Beteljesült az álom: 57 év után újjáépült

Annyi évig tartó várakozás után végre összeért a hídSomogyi Tibor felvételeElsőként a népes protokollsereg kel át a régi-új hídon, és a magyarországi oldalon felavatják az utazók védőszentjének szobrát. Majd miután a hivatalos delegáció visszaérkezik, a hidat a polgárok is birtokba vehetik. Ebben a pillanatban várhatóan legalább tízezer főnyi ünneplő tömeg indul útnak, hogy órákon keresztül hömpölyögve élvezze az átkelés évtizedekig várt pillanatát. Aki nem tud ott lenni, legalább a távolból egy kicsit részese lehet ezeknek a perceknek: a közszolgálati magyar televízió ugyanis minderről egyenes adásban számol be.

Előre nehéz elképzelni, hogy ezekben a pillanatokban valaki is hivatalos, útlevéllel történő határátléptetésre gondoljon. És bár Párkány és Esztergom egész vasárnapig tartó bulival ünnepli a nagy változást, amely során egy sor esemény épp a hídon keresztül vonul az egyik városból a másikba, egy idő után várhatóan helyre áll a rend. Amikor a két szomszédváros vezetőit az ünnepségek utáni hétköznapokról kérdeztük, Meggyes Tamás esztergomi polgármester elmondta: annak idején a helyi polgárok elsősorban a két partot összekötő szimbólumként kezdték követelni a híd újjáépítését. A gyakorlati haszna később került előtérbe, elég csak arra gondolni, hogy eddig mind Esztergom, mind pedig Párkány egy zsákutca végén volt, egyetlen útnak sem volt állomása, legfeljebb végcélja. Esztergomba is, mint a Dunakanyar végpontjára érkeztek az odalátogatók és legfeljebb egy másik úton tértek vissza Budapetre. Ez a visszafordulás lehangoló, hátrányos helyzetet jelentett, ami érvényes Párkányra is. Ebből a periférikus helyzetből most központi helyzetbe kerülnek, akik eddig elkerülték őket, mostantól azért érkeznek majd ide, hogy rajtuk keresztül eljussanak valahová. ĺgy az út végén lévő zárt ajtó helyett ezentúl a sokkal szívderítőbb kapuként működhetnek tovább.

Az utolsó egy-két évben lassanként azt is felismerték, hogy a földrajzi előnyökön kívül mennyi apró, praktikus haszna lesz a hídnak. Ez az élet minden területét érinti: a családi kapcsolatokat, az oktatást, az egészségügyet, a munkavállalást, az idegenforgalmat. Ezért, ha manapság az újságírók Meggyes Tamást a híd szerepéről kérdezik, inkább csak annyit mond, hogy a híd két zsibbadt országrész között egy új verőér szerepét játssza majd, amelyen keresztül az élet lüktetése áramlik, felpezsdítve az eddig elfeledett álmos területet. Esztergomban úgy érzik, hogy igazából ezzel ér véget a katolikus központi mivoltuk és a periférikus helyzetük miatti 50 éves kettős mellőzésük.

Párkány esetében érezhető, hogy elfogadta a helyzetet, amikor egy nagyobb város életének részévé válhat. Meggyes Tamás szerint Esztergom a körülötte található kisrégió fejlesztési terveiben egyértelműen számol a túloldal kapacitásaival. A kisrégiót Magyarországon a Duna, illetve a Pilis és a Gerecse hegység határolja 50-80 ezer lakossal. A túloldallal most ez újabb 70 ezer lakossal egészül ki, ennek központi szerepét minden szempontból képesek lesznek ellátni, legyen szó akár munkalehetőségekről, kereskedelemről, egészségügyről, kultúráról, sportolásról vagy akár kikapcsolódásról. Ez a kisrégió korábban ezer éven keresztül szervesen működött, Esztergom vármegye kétharmada a Duna túloldalán volt, így, amikor ezentúl az uniós normáknak megfelelő határon átnyúló kisrégió kialakításán munkálkodnak majd, bizton hivatkozhatnak ezekre a hagyományokra is. Azzal is tisztában vannak, hogy a központi szerep feladatait Párkánnyal megosztják, például nyáron a várszínház típusú kulturális programot Esztergom nyújtja majd, de a tízezer ember üdülését biztosító párkányi strand olyan adottság, amely kialakítását Esztergomban nem tervezik. Bár Párkány és Esztergom mindig is külön városok voltak, Meggyes Tamás a jövőben szorosabb kapcsolatokra számít, mint amilyen a két Komárom között létezik.

Párkányban és környékén azt ugyan már egyre többen ismerik fel, hogy az új helyzet nyújtotta lehetőségeket tudatos készülődéssel kellene kihasználni, mégis ennek rendszere még nem állt össze. Ezért Meggyes Tamás kezdeményezésére a két város polgármestere 1999 novemberében egyezett meg a határon átnyúló kisrégió kialakításáról, ez a szervezeti keret lényegében létrejött, felálltak a szervei, így minden adott a rendszeres működés megkezdéséhez. A válaszokat, vagyis a konkrét tevékenységet csak most kezdik, már csak azért is, hiszen felesleges lett volna addig megoldást keresni, amíg nem alakul ki az új helyzet. A lényeg: a kisrégiónak közel negyven település a tagja. Első komolyabb programja az uniós Phare programot célozza meg, ennek segítségével szeretnék a túloldali szennyvizet átvezetni a feles kapacitással rendelkező Esztergom alatti szennyvíztisztítóba. Ezt a kőhídgyarmatiak kezdeményezték, Esztergomban pedig örültek neki, és meglévő kapacitásaikkal már meg is kezdték az erre vonatkozó pályázat írását. De ez csak a kezdet, Meggyes Tamás szerint a kisrégiónak folyamatosan arra kell törekednie, hogy felhasználja az ilyen céllal rendelkezésre álló uniós felzárkóztató támogatásokat. A pénzt azonban csak a kevésbé lényeges dolognak tartja, ennél fontosabb az együttműködés emberi, szellemi és erkölcsi oldala. A régiós együttműködés már eddig is produkált érdekes helyzeteket. Két éve például Árpád-kori falunapokat tartanak. Ezeken olyan települések képviseltetik magukat, amelyeket még az Árpád-házi királyok korában, vagyis 1300-ig alapítottak. Párkány környékén 17 ilyen falu van, Esztergom környékén pedig nyolc. Kiderült viszont, hogy míg a szlovákiai oldalon lényegében mindegyik község magyar, addig a magyarországi oldalon az elmúlt évszázadok nemzetiségváltásai miatt e települések jórészt szlovák vagy sváb dominanciájúak. ĺgy a legutóbbi, párkányi seregszemlén a magyarországi résztvevők sváb és szlovák együttesekkel érkeztek, a szlovákiai együttesek pedig autentikus magyar zenével.

Esztergomban elsősorban a közlekedési gondokkal kell foglalkozni a hídavatás után. Az elmúlt két évben sikerült elérniük, hogy a hídról egy levezető út épül, amely befordul a híd lába alá, majd a Nagy-Duna parton haladva a körforgalomnál, a város külső részén viszi be a forgalmat a városba. ĺgy az nem halad keresztül a történelmi belvároson. Az ugyanis jellemzően egyirányú, tehát a Kis-Duna és a Várhegy között nincs hova elterelni az átmenő forgalmat. Az elkerülő út építését az állam finanszírozza, egyharmada, a hajóállomásig vezető rész a hídátadásra készül el. A fennmaradó rész egy új híddal jövő májusra épül meg. Esztergom polgármestere arra számít, hogy a hídavatás után néhány hétig ugyan nagy lesz a forgalom, hiszen aki teheti, gépkocsival átmegy körülnézni. Ezután azonban legalább egy évig eltart, amíg a lakosok mindkét oldalon igazán kialakítják azokat a kapcsolatrendszereket, amelyek miatt esetleg naponta át kell majd járniuk, ám addigra, illetve a jövő évi idegenforgalmi szezonra létrejön az új közlekedési lehetőség. Ezt követően pedig fele-fele részben önkormányzati pénzből és állami hozzájárulással egy belső tehermentesítő utat is terveznek, ez 3–4 éven belül lesz kész.

Párkányban ennél sokkal kisebb beavatkozásra volt szükség ahhoz, hogy a város központját tehermentesítsék az átmenő forgalomtól. Ján Oravec polgármester szerint kisebb átalakítások után Komárom és Esztergom felől a Jesenský utcán, Léva és Ipolyság felől pedig a Sobiesky utcán keresztül közelíthető meg a híd, a közlekedési szakemberek becslése szerint ezek képesek lesznek levezetni a megnövekedő forgalmat.

Ezek a napok azonban az ünneplés időszaka. Ma, míg a a lakosság a hídon korzózik, vagy éppen a Heineken sörsátrának kínálatával ismerkedik, a párkányi kultúrházban együttes ülést tart a két város önkormányzati testülete. Ezen bemutatják az erre az alkalomra komponált dalt, illetve zongoradarabot, a párkányi önkormányzat pedig emlékérmet ad át a híd újjáépülésében legnagyobb érdemeket szerzett személyiségeknek. Pénteken a sörsátor mellett egész nap együttesek lépnek fel, kézműves utca működik majd, a borsátorban pedig az érdeklődők meggyőződhetnek róla, hogy a környék valóban a legjobb hazai bortermő vidék-e (még ha egyelőre kissé a háttérbe szorul is). Az autóbuszparkolóban pedig mindhárom nap halászléfőző versenyt szerveznek – természetesen kóstolással egybekötve. A szombati műsorokat Párkányban is már egyre inkább a közös rendezvények jellemzik: a városban felvonulnak a régió folklórcsoportjai, a moziban a hídról készült filmeket vetítik, délután egykor sor kerül az első Párkány-Esztergom futóversenyre. Míg a megegyezés szerint a szombat Párkányé, addig vasárnap főleg Esztergomban lesznek akciók, például a mezőgazdasági termelők közös felvonulása, akik a hídon átvonulva mindkét polgármesternek átadják az ősz gyümölcseit.

A nagy ünneplés még egy szervezési gondot okozott: az átadást a prominens vendégek időbeosztásához kellett igazítani, ez a hétvége viszont már hagyományosan a Simon-Júda vásáré. Mivel a két rendezvényt egyidőben lehetetlen lebonyolítani, idén a vásárra két héttel később kerül sor. Azért nem a következő héten, mert megállapodás született Lévával, hogy a két város nem szervezi meg ugyanabban az időpontban a vásárát, így normális körülmények között október második hétvégéje Párkányé, a harmadik pedig Léváé. Ebben a tekintetben tehát idén az október végi Simon-Júda is különleges lesz, majd meglátjuk, milyen is a vásári forgatag híddal kiegészítve.

Átkelés a hídon

Fontos tudni, hogy a hídon nonstop nemzetközi határállomás üzemel majd, közös átléptetéssel a párkányi oldalon. A gépkocsik közül a személykocsik és a három és fél tonnánál kisebb teherkocsik átkelése engedélyezett. Lehetővé válik az autóbuszok áthaladása is, vagyis nemcsak a menetrendszerű járatok, hanem a kirándulóbuszok is átmehetnek a hídon.