Biztonságos a rendszer

A GSM rendszerben a beszélgetésnek a készülék és a bázisállomás közti, rádióhullámú lehallgatása lehetetlen. A digitális rendszer ugyanis az emberi hangot adatcsomagokká alakítja, tömöríti és bejelentkezésről bejelentkezésre változó kulcscsal titkosítja, majd időosztásos rendszerben továbbítja a bázisállomás felé. A lehallgatás – ha a törvényhozás úgy rendelkezik – a szolgáltató bevonásával, a kapcsolóközpontokban volna megoldható, és számos jogi problémát is felvet: nehezen vagy egyáltalán nem bizonyítható, hogy egy adott SIM-kártyát ki használ, könnyen sérülhet ártatlanok privátszférája, ráadásul az óriási beruházást igénylő erőfeszítést a bűnözők többféleképpen is kijátszhatják. A SIM-kártya rendszeres cserélgetése, illetve külföldi operátorcég SIM-kártyájának használata már ma is bevett módszer ezekben a körökben, a rafináltabb csirkefogók pedig az igazán fontos üzeneteket kriptográfiai eljárásokkal titkosított elektronikus levélben is küldhetik a telefonhoz kötött miniszámítógépről, illetve a ma már hozzáférhető műholdas telefonokat is használhatják. A mobiltelefon-lehallgatás nem bizonyuhatl majd csodafegyvernek a szervezett bűnözés ellen, az viszont biztos, hogy jó üzlet lesz a szükséges berendezéseket szállító cégeknek. Emellett természetesen léteznek olyan technológiai módszerek, amelyek magát a lehallgatást akadályozzák, vagy teszik lehetetlenné: ide sorolhatóak a különféle titkosítótechnológiák, kriptográfiai eljárások, amelyek segítségével például egy elektronikus levél tartalmát csak a címzett ismerheti meg. A piacon forgalomban lévő, illetve az interneten hozzáférhető titkosítószoftverek különböző szintű titkosítást tesznek lehetővé: van olyan, amelynek a feltörése nem okoz különösebb gondot egy komolyabb technikával rendelkező kiváncsiskodónak, de léteznek és hozzáférhetőek szinte feltörhetetlen eljárások is.