Családban lennének otthon

Kelet-Szlovákiában négyszázra tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akiket egyáltalán nem látogatnak, a hivatásos nevelőkön kívül senki sem törődik velük. Többségük nem sajátítja el időben azokat a szociális, közösségi tudnivalókat, amelyekre minden embernek szüksége van. A gyermekotthonból kikerült fiatalok többszörösen veszélyeztettek. Esetükben például négyszer nagyobb a veszélye annak, hogy rászokjanak a dohányzásra, és háromszor többen lesznek közülük alkoholisták, mint a családban nevelkedők közül. Az állami gondozottak közül az átlagosnál hatszor többen kerülnek börtönbe.

KI LEHET HIVATÁSOS SZÜLŐ?

Az Európai Unió országaiban bevett gyakorlatot követve egy ideje nálunk is bevezették a „hivatásos szülő” intézményét. Ez annyit jelent, hogy az állami gondozottak családokhoz kerülnek, a nevelőszülők pedig fizetést kapnak a gyermekotthontól, illetve ők gazdálkodhatnak a gyermekeknek járó havi összeggel. Nálunk ez fejenként négyezer korona. Meggazdagodni tehát nem lehet belőle, ám a kicsik családban nőnek fel. Mindezt a kassai székhelyű Virtuális Gyermekotthon igazgatójától, Ladislav Rovinskýtől tudtuk meg, aki a világért sem akarja bántani az állami szerveket és a gyermekotthonokat, csak annyit jegyez meg, hogy nálunk „egyesek” valami miatt ódzkodnak ettől a módszertől. „A szociális és családügyi minisztérium hiába tartja elsődleges céljának a hivatásos szülők felkészítését és az új lehetőség népszerűsítését, eddig csupán 60 „professzionális” család működik, összesen száz gyermekkel.”

FELESLEGES BONYOLĺTÁSOK?

A kassai Otthon a Családban Egyesület a statisztika javításán dolgozik, ám Kelet-Szlovákiában eddig csak két családot tudtak rábeszélni az újfajta hivatásra. Munkájuk nem könnyű, mivel a vonatkozó törvény például kimondja, hogy „profi” szülő csak speciális pedagógiai végzettséggel rendelkező személy lehet. „Szerintem ez felesleges bonyolítás, a jó anyaság vagy apaság nem azon múlik, van-e az embernek pedagógiai végzettsége” – mondja Eva Lorencová, az egyesület elnöke. Szerinte a gyermekotthonokban attól félnek, hogy az új kezdeményezés miatt csökken a létszám, és alkalmazottakat kell elbocsátaniuk. Az otthonokban dolgozó nevelőket pedig szinte lehetetlen rábeszélni arra, hogy saját lakásukban neveljék azokat a gyerekeket, akikkel egyébként évek óta foglalkoznak. „Ledolgozzák a napi nyolc órájukat, és attól kezdve nem érdeklik őket a kicsik. Összesen két nevelő vett magához intézeti gyerekeket, őket azonban hiába is kérdezné, nem nyilatkoznak, mert így is valóságos hajtóvadászatot indított ellenük a gyermekotthon” – mondja Lorencová asszony olyan hangsúllyal, hogy nincs okunk kételkedni szavaiban. Ő maga egyébként két roma származású gyereket vett ki az otthonból.

VIRTUÁLIS GYERMEKOTTHON

A kassai székhelyű Virtuális Gyermekotthon szerepe egyébként koordinációs jellegű, a megyei hivatallal együttműködve felkészítik a jelentkezőket a szülői szerepre, felmérik a lehetőségeket, közvetítenek és konzultálnak. Főleg olyan gyermekeket ajánlanak „elvitelre”, akiket valamilyen okból nem lehet örökbe fogadni, azaz másképpen esélyük sem lenne a normális családi életre.

JOŽKO, A SZÁZ SZERENCSÉS EGYIKE

Jožko ötéves, szőke kisfiú Nagymihályból. Tizenkét hónapja nevezhet valakit mamának, azóta szinte kivirult. Tudja, hogy Zuzka nem az édesanyja. Még emlékszik a gyermekotthonra, főként a kötelező közös fogmosások maradtak meg az emlékezetében. Egyike a száz szerencsésnek.

ZUZKA, A NEVELŐSZÜLŐ

„Hivatalosan a gyermekotthon külső alkalmazottja vagyok, a munkatörvénykönyv előírásai éppúgy vonatkoznak rám, mint másokra. Otthagytam a könyvelői állásomat, és csak Jožko nevelésével foglalkozom. Imádom a gyerekeket, de mivel egyedül élek, kevés esélyem lett volna örökbe fogadni valakit” – meséli a fiatal nő, akit állítólag sem a szociális osztályon, sem a gyermekotthonban nem tájékoztattak erről a lehetőségről, véletlenül szerzett tudomást róla egy barátnőjétől.

Ha a leendő hivatásos szülő nem pedagógus, írásbeli ígéretet kell tennie, hogy két éven belül elkezdi felsőfokú tanulmányait. Zuzka is tett ilyen ígéretet, de reméli, a jogszabályt idővel módosítják, s nem kell tanulásra adnia a fejét. Persze, nem lehet bárkiből hivatásos nevelőszülő, az állam ellenőrzi, milyen lakásba, milyen körülmények közé kerül a gyerek. Van pszichológiai alkalmassági vizsgálat is. Rovinský úr ezt igazságtalannak tartja, hiszen a szülőknek sem jut eszükbe családtervezéskor pszichológushoz fordulni. A Virtuális Gyermekotthon igazgatója szerint az állam feleslegesen költ hatalmas összegeket az otthonok humanizálására, a családszerű, kisebb lakóegységek kialakítására. Ezeknél a néhány fős csoportoknál ugyanúgy nyolcórás műszakokban váltják egymást a nevelők, így nincs mód arra, hogy erősebb kötelék alakuljon ki.

A MÁSIK LEHETŐSÉG: BARÁTI CSALÁDOK

A karácsonyi ünnepek közeledtével még egy polgári társulás aktivizálta magát. A Hely a Nap Alatt úgynevezett „baráti családokat” igyekszik találni olyan kicsiknek, akikről lemondtak a szüleik, ám túl korosak az örökbefogadáshoz. „Ezeknek a gyerekeknek az is rengeteget jelent, ha az ünnepeket családban tölthetik, vagy ha évente néhányszor meghívják őket magukhoz egy-egy hétvégére. Ilyenkor kirándulnak, színházba, focimeccsre mennek a családdal” –magyarázza Eva Litavská, a társulás képviselője. Ezek a családok nem feledkeznek el a „barát” születésnapjáról, ajándékokat küldenek neki, és legtöbbször ők jelentik a gyerek egyetlen kapcsolatát a külvilággal. A nagykorúság elérése után az ilyen állami gondozottak könnyebben megtalálják helyüket a világban. „Ha mást nem, ennyit igazán bárki megtehet értük” – állítja Litavská, ismét uniós statisztikákkal példálódzva. Ezekről inkább ne essék szó, mert szégyenletes a különbség. Ha sikerült felkelteni olvasóink érdeklődését, a 055/6321617-es kassai telefonszámon kaphatnak bővebb tájékoztatást. Az örökbefogadással és a hivatásos szülőséggel kapcsolatban a 0907/808080-as számon nyújtanak felvilágosítást.