Čaplovič-interjú: a földrajzinév-használat ügyében Mikolaj a felelős

AZ INTERJÚ MÁSODIK RÉSZE
Mikolaj a felelős

* Nem az volt a gond, hogy az oktatásügyi miniszter nem volt hajlandó elfogadni ezt a döntést?

A probléma az volt, hogy a miniszter néhány hónappal a Tanács ülése előtt levélben utasítást adott arra, hogy csak szlovákul szerepeljenek a helységnevek a tankönyvekben. Tehát a barikád ellenkező oldalaira kerültünk.

* Tehát az oktatásügyi miniszter a felelős?

Igen. Ezt megállapítottuk, és a Tanács ülésén, ahol jelen volt a tárca államtitkára is korrigáltuk ezt a döntést.

* Ön azt nyilatkozta, a földrajzi neveknek két nyelven kellene szerepelniük. Tudja, milyen a gyakorlat más országokban, például hogyan írják a helységneveket a magyarországi vagy szerbiai szlovákok számára kiadott tankönyvekben?

Abban egyeztünk meg – s ezt megerősítették magyar kisebbségi oktatási szakemberek is –, hogy a kétnyelvűség nem vonatkozna azokra a községekre, ahol nem éltek magyarok, és soha nem használták a magyar megnevezést. A kétnyelvűséget ott kell megőrizni, ahol a kisebbségek élnek, ez természetes. Legyen a számarány 10 vagy 20 százalék, vegyes területről van szó. Én azt javasoltam, hogy üljenek össze a szakemberek, és egyezzenek meg valamiféle szótárban, amely pontosan meghatározná, hogyan kell használni a helyneveket. Úgy, hogy az mind a magyar, mind a szlovák nyelv fonetikai szabályainak leget tegyen.

* A vajdasági szlovákoknál is érdeklődtünk a témában. Azt mondták nekünk, hogy ilyen problémával még nem találkoztak, az ő tankönyveik csak szlovák nyelvű megnevezéseket tartalmaznak, és szerintük ez így normális.

Szerbiában ilyen a helyzet, Romániában és Magyarországon más. Én annak örülnék a legjobban, ha azok a kisebbségi jogok, amelyek Szlovákiában érvényesülnek, Magyarországon, Romániában és Szerbiában is működnének. De minden országnak megvan a saját gyakorlata. A komáromi egyetem ünnepélyes összejövetelén ezt egyébként a magyar rektori konferencia elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is elismételte utánam: három nyelv. A fiataloknak három nyelvet kell felsőfokon elsajátítaniuk – az anyanyelvüket, a hivatalos nyelvet és egy világnyelvet. S ez, sajnos nem így történik, amit önök nagyon jól tudnak.

* A magyarországi szlovákok tankönyvei is csak szlovák nyelvű helységneveket tartalmaznak, s Romániában szintén csak a kisebbség nyelvén szerepelnek. Nyugat-Európában is az a gyakorlat, hogy a szövegben nem szerepelnek a helységnevek államnyelven.

De mi abban a megoldásban egyeztünk meg – s ezt a kisebbségi szakemberek részéről is pozitív lépsnek tartom –, hogy a kétnyelvűséget őrizzük meg: az első helyen az anyanyelvi, utána pedig a hivatalos megnevezés szerepel.

* Mi várható ezzel a kérdéssel kapcsolatban?

Ha ezt a módosítást jóváhagyják, nagy gondoknak nézünk elébe. Ki fogja meghatározni, melyek a bevett megnevezések?

* És jóváhagyják?

Erre nem tudok válaszolni. Nem avatkozom bele a képviselők döntéseibe.

* De a párton belül biztosan beszélnek erről.

Vitázunk róla, de én azt szeretném, hogy egy bővebb oktásitörvénymódosítást fogadjunk el, mert további gondok vannak a jogszabállyal. Ezt a problémát egy rendelettel kezelni lehetett volna. A jelenlegi helyzetben, amikor Szlovákiában sok egyéb gondunk van, fölöslegesnek tartom ezt a kisstílű cívódást.

(Czajlik Katalin, Mózes Szabolcs)

A teljes interjú szombati nyomtatott kiadásunkban olvasható.
Az első részt itt találja meg:
http://ujszo.com/online/kozelet/2009/01/31/az-autonomiat-csak-csaky-es-duray-akarja
Folytatjuk!