Csínján bánnak a pártok a „romakérdéssel”

VERES ISTVÁN

Pozsony. Önálló, országos képviseletet nem tudnak kialakítani maguknak, a többi politikai pártban pedig másodrendű szavazókként tekintenek rájuk. Ez jellemezte Szlovákiában a politika és a cigányság viszonyát az elmúlt húsz évben. A pártokra ebben az esetben két ellentétes tényező hat, véli Ravasz Ábel szociológus. „Egyrészt tudják, hogy ez egy nagy szavazói tömeg, ahol lenne keresnivalójuk, másrészt félnek attól, hogy aki mélyebben foglalkozik a romákkal, az népszerűséget veszíthet” – magyarázza Ravasz.

Létszámban csak ők gyarapodnak

Utóbbi fő oka, hogy a legtöbb párt szavazóbázisa nem nyitott a romák problémái felé. „Ráadásul a pártok vezetésében is vannak olyan emberek, akikben nincs a kérdés iránt empátia” – teszi hozzá az elemző. Szerinte ez a viszonyrendszer az utóbbi húsz évben jellemző volt a magyar pártok és a magyarul beszélő romák viszonyára is. „Közben a szlovákiai magyar közösségen belül az egyetlen csoport, amelyiknek a létszáma nem fogy, hanem gyarapszik, az a magyar romák csoportja” – mutat rá Ravasz. A pártok szerinte tudják, hogy ez így van, de félnek a többi szavazójuktól. „Attól tartanak, hogy ha empatikusabban kezdenek foglalkozni a kérdéssel, elpártolnak tőlük az eddigi szimpatizánsaik” – nyilatkozta lapunk kérdésére az elemző.

A romakérdés alárendelt szerepe az elmúlt húsz év során nem változott a politikában, véli Grigorij Mesežnikov. A politológus szerint ezt bizonyítja, hogy a pártok nem álltak elő komolyabb megoldási javaslattal. „Ha valamilyen kormányanyagok születnek is a kérdésről, ahhoz a pártoknak kevés közük van, mert nagyrészt civil szervezetek közreműködnek az elkészítésénél” – állítja Mesežnikov.

Fontosabb a család, mint a nemzet

Roma pártokat általában mindegyik parlamenti választáson találunk, néha többet is (például a Roma Unió Pártja vagy a Szlovákiai Roma Kezdeményezés). Egyiknek sem sikerült viszont országos, sem kiterjedtebb helyi (például megyei) szervezettséget kiépíteni. A jelenség okát a romák értékrendjében kell keresni, véli Ravasz Ábel. „A nemzet számukra nem az elsődlegesen fontos kategória. Ők családban, nemzetségekben gondolkodnak” – fejti ki a szociológus. Egyben emlékeztet, hogy a szlovák vagy magyar kultúrában is csak 150–200 éve mentek végbe azok a folyamatok, amelyek lehetővé tették, hogy „nemzetben is gondolkodjunk”.

A széttagoltság fő oka Mesežnikov szerint a romák alacsony szociális státusza. Továbbá az, hogy kevésbé műveltek, nagyon szűk az értelmiségi rétegük és nem tudják magukat mozgósítani. „Állandóan védekezési pozícióban vannak a társadalmon belül, ezért sem termelték ki azt a politikai elitet, amely képviselni tudná az álláspontjukat” – mondta lapunknak a politológus. Ravasz szerint a roma közösség Szlovákiában nagyon heterogén, ezért kicsi az esélye, hogy közös politikai képviseletük jöjjön létre.

Peter Pollák (OľaNO) romaügyi kormánybiztos átfogó reformcsomagot ígért a romakérdés kezelésére, ám tavaly ősz óta áll a folyamat. Hetente megígéri, hogy bemutatja az első elkészült törvénytervezeteket, ám ezek a bemutatók rendre elmaradnak.