DUMA-KANYAR

Rovatunkban ezúttal az uniós polgárságukról, a május elsejei ünnepségekről és a Fürdő szálló újjáépítési terveiről mondja el a véleményét Horányi László színész-rendező, Rafael Balázs a 24 óra újságírója, Schlett István politológus-újságíró, és munkatársunk, Sinkó Gyula.

1. Immár Európai Unió polgárai szólalnak meg itt, a Duma-kanyarban. Hogy érzik magukat?

Horányi: Köszönöm, jól. Ami miatt rosszul: az unió független. Hit, remény, unió, azért a szeretet sem káros.

Sinkó: Mivel Kompország vagyunk, féltem attól, hogy mire kikötnénk újra Nyugaton, megszűnik a part... De remélem nem bomlik fel az unió, és lehet, hogy egyszer majd tényleg bebizonyosodik: ezek fontos pillanatok voltak.

Rafael: Kiválóan. Uniós polgár vagyok egyfelől, a fizetésem szám szerint még több is, mint egy brüsszeli kollégának. Csak ő euróban kapja... Legalább cseh koronában fizetnének! Már jobb lenne! Nos, én ezt hagynám itt az unióból.

Schlett: Jó, hogy nem a Sztálin kantátát, hanem az Örömódát nyomjuk. Ugyanakkor drága a cukor. Számtalan ilyen párost lehetne fabrikálni. Biztos, hogy a jó öreg Monarchiában nagyobb volt a szabadság!

2. Részt vettek a május elsejei ünnepségek valamelyikén?

Horányi: Munkával ünnepeltünk.

Sinkó: A lampionoson itthon voltunk, másnap már nem, azt mondják, jobb is. Komáromba mentünk elsején a Médiawave-re, ahol az esztergomi Club Era együttes volt a nap legkellemesebb meglepetése. A komáromi hídon valóban látszott, hogy történik itt valami: hatalmas fotók és zászlók díszelegtek rajta. Át is keltünk Szlovákiába, kipróbáltuk és igaz: a határátlépéshez elég volt a személyi igazolvány is.

Rafael: Igen: május elsején, a munka ünnepén természetesen dolgoztam. Négy helyszínen. Vasárnap meg a hétfői lapot csináltam. Bár sokak szerint fotózgatni, írogatni nem nagy munka... Hát, nem tudom..., a politikusságnál csak-csak több!

Schlett: Nem volt sörjegy, sem virslibónusz, sem fagyijegy! Balos nem megy el a jobbos bulira, vica versa, ezért mindig gyér házzal mennek ezek a dolgok! Megígérem, ha mi győzünk, minden majálison ingyen lesz a sör-virsli! De kik vagyunk mi?

3. A Mújdricza testvérek megálmodták a Fürdő szálló és környékének új arculatát, 120 szobás szálloda, 500 fős konferencia terem, 250 fős körkilátós étterem, barlangfürdő, 25 m-es új fedett uszoda terveit készítették el. A jelenlegi 50 m-es uszodát lefednék pálmaházas jelleggel, a Bástya mögötti autóparkoló felett zöldtetős napozóterasz lenne, továbbá szabadtéri színpad és sportpályák, középkori lőpor malom, 750 fős rendezvényterem és üzletház. Még a Bástyát is eltűntetnék Esztergom központjából.

Horányi: Hurrá!!! Most már csak az a 6 milliárd kellene, ébren, a számlán.

Sinkó: Egy Örkény egyperces jut eszembe erről, a Nézzünk bizakodva a jövőbe: „Körülbelül száztíz-száztizenöt év múlva, egy szép nyári napon, soron kívül megkondítják majd az ország összes harangjait... ...Addigra Visegrádon újjáépül az egykori királyi palota, sosem látott pompával, óriási termekkel, függőkertekkel... ...Visegrád akkor már nem ennek a kis országnak lesz a székhelye, hanem a Dunai Magyar Köztársaságnak, melynek négy vagy öt tenger mossa partjait.” Lehet, hogy ez a perc most jött el? Hiszen újra négy (vagy öt?) tenger mossa partjainkat, és miért ne férne ebbe bele az is, hogy eltűnik a Bástya és felújítják-továbbfejlesztik a Fürdő szállót? Vagy csak akkor, amikor Örkény jövendölte: 2080 körül?

Rafael: Szép. De milyen pénzből? Amink van-volt-lenne, elviszi a hideg vizes termál! Eltüntetnék a Bástyát? No hiszen. Ahhoz csak dinamit (vagy középkori lőpor...) kell. De azzal a sok-sok Bástya elvtárssal, vörös és narancs meg fekete színezetűekkel, akik még mindig a nyakunkon ülnek, azokkal mi lesz?!

Schlett: Ők egy globális művészi dimenzióban alkotnak és álmodják a csodát! Mi földön járó lelkek csak meg szeretnénk úszni kéz és lábtörés nélkül Kátyúfalvát!