Börtön járhat Magyarországon egy politikus kérdőre vonásáért

El tudja képzelni kedves olvasó, hogy a szlovák sajtó ne számoljon be Robert Fico luxuslakásáról a Bonaparte lakóparkban? Vagy akár a közte és Mária Trošková között fennálló pikáns viszonyról? Magyarországon lehet, hogy ez valósággá válik, ha például lesz olyan bíróság, amely megfelelően kiterjesztő módon értelmezi azt a törvénymódosítást, amelyet ma fogad el Budapesten a Fidesz–KDNP. Mindezt a „magánélet védelméért” – ez a címe ugyanis a Trócsányi László igazságügyi miniszter által benyújtott javaslatnak.

A tervezet szerint „a közéleti szereplő magán- és családi életét, valamint otthonát a közügyek szabad vitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben a közéleti szereplőnek nem minősülő személlyel azonos védelem illeti meg”. Ezenkívül „az otthon tiszteletben tartásához való jog sérelmét jelenti különösen mások otthonába való jogosulatlan behatolás, vagy egyéb sértő, zavaró, zaklató módon történő jogosulatlan beavatkozás”. A törvény azt is kimondja, hogy „a magánélethez való jog minden embert megillet, és azt a közügyek szabad vitatása során is tiszteletben kell tartani, erre figyelemmel a közéleti ügyek szabad megvitatása sem járhat a magán- és családi élet, valamint az otthon sérelmével”. Ha valaki úgy érzi, sérelem érte a magánélethez való jogát, akkor bírósághoz fordulhat és sérelemdíjat kérhet, illetve kérheti a testülettől, hogy tiltsa el az illetőt a magánéletet sértő tevékenység folytatásától. Vagyis a fentiekből az következik, hogy ha egy magyar politikus nem akar például a sajtó azon kérdéseire válaszolni, amelyek családi luxusnyaralásával, a hozzátartozóihoz köthető kétes ügyekkel kapcsolatosak, vagy nem akarja, hogy a média egyáltalán foglalkozzon az egésszel, akkor elég azt mondania, hogy ez a magánéletének a része, és innentől nyugodtan bírósági úton tilthatja meg a cikkek közlését a témában.

Kósa Lajos, a Fidesz politikusa a Népszavának adott interjúban azzal magyarázta a törvénytervezetet, hogy „ideje visszaszorítani azt, ami a mai közbeszédben szinte mindennapos, amely szerint egy politikust nem a tevékenysége, eredményessége alapján ítélnek meg, hanem teljesen lényegtelen műbotrányok kapcsán igyekeznek befeketíteni. Sokakat ért rendkívül méltánytalan és igaztalan támadás, amely miatt helyes ez a szabályozás. A politikusokat, lehet, sőt kell is bírálni, a családtagjaikat, ismerőseiket pedig békén kell hagyni”. Kósa konkrét példaként még arra is hivatkozott, hogy ha egy újságíró barátja ellop egy rúd szalámit, attól még az újságíróval magával nem kellene foglalkozni.

Jogi következmények

Nehéz eltekinteni attól, hogy a törvénytervezet összefüggésben lehet azokkal az ügyekkel, amiket a magyar sajtó az utóbbi időben tárt fel kormánypárti politikusokkal kapcsolatban. Az egyik legnevezetesebb Rogán Antal „helikopterezése” volt, Orbán Viktor bizalmasa családjával egy bérelt magánhelikopteren utazott egy esküvőre még 2016-ban, a hírt közlő Népszabadságot nem sokkal később bezárták. Semjén Zsolt svédországi luxusvadászatairól is bajosan lehetne írni ezek után jogkövetkezmények nélkül, hiszen a KDNP vezetője is mondhatná, hogy Svédországban élő testvérét látogatta meg, az utat pedig egy ismerőse finanszírozta (mellesleg egy az állammal is üzletelő ismerős), így ehhez senkinek semmi köze. De magának Kósa Lajosnak sem kellene válaszolnia azokra a kérdésekre, hogy családtagjai hogyan jutottak hozzá különböző üzleti érdekeltségekhez. A magyar média maradék, még függetlenül működő része nyilván foglalkozni fog ezekkel az ügyekkel a jövőben is, de az újságíróknak számolniuk kell a jogkövetkezményekkel, az adott esetben milliós sérelemdíjakkal.

Az otthon védelméről szóló paragrafus pedig a politikusok házainak közelébe szervezett demonstrációkat akadályozhatja meg. Ilyenekre is rendszeresen sor került korábban.

Börtön is fenyegethet

Míg a fenti esetekben „csak” polgári jogi következményekkel kell számolnia a szabálysértőnek, egy friss, másik törvényjavaslat már büntetőjogi kategóriává teszi a „hivatalos személy sérelmére, hivatali tevékenységével össze nem egyeztethető helyen vagy időben” a mindennapi életbe önkényesen beavatkozó, vagy megfélemlítő viselkedést tanúsít. Első esetben kettő, a másodikban akár három évig tartó szabadságvesztés is kiszabható lenne ilyen esetben. Az indoklás szerint a „hivatalos személyeket is megilleti az a jog, hogy hivatali tevékenységük ellátását követően, például otthonukban, szabadságuk alatt nyugodtan tudjanak pihenni, hivatalos eljárásuk miatt ne zaklassák őket” – mindezt szintén a magánélet védelmére hivatkozva. Ez a kritikusok szerint akár azzal is járhat, hogy egy az utcán sétáló politikust megszólító választópolgárt, újságírót akár börtönbüntetésre is ítélhetik, ha bármilyen ügyben, bármennyire is békés módon, de kérdőre vonja bármivel kapcsolatban és az illető politikus úgy érzi, zaklatás áldozata lett.