Čaputová: Rendszerszintű változást!

Miért döntött úgy, hogy megméretteti magát az államfőválasztáson?

Egyrészt összefügg azzal a döntésemmel, hogy belépek a politikába, bizonyos mértékig reakció volt ez arra, amit jogászként megtapasztaltam. Abban a pozícióban egy-egy ügyre lehet befolyásunk, de a valódi, rendszerszintű változást csak az államigazgatásban tudunk elérni. Ez volt az első szakmai oka a jelöltségemnek. Másrészt éveken keresztül tétlenül szemléltem, hogy rosszirányba tartanak a dolgok. Úgy vélem, Szlovákiának komoly gondjai vannak az igazságszolgáltatás terén, a dolgok nem fér módon történnek, s ezen változtatni kell. Ezért döntöttem úgy, hogy belépek a politikába, és indulok az államfőválasztáson.

A rendszerszintű változtatások szempontjából az államfő jogkörei korlátozottak. Parlamenti képviselőként, miniszterként jóval hatékonyabban tudna hozzájárulni a változásokhoz. Nem lenne jobb, ha ezen a szinten próbálkozna?

Az államfő az ország feje, a legfőbb közjogi méltóságok egyike. Ugyan, korlátozottak a kompetenciái bár némely jogköre erős, nagyobb ráhatással lehet a dolgokra, mint egyetlen képviselőnek a százötven közül vagy egy miniszternek. Számos törvénymódosítás, illetve új jogszabály kidolgozásában vettem részt, ahol a nyilvánosság érdekeit képviseltem. Tapasztalatból tudom, hogy a miniszter jó elképzeléséből végül a kormány ülését, a koalíciós partnerek befolyását, és a százötven parlamenti képviselő ráhatását követően sokszor a legfontosabb részeket elhagyják, a lényeg kimarad. A tárcavezető kezdeményezheti a rendszerszintű módosítást, de végeredményben olyan szabályozás születhet, mely egyáltalán nem felel meg az ő elképzeléseinek. Éppen ezért úgy vélem, hogy az államfő pozíciójánál fogva nagyon fontos játékos lehet a rendszerszintű változásoknál, ha erős társadalmi témává teszi azt, ha a változásokhoz hozzájárul saját javaslataival, vagy ha ismeri a saját jogköreit és képes hatékonyan élni velük.

Konkrétan mely témákat tenné társadalmi témává és hogyan?

Három témakörről van szó. Az egyik az igazságszolgáltatás, de nemcsak a szigorúan vett jogi értelemben, hanem a fér hozzáállás szempontjából. Szlovákiában az igazságszolgáltatás nem érvényes mindenkire egyformán, s szembetűnően hosszan elhúzódnak a jogi ügyek rendezése. A másik témakör a környezetvédelem, melyet sokszor saját környezetünk és egészségünk kárára is elhanyagolunk. Komoly gondjaink vannak az erdőgazdálkodással, a vizek minőségével és a régi környezetvédelmi terhekkel. A harmadik terület, melynek szeretnék figyelmet szentelni a szociálisan veszélyeztetettek csoportja, például az idősek. Az idősek nem érzik úgy, hogy biztonságosan leélhetik éveiket az országban. Például az idősotthonokban más országokkal ellentétben nálunk kevés a férőhely, kevés a személyzet, amelynek ráadásul alacsony a bére. Ez csak néhány azon problémák közül, melyeken változtatni kellene.

Államfőként milyen módosításokért harcolna, és hogyan ültetné át őket a gyakorlatban?

Az államfőnek, ha például az igazságszolgáltatásról beszélünk, nagyon komoly jogkörei vannak, amikor egyes funkciókba nevez ki embereket. Ő nevezi ki az általános bíróságok bíráit, az alkotmánybírókat de a főügyészt is, jövőre pedig új főügyészt választunk. Nem neveznék ki olyan személyt, aki nem felel meg a szakmai és személyiségbeli elvárásoknak. Tudjuk, milyen politikai játékok övezték a legutóbbi főügyészválasztást. Jó lenne, ha terítékre kerülne a főügyész megválasztását és kinevezését szabályzó törvény rendszerszintű módosítása. Úgy vélem, ezen a téren is komoly hiányosságok vannak.

Az utóbbi hetekben több botrány került napvilágra a Főügyészséggel kapcsolatban. Hogyan módosítaná a főügyész kiválasztását, illetve korlátozná-e a jogköreit?

Meggyőződésem, s ezt korábban elemeztem, hogy a Szlovákiában bevett úgy nevezett római rendszernek tartalmaznia kellene – s nálunk nem tartalmazza – a jelölés és a megválasztás más módjait is. Jelenleg kizárólag politikusok, parlamenti képviselők jelölhetik a főügyészt. Az alkotmánybírók példájára itt is lehetőséget kellene adni más szubjektumoknak (egyetemeknek, szakmai szervezeteknek). Továbbá be kellene vezetni, hogy nem egyszerű többséggel, hanem nagytöbbséggel lehetne megválasztani. Végezetül az ügyészségnek magán kellene hordoznia a nyilvános ellenőrzés jegyeit. Az általam felsorolt módosításoknak csökkenteniük kellene az ügyészségre és a speciális ügyészségre gyakorolt politikai befolyást. Véleményem szerint a Bírói Tanács mintájára ki kellene alakítani az Ügyészek Tanácsát, melyben az ügyészek mellett más hatalom képviselői is teret kapnának. Ezek a módosítások hatással lennének a főügyész rendkívül erős pozíciójára és erős jogköreire, melyek egy részét át kellene engedni a tanácsnak, s ez ismét befolyásolná például az ügyészi pozíciókra kiírt versenypályázatokat, vagy az ügyészekkel szembeni fegyelmi eljárásokat. Ezek a rendszerszintű módosítások átláthatóbbá és hatékonyabbá tennék a versenypályázatokat, és működőképesebbé tenné a fegyelmi eljárások rendszerét az olyan ügyészekkel szemben, akik hibáznak, s végezetül pedig csökkenne a főügyész befolyása, akit széles politikai egyezséggel választana meg a parlament, továbbá az Ügyészek Tanácsa garantálná az ügyészség átláthatóbb működését.

Miért olyan fontos ön szerint a Főügyészség mint intézmény?

Az ügyészség és a Főügyészség azért kulcsfontosságú, mert minden bűncselekményt az ügyészség felügyeletével vizsgálnak ki, s kizárólag az ügyészség tehet vádemelési javaslatot, hogy a büntetőjogi felelősségvonásra sor kerüljön.

A napokban zajlott le az Alkotmánybírók megválasztására tett két sikertelen kísérlet. Mi a véleménye a történtekről?

A kéthéttel korábbi események gyakorlatilag egy hosszabb folyamat kicsúcsosodása volt. Még a Via Iuris munkatársaként másokkal figyelmeztettünk arra, hogy 2019-ben lenne lehetőség arra, hogy a politikusok módosítsák a bírók kiválasztásának folyamatát, azokkal a módosításokkal, melyek Lucia Žitňanskának köszönhetően bekerültek a kormányprogramba. Ígéret is volt arra, hogy módosul a választás rendszere, végül nem éltek ezzel a lehetőséggel. Bár elfogadtak bizonyos módosításokat, de például a bírók ciklikus cseréjét, vagyis hogy a bírók jelentős részét ne egy politikai garnitúra válassza meg, nem sikerült átvinni. Ez volt az első jelzés, hogy nincs akarat arra, hogy az Alkotmánybíróságot jobbá, szakmaibbá tegyék, hanem inkább zsákmányként tekintenek rá, ami elfogadhatatlan a bírók jövőbeni működése szempontjából. A választást kitolták az utolsó pillanatra. Elfogadhatatlan, hogy egyes pártok nem voksoltak, s óriási hazardírozásnak tartom az emberi potenciállal szemben. Több kiváló jelölt jelentkezett a posztra s tartok tőle, hogy legközelebb nem kívánnak részt venni egy hasonló politikai cirkuszban.

Hogyan vélekedik Robert Fico lépéseiről, aki minden jogalap nélkül az Alkotmánybíróság elnöki posztjára pályázott?

Nagyon sokat mondó volt az a kijelentése, hogy a legmagasabb pozícióra pályázott, miközben minden jelöltnek alázattal el kell fogadnia, hogy előbb bírónak választják meg, s utána az államfő döntését követően lehet közülük valaki az Alkotmánybíróság elnöke. Nagyon sokat elárul ez Robert Fico gondolkodásmódjáról. Számos kijelentésével sem jogilag, sem emberileg nem tudok azonosulni.

Tételezzük fel, hogy megnyeri az államfőválasztást, s az alkotmánybírókról, illetve Robert Ficóról önnek kell döntenie. Hogyan járna el?

Feltételezem, és nagyon remélem, hogy a következő választáskor megválasztják a hiányzó bírókat. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi államfőnek kell kineveznie az új bírókat, mivel az ő hivatali ideje alatt járt le a kilenc bíró mandátuma. Ha mégis a következő államfőre hárulna ez a feladat, és Robert Fico megszegné ígéretét, s ismét pályázna az alkotmánybírói posztra, a parlament pedig megválasztaná, én nem nevezném ki. A szakmai előmenetel mellett, mely Ficónál megkérdőjelezhető, nagyon fontosak a jelölt személyiségi jegyei is. Robert Fico számos botrányhoz és botrányos személyhez kapcsolódik, s az ezekkel kapcsolatban felmerülő kérdésekre nem hajlandó egyenes válaszokat adni. Ezek pedig megkérdőjelezik, hogy képes lenne-e függetlenül és pártatlanul ellátni a bírói feladatokat, ami elengedhetetlen a bíróknál.  

Korábban Iveta Radičová sikertelenül indult az államfőválasztáson. Ön szerint már megérett a társadalmunk arra, hogy női államfőt válasszon meg?

Magam is kíváncsi vagyok a választások végeredményére, arra, akadály lehet-e az, hogy női jelölt vagyok. Arra törekszem, hogy felkészült, jó jelölt legyek, a női aspektussal különösebben nem dolgozom, de természetesen jelen van a személyiségemben. Annak ellenére, hogy Iveta Radičová nem lett államfő, de nagyon jó eredményt ért el. Más-más személyiségek vagyunk, más témákat reprezentáltunk, az idők is változtak azóta, történtek előrelépések. Nem tekintem apriori diszkvalifikációs elemnek azt, hogy nő vagyok, ugyanakkor nálunk először fordulna elő, hogy az ország első embere nő. Mivel ilyenre még nem volt példa, értem, hogy szokatlan és kérdéseket vet fel. Nagyon sokan úgy reagálnak, hogy a női elem megjelenése ebben a hivatalban olyan változás, mely megszólítja az embereket.

Előfordult, hogy e-miatt bírálták a jelöltségét?

Igen. Az aláírásgyűjtéskor, paradox módon jobbára a nők reagáltak negatívan, hogy egy nő nem való a politikába. Ugyanakkor sokan reagáltak úgy, hogy szükség lehet ilyen változásra.

Korábban úgy fogalmazott, nem ellenezné, ha azonos nemű személyek gyermeket fogadnának örökbe. Hogyan viszonyul a „mássághoz”?

Szerintem a homoszexuális emberek megérdemlik a tiszteletet. Számos alkalommal gyűlöletnek és durvaságnak vannak kitéve. Azonosulok Ferenc pápa megfogalmazásával, aki azt mondta: ezek az emberek ezzel a diszpozícióval születnek, s nekik is el kell fogadniuk önmagukat, ahogyan nekünk is el kell fogadnunk őket. Ebben a kontextusban szeretném elmondani, hogy meggyőződésem, a gyermeknek az a legjobb, ha a biológiai szüleikkel nevelkednek. Ha egy női és férfimodell is van előtte. Ugyanakkor úgy vélem, hogy az intézeti gondoskodásnál sokkal jobb, ha a gyermekről két szerető teremtmény gondoskodik, legyenek akár egyneműek is.

Felkészült arra, hogy ha Maroš Šefčovič és ön jut tovább a második fordulóba, a Smertől hasonló támadásoknak lehet kitéve, mint Iveta Radičová volt?

Szlovákiában a választáskor bevett gyakorlat az ellenkampány, valószínűleg most sem lesz másként. Nagyon szeretném, ha megőriznénk a jelenlegi állapotokat. Eddig tartottuk magunkat egy bizonyos színvonalhoz. Amikor a jelöltek többsége kommunikál, igyekszik kerülni a durvaságokat, a lejáratásokat és a félrevezető információkat. Szeretném, ha továbbra is kerülnénk a kitalációkat és a butaságokat. A magán- és a szakmai életemet, továbbá a kampányt is igyekszem úgy irányítani, hogy azok kapcsán ne merüljenek fel kétségek.

Számol a magyar kisebbség támogatásával, tesz kísérletet arra, hogy őket is megszólítsa?

Igen, a kisebbségek ugyanolyan állampolgárai Szlovákiának, én tiszteletben tartom a kisebbségeket, úgy vélem gazdagabbá tesznek bennünket. Az irántuk, kultúrájuk és nyelvük iránti tiszteletből a Facebookon vannak magyar nyelvű bejegyzéseink. Készülnek a magyar nyelvű óriásplakátok és szórólapok. Üzeneteinket, elképzeléseinket anyanyelvükön is szeretnénk eljuttatni e jelentős számú közösséghez.

Államfőként mit nyújtana a Szlovákiában élő kisebbségeknek?

Vannak témák, melyeket már említettem, melyekkel szeretnék foglalkozni, ezek minden itt élő embert érintenek. Örülök, hogy már mögöttünk vannak azok az idők, amikor visszaéltek a magyarok és a szlovákok közötti ellenszenv és feszültség kiélezésével. Úgy vélem, létezhetünk és élhetünk együtt. Fontosnak tartom, hogy csökkenjenek a régiók közötti különbségek. Tudom, hogy a déli, dél-keleti területeket megviseli a magas munkanélküliség, emiatt szenvednek a szegénységtől. Vannak kidolgozott stratégiák, projektek, melyek hozzájárulhatnak ezen területek gazdasági fellendítéséhez, a vállalkozások támogatására és új munkahelyek kialakítására, hogy a lakosság ne kényszerüljön arra, hogy külföldön keresse a boldogulást. Természetesen ez számos területet érint, de a kisebbségek képviselői is ugyanolyan állampolgárai ennek az országnak, mint a többség, adót fizetnek s így joguk van a színvonalas közszolgáltatáshoz.

El tudja képzelni, hogy bővüljenek a kisebbségek nyelvi jogai?

Bevallom, nem vagyok jártas ebben a kérdésben, így addig nem tudok hozzászólni a bővítéshez, amíg nem ásom bele magam ebbe a témába. Fontosnak tartom az államnyelv elsajátítását, de a kétnyelvű táblákat vagy az anyanyelvű oktatást teljesen legitim kérésnek tartom a kisebbségektől.

Ha továbbjutna a második körbe, számolna a magyar pártokkal, tárgyalna az MKP-val és a Híddal a támogatásukról?

Polgári jelölt vagyok, hiszen gyűjtöttem az aláírásokat. Ha valamelyik párt úgy dönt, hogy támogat, ahogyan ezt az OĽaNO is tette, amikor az alkalmas jelöltek közé sorolt, nem ellenkeznék. Igyekszem megszólítani minden szavazót, a koalíciós pártok szavazóit is, hiszen az államfőnek pártatlannak kellene lennie, mindenpolgár államfőjének kellene lennie.