többet adjak? Nem kéne rögtön sztrájkolni... Barátom meséli, hogy annak idején, amikor a mozdonyvezetők sztrájkoltak, a dieselmozdony-vezetők szívták a fogukat: Legyen már vége a sztrájknak! Ugyanis az ő pénzük nagy része az üzemanyag „elszámolásából” volt. Ha álltak a vonatok, ők semennyi dieselolajat nem tudtak ellopni maguknak.

Schlett: A buszparkot a rozsda tartja össze! Itt is még mindig „Tetűbánya” dönt, el kéne végre szakadni már!