DUMA-KANYAR

1. A világsajtó a Délkelet-Ázsiát ért katasztrófáról beszél már hetek óta. Önök hogyan vélekednek a katasztrófáról és az utána kibontakozó segítségnyújtási hullámról?

Horányi: Döbbenetes esemény, sokkoló képsorok, ilyenkor látszik csak igazán, az élet arasznyi repülés földtől a földig. A segítségnyújtási szándék szerintem természetes, az hogy szinte egész Európában elsők vagyunk az adakozásban, megérne egy átfogó elemzést. Hogy is van a történet azzal a lóval és az ő oldalaival? Meg kellene találni már a közepét, sok helyzetben könnyítené a megoldást.

Rafael: Ismét csak a tehetetlenséget érzem, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva a természetnek. És ez ellen valamennyire már lehetett volna védekezni; a turizmusbevételekből erre miért nem futotta? Borzalmas teher lesz ez a lelkiismeretünkön.

Sinkó: A cunami borzasztó tragédiája felrázta a világot, és hatalmas mennyiségű adomány érkezik a térségbe. Persze a halottakat nem lehet feltámasztani és a segélyek elosztásával kapcsolatban is vannak aggályaim. A média világhatalmát bizonyítja mindez, és a katasztrófa akkor történt (karácsony utolsó napjaiban), amikor a világon az égvilágon semmi sem történt. És ez így van azóta is, hiszen a január is meglehetősen hírszegény. Biztos emlékeznek az augusztusi uborkaszezonra, amikor az esztergomi vízszennyezéstől volt tele a sajtó (persze csak a magyarországi), az augusztus is hasonlóan hírszegény hónap, mint az év vége és a január.

Schlett:Megrázó és szívet tépő híradások érkeztek a messzeségből, amelyek fölébresztették az emberekben a szolidaritás csodáját. A globalizáció felfalta az előrejelző berendezések árát, így fogja fölfalni az emberiséget és végül önmagát!

2. A párkányi Thermál Szálló szilveszteri bálján nem játszották el éjfélkor a szlovák himnuszt, csak a magyart, ezért az egyik szlovák vendég felháborodott, sőt a Novy Čas nevű újságban ez a hír napvilágot is látott. Gyetven Miklós igazgató magyarázata szerint a himnusz az egyik magyar rádióból szólt, nem a bál zenekara játszotta, miután elhangzott, hiába tekertek át másik csatornára, már véget ért a szlovák himnusz és a báli zenekar sem tudta eljátszani, így maradt el. Az igazgató visszautasította, hogy provokáció lett volna mindez, és „szerencsétlen felfújt ügy”-nek minősítette.

Horányi: Egy kis adalék annak megértéséhez, mennyire sok erezetű kérdés a határ, a határon túliság, határon túli magyarság, uniós kapcsolatok, szülőföld, anyanyelv, nemzet és kultúra, nemzeti kultúra. Egyébként már elmúltak azok az idők mikor ünnepségeken szovjet himnusz, magyar himnusz, végül az internacionálé dallamai keretezték az öszszejövetelek „spontán” gondolatszárnyalásait. Hiába, na! Nehezen csitulnak a régi reflexek, csak remélni lehet, a kötelezőség érvénye elhalványul, főleg bálok rendezésekor. Úgy tudom, a himnuszokat zenei kíséret nélkül, „a capella” is szokták énekelni, az első pár hang után bekapcsolódnak a többiek is, ha valaki elkezdi. Nem felháborodni, ÉNEKELNI! Igaz, így meg nem lehet botrány ízű újsághírt kreálni. Na ez a gond. De azért BUÉK!!!

Rafael: Utólag okos vagyok: ilyenre készülni kell. Volt egy idő (öt-hat éve?!), amikor úton-útfélen hozzánk vágták szeretett Tátránkban, Pozsonyunkban: Na Slovensku po slovensky! Ez azért már véget ért, ugye?

Sinkó: Az ”Ülj fel a motoromra, kisangyalom, olcsó és nem ráz...” kezdetű dalt, bezzeg három nyelven is tudta a zenekar, csak hát nem ez kellett. Megjegyezném, hogy nem tudta volna elénekelni senki a szlovák vendégek közül? De én örülök, hogy Párkány Esztergom vigalmi negyede kíván lenni, és ebbe nem fér bele a szlovák himnusz! Jut eszembe a 2000-es év szilveszterét az esztergomi kínai étteremben töltöttük, éjfélkor a magyar himnuszt énekelve együtt álltunk vigyázzban a negyven kínai vendéggel és együtt koccintottunk a boldog jövőnkre. Kínai himnusz nem volt (nem is merült fel ilyen igény, de nem is hiányzott), de a remekbe szabott kínai ételek és az angol slágerek kínai karaoke dalnokok előadásában olyan különleges hangulatot teremtettek, ami előrevetítette az ismeretlen jövőt, az őrült XXI. századot.

Schlett: Régiónkban időnként futótűzként fellobban a pánszláv, olykor a pángermán őrjöngés! Kérdezem én: miért nem játszották el éjfélkor sehol sem az Európai himnuszt?

3. Idén nem szerepel a Duna Esztergom és Párkány közötti átúszása Schirilla György programjában, a pozsonyi jegesmedve klub tagjai viszont vasárnap délután kettőkor jönnek. Önök hogyan kötődnek a folyóhoz? Horgásznak-e, úsznak-e benne, csónakáznak-e rajta, esetleg etetik a vízi madarakat?

Horányi: Nézem a vizet és ábrándozom. Szívesen laknék a partján, bármelyiken.

Rafael: Pecabotom nyolcéves koromban összetörte egy nagyfiú, aki haragudott egy egyesért tanár édesanyámra, azóta nem értem rá; úszni (Túlzás: lubickolni) a párkányi fedettben szeretek, no meg a boldogságban. A vízi madarakat elnézegetem, kislányommal etetgetem.

Sinkó: Idén talán majd horgászom is benne, korábban eveztem rajta őrsi csónakban és egy kajakkal is, a hattyúkat is etettük, amíg kisebbek voltak a gyerekek (Tényleg, most, hogy nagyobbak a gyerekek: kisebbek a madarak?!). Vasárnap a Dunát átúszó jegesmedvéket is megetetjük és megsimogatjuk, ha hagyják magukat!

Schlett: A kék Duna, a vén Duna már csak „Lucrecia Borgia“ számára hasznos itóka (anyósomnak ivókurának!). Bezzeg a Duma-kanyar! Míg a Dunát fertőzik a Duma-kanyar tisztítja a légkört a Duna-kanyarban!