DUMA-KANYAR

1. A hétvégén a Duna mindkét partján rendezvények sora várja az érdeklődőket, Párkányban az Őszi Városnapok, Esztergomban pedig a Hídünnep rendezvényeire kerül sor.

Horányi: Őszi Városi ünnepek: Itt van az ősz, itt van újra, a szél is ezt fújja: jönnek a fesztiválok újra meg újra, fuss Te is kedvesem a Hídon túlra!

Sinkó: Én már a Simon Júdát várom! Amióta Párkány Esztergom Sohója (mulató negyede) lett, az esti órákban inkább a Duna szlovákiai oldalán zajlik az élet. Még a kuplerájok nem nyíltak meg; vagy csak én nem tudok róla? Mindenesetre nem tudósított még erről az eseményről Buchlovics Péter kollégánk, meg a Schlett is csak szájhősködik

Rafael: Sikerült ebbe megint egy kicsit sokat belesűríteni: csarnoknévadó, főzőverseny, futás, egyebek. De nem baj. Csak jó idő legyen, mert megint látni akarom, mennyi az a négy/tíz kilométer, amit ismét nem futok végig a Széchenyi tér és a párkányi Termálfürdő között.

Schlett: Többé már nem unalom-ország tartománya az ősz, városunkban, kirobbanó alkotóerővel bíró nemzedékek születtek. Erre lehet alapozni, akár nemzetközi eseményeket is.

2. Hétfőn a sokáig Esztergomban élő és alkotó Nemere István író és felesége, szerdán, pedig a kitűnő előadóművész St. Martin volt a vendég a városi könyvtárban. A beszélgető partnerük Rafael Balázs.

Horányi: Sajnos, nem tudtam részt venni ezeken a rendezvényeken, de biztosan sok érdeklődőt vonzottak a neves személyiségek, biztos vagyok benne, hogy szárnyaló szívvel távoztak a résztvevők.

Sinkó: Nemere nem lett szent, még próféta sem a választott hazájában, Esztergomban. Igaz, mindig inkább remete volt. Még a gyönyörű panorámát is elvették tőle a lakóházánál, a Szent hegyén, a Szent Tamáson. Elmenekült egy tanyára. Szentmártoni Imre (St. Martin) egyszerűen megoldotta, nem várt az egyházra: szentté avatta saját magát

Rafael: Most erre mit mondjak? Nemeréékkel baráti kapcsolatban voltunk/vagyunk, St. Martin pedig verseket ír és fotózik. Valamint sokak kedvenc zenésze. Lehet, hogy vele is megbarátkozom/tam... Jó velük beszélgetni, jó tudni, hogy ilyen emberek vannak köröttünk.

Schlett: Bár a sci-fi pápa elköltözött Esztergomból, de mint bevallotta, szívében csiszolatlan gyémántként őrzi szeretett városunk emlékét.

3. A Hídünnep keretében, szombaton délben tartják meg a Sportcsarnok névadó ünnepségét, ahol Pézsa Tibor olimpiai bajnok vívó nevét veszi fel az esztergomi intézmény.

Horányi: Jó dolgok születnek a Sportcsarnokban, igyekeznek tükrözni a névadó életútját, így aztán a sportcsarnok is büszkeséggel töltheti el a névadót.

Sinkó: Jó lenne, ha az esztergomi vívósportot is fel lehetne éleszteni! Elég nagy szégyen, hogy a kardvívó olimpiai bajnokunkról elnevezett sportcsarnokban és a városban sehol máshol sincs vívó szakosztály. De a kezdeményezés dicséretes, meg kell becsülnünk a tegnap hőseit! Persze szebb lett volna egy új sportcsarnokot elnevezni Pézsa Tiborról, de talán az is meglesz egyszer!

Rafael: Örülök annak, hogy egy kiváló esztergomi nevét veszi fel a csarnok; én azért elgondolkoztam volna - akár mellette is - Rozgonyi Miki, a lassan két éve halott, volt csarnokigazgató nevének hasonló jellegű megbecsülésén. Sokan szerették, sokan nem; nagy egyéniség volt. Nem lenne szabad ily könnyen elfeledkezni róla!

Schlett: Tibi bácsi újra visszatért Esztergomba, úgy, mint negyven évvel ezelőtt Tokyóból: diadallal, babérkoszorúval. Emléke aranyba öltöztette a szent várost!