Ciprasz, a görög egyeduralkodó

A megelőző felmérésekkel ellentétes eredmény született: nem az igenek győztek, hanem több mint 61 százalékos eredménnyel a nemek. Ekkorát tévedtek a közvélemény-kutatók?

Erre egyelőre senki sem tudja a választ. Az urnazárás után több olyan felmérést is bemutattak, amelyek a népszavazás napján készültek, és mindegyik a nemeket hozta ki győztesnek, átlagosan mintegy 51–52 százalékos eredménnyel. Tehát még az aznap készült felmérések is mintegy 10 százalékkal lőttek mellé. Bizonyára voltak rejtőzködő szavazók a nemek tekintetében. A felmérésekben azt is megkérdezték, hogy milyen eredményre számítanak, és még a nemek hívei is azt mondták, hogy az igenek fognak győzni.

Milyen belpolitikai következményi vannak ennek az „erős” nemnek?

Sokan azzal magyarázzák az eredményt, hogy Ciprasz révén a nemeknek egy jól megfogható „arca” volt, Ciprasz teljes mellszélességgel kiállt a „nem” mellett, teljes politikai tőkéjét kockára tette, és ezzel nyert. Az eredményben a döntő elem talán nem is külpolitikai, hanem belpolitikai. A kérdés ugyan Görögország és az eurózóna kapcsolatáról szólt, de a véleményem szerint a választók a régi politikai elit egészét utasították el. Figyelembe kell venni, hogy az igenek mellett öt korábbi miniszterelnök is kampányolt, sokak értékelése szerint a kampányba való bekapcsolódásuk inkább ártott. A legtöbb görög számára elfogadhatatlan mértékű volt az európai vezetők beavatkozása is. Az eredmény azt mutatja, hogy Ciprasz egyeduralkodóvá vált. Egyeduralkodóvá vált a pártján belül, hiszen mindenki tudja, hogy a 61 százalék egyedül neki köszönhető, és a kormányon belül is egyeduralkodó. A sajátjaival szinte bármit el tud fogadtatni. El tudta fogadtatni azt is, hogy nagyvonalú legyen a hitelezőkkel is, ezért nagyon civilizált módon gyakorlatilag elbocsátotta a pénzügyminisztert. Ezt két héttel, egy hónappal ezelőtt még nem tudta volna ilyen könnyedén megtenni.

Azt is leszűrhetjük ebből, hogy a hitelezőkkel is engedékenyebb lesz?

Csak azt állíthatom, hogy engedékenyebb lehet, hogy mit fog tenni, azt nem tudom. Ciprasz nagyon tehetséges politikus, kiszámíthatatlan, ridegen kalkuláló, néha számító, de úgy tűnik, hogy átlagon felüli tehetsége van. Hogy mihez kezd görögországi mindenhatóságával, az még nem látszik teljesen. Néhány tendencia felvethető. Amikor biztossá vált a győzelme, bejelentette, ezt ő úgy értelmezi, hogy a nemek győzelme nem arra jogosítja fel, hogy szakítson az Európai Unióval, hanem arra, hogy tisztességes megállapodásra jusson a hitelezőkkel. Ez nagyon fontos volt, mert az igen szavazókban sokszor az a félelem munkált, hogy Ciprasznak van egy titkos terve: ki akarja vezetni az országot az unióból. Tett egy másik gesztust is: a köztársasági elnöknél kezdeményezte a parlamenti pártok elnökeinek csúcstalálkozóját. Ezt az ellenzéki pártok már régen kérték. Ezzel besöpörte maga mögé az összes ellenzéki pártot az Arany Hajnal kivételével. Született egy olyan hatpárti nyilatkozat, amely Cipraszt erősíti, kimondva, hogy Görögország az euróövezetben akar maradni, és olyan megállapodást akar kötni a hitelezőivel, amelyik nem sérti a népszavazás eredményét és a görög választók méltóságát. Tehát rendkívüli belpolitikai háttérrel ülhet le tárgyalni.

Mire számítanak a nemmel szavazók? Egy enyhébb csomagot várnak a hitelezőktől?

Igazából nem hiszem, de ez az én szubjektív érzésem. Mintegy 2 héttel ezelőtt a Ciprasz kormány benyújtott egy körülbelül nyolcmilliárd eurós költségvetési kiigazítást, úgy vélem, hogy az eurózóna képviselői részéről hiba volt, hogy még ezt megpróbálták felsrófolni. Nem számoltak Ciprasz kiszámíthatatlanságával. Amit Ciprasz mindenképpen szeretne elérni ezzel a támogatással az az, hogy az általánosságoknál többet tartalmazó nyilatkozatot csikarjon ki a hitelezőkből a görög államadósság valamilyen enyhítéséről. Ez tartalmazhat a radikálisabb hitelcsökkentéstől a kamatok csökkentéséig, a visszafizetési moratórium vagy a futamidő meghosszabbításáig bármit. Ha ilyen ígéretet nem tud elérni, akkor ő maga sem írná alá a megállapodást, és a görög választókkal sem tudná elfogadtatni.

Milyen most a közhangulat Athénban?

Lassan megszokják az emberek a helyzetet. Vannak persze aggodalmak, hiszen a bankok zárva tartásának vannak előre nem látható következményei, amelyek még a hétköznapi életben nem észlelhetők. A görög kormány legégetőbb feladata a bankok fokozatosan megnyitása. Ha a mostani állapot még néhány hétig maradna, katasztrofális következményei lennének a mindennapi életre is.

Gyógyszerhiány még nincs?

Élelmiszer és gyógyszer van bőven. A gyógyszerből három hónapos tartalékokat kell képezniük a gyógyszertáraknak. De az előfordul, hogy a gyógyszerészek nem adják ki a receptre felírt teljes gyógyszermennyiséget, hiába ír fel az orvos három hónapra elegendő gyógyszert egy szívbetegnek, a patikus csak egy hónapnyi mennyiséget ad ki.