Betlehemi csillagok

Már jó egy hete ismét áll az esztergomi Széchenyi tér végén a betlehem, a hit születésére, a szeretet örök létére emlékeztető alakok szoborcsoportja. Állok, nézem a szélben játszó szalmacsillagokat. Mellettem olyasfajta morgolódást hallok, mely csakis székely emberből jöhet. Balázs István, a szobrok készítője veszi haragosan a levegőt – túl világosak lettek a bárányok, amiket az idén készített. Utólag lekezeli a jószágokat, s a beszélgetésre csak később, jótékonysági kiállítása december hatodikai megnyitása alkalmával kerítettünk sort.

A kiállítás – erdélyi műalkotások értékesítéséből származó – bevételének egy részét az alapítvány (magyar) gyermekek programjainak szervezésére fordítja. A volt megyeháza dísztermében látható, Balázs alkotta faragott fejek mindegyikében felfedezhető a székely nyakasság, határozottság momentuma. Szimmetriát mellőző, mimikát jól megformáló vésőnyomok adják egy-egy arc, egy kifejeződés egészét. A fejek között találunk gúnyosat, harapós kedvűt és talányosan elgondolkodtatót. Becket Szent Tamás fa mellszobra méltósággal tekint a világba, a mű Esztergom Város Önkormányzatának ajándéka lesz Canterbury városnak a december 29-ei testvérvárosi szerződés aláírásának emlékére. A kiállítási paravánok oldalán függő hatalmas rózsafüzérek üzennek: napjainkban hatalmas jelentősége van hitünk meglelésének, földi utunk célja felderítésének.

Balázs István fafaragó így vall műveiről: „A prófétai fejek azt fejezik ki, ami tegnap (december 5-én) megtörtént. Sok ilyen randa figura van, akit félelem motivál, irigységből és kapzsiságból mindenféle szörnyűségre kapható. Mint művész nem vagyok sem meglepve, sem letörve. Az elmúlt 45 év kommunizmusa alatt hozzászoktam, hogy a rendszer semmivel sem segíti, nem támogatja a művészetet. Ez így van most is, bár mondom, ez az alkotót nem hátráltatja. Esztergomot nagyon szeretem, 2001 óta, amikor a betlehem első szobrai elkészültek, én ide hazajövök. Aztán hazamegyek Erdélybe.”

Kis-Szétsi Anna festményein Esztergom utcarészletei, életképei láthatók a megszokottól eltérő beállításban. A vámház sarkáról tekint ki a híd felé, színek és formák segítségével komponálja egységbe a két eltérő ritmusú építményt. Miniatűr képein angyali hangulat, vallási témájú festményein szentek, királyok sorsa olvasható ki arcvonásaikból. „Két fontos dolog van most az életemben – meséli Anna. – Szeretek festeni és szeretem a gyermekeket. Ezért döntöttem úgy, hogy az eladott munkákból származó bevételnek nagyjából a felét a Gyermekkert Alapítványnak ajánlom. Pályafutásomat portréfestéssel kezdtem, mindig szerettem az emberek arcába nézni, érezni őket. Kedvenc témám az anya-gyerek kapcsolat, a feltétlen szeretet megnyilvánulásának ábrázolása. Általában előre körvonalazom magamban, milyen témát szeretnék festeni. A mostani kiállításra főleg a betlehem ünnepével és a szentekkel kapcsolatos képek készültek, az esztergomi képeket is most fejeztem be. Idén augusztusban jártam először a városban, akkor csak vázlatokat készítettem. A festmények is itt készültek nemrégiben, ugyanis nem engedtek volna át a határon a képekkel. Ez az első kiállításom Esztergomban, sajnálom, hogy a családom nem izgulhat velem.”

Dr. Kolumbán György képviselő a kiállítás megnyitóján két jó szándékú, tiszta lelkületű alkotó munkáit üdvözölte. Beszédében a jótékonyságot gyakorló társadalom jelentőségére hívta fel a figyelmet. Az adakozás alól nem mentesít a szegénység, hiszen nem az adomány nagysága a mérce, hanem a segítő hozzáállás.