Csökken a szolidaritás Ukrajna iránt

Az SAV Társadalmi és Pszichológiai Tudományi Központja idén augusztusban készített egy közvélemény- kutatást, amelyben 1854 adatközlőt kérdeztek a háborúval kapcsolatos hozzáállásukról.

A válaszadók 31,7 százaléka teljesen egyetértett azzal az állítással, hogy az ország túlságosan sokat segít Ukrajnának. További 8,1 százalékuk csupán az „egyetért” lehetőséget jelölte meg (vagyis nem annyira nyomatékosította a válaszát, mint az imént említett adatközlők), illetve 9 százalékuk a „részben egyetért” lehetőséget választotta. Ezeket a számokat összeadva azt láthatjuk, hogy a megkérdezettek 48,8 százaléka vélekedik úgy, az ország túlkompenzál az Ukrajnának nyújtott segítség terén.

Ezzel szemben jóval alacsonyabb azoknak az aránya (35,9 százalék), akik valamilyen formában nem értenek egyet a kutatók által megfogalmazott állítással (20,2 százalék egyáltalán nem ért egyet, 7,4 százalék nem ért egyet, 8,3 százalék pedig részben nem ért egyet). Az adatközlők 15,3 százaléka nem tudott állást foglalni a kérdésben. Összességében tehát az derült ki, hogy az országban többségben vannak azok, akik leállítanák, vagy legalábbis visszavennének a keleti szomszédunknak nyújtott támogatásból.

A kampány hatása

„Az adatközlők válaszaiból kitűnik a szolidaritásból adódó fáradtság, amit több tényező is előidézhetett. Közéjük tartozhat a gazdasági nyomás, a politikai tényezők és a média hatása is” – magyarázta Jana Papcunová, az SAV szociálpszichológusa. Mint mondta, a gazdasági visszaesés hozzájárulhat a helyi lakosság körében uralkodó ellenérzés kialakulásához, hiszen az emberek potenciális versenytársként tekinthetnek a menekültekre a szabad munkahelyekkel kapcsolatban.

Ami a politika hatását illeti, Papcunová a nemrég lezárult választási kampány szerepét emelte ki. „A politikusok a saját céljaikra használják fel a menekültválságot, mégpedig úgy, hogy félelmet és ellenkezést váltottak ki a szavazóbázisukban. Ez még inkább gyengítheti a menekültek támogatását a közvélemény szemében” – tette hozzá a szociálpszichológus.

A szeptemberben megerősödött migrációs nyomást elsősorban a Smer politikusai használták ki, akik a választás előtti utolsó hetekben folyamatosan a határellenőrzések megerősítését sulykolták, annak ellenére, hogy Hamran István országos rendőrfőkapitány többször is elismételte, Robert Fico pártelnök követelései teljesíthetetlenek. Emellett a Hlas is felhasználta a témát: egy héttel a kampánycsend bevezetése előtt „Stop migránsok” feliratú óriásplakátok jelentek meg országszerte, Peter Pellegrini pártelnök arcával. Rajtuk kívül még a szélsőjobboldali Republika és az ĽSNS is előszeretettel riogatott a migránsválság következményeivel.

A Smer végül meg is nyerte a választást a szavazatok 22,94 százalékával, a Hlas 14,7 százalékkal a harmadik legerősebb parlamenti frakcióval rendelkezhet, a szélsőségesek azonban nem kerültek be a törvényhozásba.

Papcunová végül a sajtó befolyásoló szerepét is kiemelte. „A menekültválsággal kapcsolatos állandó médiavisszhang információs túlterheltséghez és a lakosság érzéketlenségéhez vezethet. A »migráns« kifejezést gyakran az »illegális migráns« szókapcsolattal társítják, ami felerősíti a negatív konnotációt” – fogalmazott a szakember.

Fegyverszállítmányok

A felmérés készítői továbbá rákérdeztek az adatközlők véleményére a fegyveres segítségnyújtással kapcsolatban. A válaszadók 39,2 százaléka teljesen egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a fegyverszállítmányok csak meghosszabbítják a háborút. További 7,3 százalék egyetértett az állítással, 8,7 százalék pedig részben értett egyet vele. Ez összesítve 55,2 százalékot jelent, vagyis a megkérdezettek több mint felét. 13,4 százalék nem tudott állást foglalni a kérdésben, vagyis a válaszadók mindössze 31,4 százaléka nem ért egyet a fent említett kijelentéssel.

A szakértők szerint a szolidaritásból adódó fáradtság tovább mélyítheti a feszültséget a helyi lakosság és a bevándorlók között. Az ellenérzés gyakran abból fakad, hogy a lakosság azt gondolja, a menekültek az ő kárukra kapnak támogatást és lehetőséget, ez pedig versengést vagy rosszabb esetben ellenséges érzéseket vált ki, ami végső soron akár fizikai erőszakhoz is vezethet. „Fontos megérteni, hogy a szolidaritásból adódó fáradtság egy természetes emberi reakció a hosszan tartó és megterhelő válságok esetében. A következmények kezelése kulcsfontosságú a társadalmi összetartás megőrzéséhez, valamint a szolidaritás és a tolerancia fenntartásához a befogadó közösségekben” – zárta Papcunová.