Dél-Szlovákiában bizalmatlanul fogadják az emberek

– Érdekem, hogy a délen élő emberek is bízzanak bennemSomogyi Tibor felvételeÖt év távlatából hogy emlékszik vissza erre az időszakra?

Az 1999-es elnökválasztás nagyban emlékeztetett az 1998-as parlamenti választásra, amikor mindenki összefogott egy valaki ellen. Az 1999-es választások során ez a tendencia folytatódott. A kampányt meglehetősen későn kezdtem, gyakorlatilag nem volt esélyem. Inkább arra törekedtem, hogy a párt számára megtartsam a választók támogatását, és ellensúlyozzam a kormányoldal részéről érzékelhető nyomást. Jóllehet Rudolf Schuster megnyerte a választást, de tíz nap múlva ellenség volt azok számára, akik hatalomra juttatták őt.

Akkor hogyan dolgozta fel a választási vereséget?

Nem úgy tekintettem a választás eredményére mint vereségre, hanem mint hatalmas sikerre, ugyanis hétszázalékosról negyvenhárom százalékosra emelkedett a támogatottságunk. Ez hatalmas siker volt.

Úgy gondolja, hogy 1999-ben nem a megfelelő kampánytechnikákat választotta, vagy a választási sikertelenség mögött pusztán a kormánykoalíció erős ellenkampánya állt?

Én azt is megkérdőjelezem, egyáltalán volt-e kampány. Hisz nem volt kampánycsapatom sem, csak ketten voltunk, én és a műsorvezető hölgy. Rajta kívül nyolc parlamenti képviselő segített, ez volt minden. A pénz, az átgondolt taktika és a szélesebb támogatás hiánya miatt alakult ki ez a szerény eredmény.

Múlt pénteken hivatalosan is kezdetét vette a választási hadjárat. Ön nem kiskapuzott, mint néhány jelölttársa, nem tartott idő előtti kampányt. Hogyan jellemezné ez évi kampányát, milyen eszközöket fog alkalmazni?

Az 1999-es kampány idején két variáns közül lehetett választani. Ez most sincs másként. Vagy az SDKÚ jelöltje lesz megválasztva, vagy ellenzéki jelölt. Nincs harmadik út. Nekem nem tetszik, hogy az idei kampány csak az arcokról szól. Programokról nem szól, a jelöltek eddigi munkájáról sem, mellyel kiérdemelték volna az emberek bizalmát. Inkább egy stilizált arcot szeretnének bemutatni, nem egy reális politikusarcot. Ezért vagyok nagyon csalódott a kampány miatt. Arról szól, hogyan nyerjék meg az embereket, nem arról, miért alkalmas egy jelölt erre a posztra, és mit fog tenni, ha megválasztják.

Lesznek tévés reklámfilmjei is?

A közszolgálati televízióban nem, az ugyanis nem ad ilyen lehetőséget, ott csak egy félórás beszélgetésre lesz lehetőség. A kereskedelmi tévékben viszont lesz néhány klipem, ezek nem lesznek hosszabbak egy percnél.

A napokban megjelentek óriásplakátjai is. Ezeken azonban mintha valahogy megfiatalodott volna...

A test és az arc is az enyém. Csak egy kis fény-árny játék kellett hozzá, hogy olyanná formálják, ahogy az a plakátokon látható. Én sem tudtam, hogy mindössze ennyivel el lehet ezt érni, de el lehet, anélkül, hogy az ember kozmetikai beavatkozásnak vetné alá magát.

Ez része az új imidzsének?

Az az arculattervező, akivel együttdolgozom, ilyen fénybe állított be, és én elfogadtam a koncepcióját. De azt, hogy ez lesz a végeredmény, én is csak a fénykép elkészülte után láttam.

Elárulja, ki az arculattervezője?

Mészáros úr foglalkozik az óriásplakátokra kerülő fotókkal.

Van egy fiatal asszisztensnője is, aki éppen hogy csak kimaradt az iskolapadból. Vele meg van elégedve?

Igen, minden vonatkozásban.

Gondolja, hogy a kampányra fordítható négymilliós keretbe bele fog férni?

Még maradni is fog belőle. Nem fogok ennyit elkölteni.

Hogyan szeretné megszólítani a magyar nyelvű választókat?

E téren komoly nehézségeim akadnak. Ellátogattam a Dunazerdahelyi és a Galántai járásba, végiglátogattam a magyar határ menti területeket is. Érdekem, hogy az itt élő emberek is bízzanak bennem. Azt tapasztaltam, hogy a határ menti területeken nagy a munkanélküliség. Én nem nacionalizmust kínálok, hanem szociális biztonságot. Azt, hogy újítsuk meg a gazdaságot ezeken a területeken, szemben azokkal, akik azt mondják: őrizzük meg a status quot.

Nem gondolja, hogy a magyar szavazók önnel szembeni bizalmatlansága az utolsó Mečiar-kormány alatt történtekre vezethető vissza? E periódus kapcsán az átlag magyarnak olyan hívószavak rémlenek fel, mint az alapítványtörvény, mely ellehetetlenített sok faluban és kisvárosban működő hagyományőrző alapítványt; a „táblaháború”, a „névháború”, az államnyelvről szóló törvény; a Magyarországgal megkötött alapszerződés, mely sok itteni magyar számára árulásnak tűnt. Ön együtt kormányzott a Szlovák Nemzeti Párttal. Ők adták az oktatási minisztert, Eva Slavkovskát, aki betiltotta a kétnyelvű bizonyítványokat, melyek még a kommunisták alatt is megvoltak.

A magyar–szlovák alapszerződés szerintem egyértelműen diplomáciai siker volt, európai mércével mérve is. Ami a törvényeket illeti, Szlovákia, mint állam számára lettek elfogadva, nem a kisebbségek számára. Ami pedig az oktatási miniszter működését illeti, nem én vagyok Slavkovská asszony. Az általa hozott lépések az ő tárcájára tartoztak. Az akkori kormánykoalícióval kapcsolatban meg kell kérdezni azoknak a pártoknak a lelkiismeretét is, akik hagyták, hogy a koalíció kialakulhasson. Hogy a HZDS csak a Szlovák Nemzeti Párttal és a Munkásszövetséggel együtt tudjon kormányt alakítani. És ha a pártok jelenleg nem kapnak észbe, akkor a következő kormányt a Smer a Slota-féle Szlovák Nemzeti Párttal és a kommunistákkal együtt fogja alkotni. Az jobb lesz?

Az ön kormányzása alatt nem került sor a párkányi híd felújítására. Az a szóbeszéd járta, hogy azért, mivel ön attól tartott, a hídon keresztül könnyen behatolhatna a magyar hadsereg Szlovákiába. 1990-ben pedig, a Matica elnökével, Jozef Markušsal folytatott emlékezetes televíziós vitája idején azzal indokolta feszültségét, hogy olyan információkat kapott, a magyar katonaság a szlovák határ mentén vett fel hadállásokat. Kétszer ébresztett félelmet a szlovák lakosságban a magyar támadással való fenyegetéssel. Ezt komolyan gondolta?

1990-ben, amikor a Markuš-vita volt, a csehszlovák szövetségi védelmi szervektől valóban kaptam olyan információkat, hogy a Magyar Honvédség intenzív gyakorlatozást folytat a határ menti térségben. Tehát ilyen információk ténylegesen léteztek. Azt viszont soha nem állítottam, hogy a párkányi hídon átjöhetnének a magyar katonák. Ez fikció, butaság. A párkányi híd kérdésével kapcsolatban két probléma merült fel. Az egyik a nagymarosi erőmű kérdése. Ha a nagymarosi erőmű megépül, gátján lehetett volna közlekedni a két part között. A másik kérdés, mely nem volt tisztázva, a híd magasságának a kérdése. Az, hogy a duzzasztott, vagy a nem duzzasztott szinttől mérjük-e a híd magasságát. Mi a duzzasztott szinttől mértük, a magyar fél a jelenlegitől. Ha elfogadtuk volna a magyar fél érveit, azzal deklaráltuk volna, hogy lemondunk a nagymarosi erőműről. A kérdés tehát a hídtól egészen máshova tolódott. Aztán új kormányok jöttek mindkét országban, és kompromisszumos megoldás született, a duzzasztott szinttől mérték a híd magasságát.

Néhány politikai elemző szerint harmadszorra már nem kellene exkommunista elnökjelöltre adni szavazatunkat. Ön mit gondol, hogyan fogja a szavazókat befolyásolni a jelöltek kommunista múltja?

A kormányoldalon, ahol ezt sokat hangoztatják, éppen egy kommunista múltú elnökjelöltet láthatunk. Az országunkat képviselő külügyminiszter is tagja volt a nómenklatúrának, átment minden átvilágításon, és minden rendszerben jó volt. Vagy ott van a jelenlegi köztársasági elnök, aki a CSKP Központi Bizottságának tagja volt. Velük szemben állok én, aki 1969 óta a szocializmus ellenségeként politikailag megbízhatatlanná lettem nyilvánítva. E két alternatíva közül lehet választani: ki lesz az elnök. 1989-ben világosan meg lett mondva, egy rendszer megbukott, képviselői mégis továbbra is ténykednek a politikában. Sorsukról a választóknak kell dönteniük, és öt évig az lesz, amit ők választanak.

Szlovákiában a köztársasági elnöknek meglehetősen korlátozottak a jogkörei. Ön szerint mire elegendőek?

A komoly munkavégzéshez mindenképpen elegendőek. Az elnök ugyanis nem rendelkezik költségvetési forrásokról, nem része a végrehajtó hatalomnak, de a közvélemény formálása és a jogalkotás terén komoly lehetőségei vannak. Az elnök lényegében a parlament második kamarája. Ellenőrizheti és véleményezheti a parlament és a kormány működését. Számos eszköze van arra, hogy programját teljesítse. Michal Kováč például számottevő forrásokat fordított arra, hogy definiálja, mi a mečiarizmus. Ha ezeket az elnök rendelkezésére álló forrásokon mondjuk olyan tanulmányokat rendelünk, melyek arról szólnak, hogyan közelítsük Szlovákiát a fejlett országokhoz, az sokkal jobb lesz. És még számos jogkör adta lehetősége van az elnöknek, persze attól is függ, a poszton levő személy milyen tartalommal tölti meg ezeket.

Ha módjában állna, mit változtatna ezeken a jogkörökön?

Lényegileg semmit, mert a jelenlegieket elegendőnek tartom az elnöki feladatok ellátásához, és ahhoz, hogy ne legyen összeütközés az alkotmányos tényezők között. Ami viszont az elnök aktivitását illeti, nos, azon sokat változtatnék főként azon a területeken, melyeket említettem. Szlovákiát fel kell zárkóztatni a fejlett országokhoz. Szlovákiáról mint az Európai Unió tagjáról kell gondolkodnunk, ennek jegyében beruházásbarát fejlesztéspolitikát kell folytatnunk az egész ország területén, regionális bontásban. Foglalkoztatási programra is szükségünk van. És újra kell gondolnunk a szociális reformokat is, mert az nem lehet, hogy a reformokra a legrászorultabbak fizessenek rá.