Betegállományba űz a pénzválság

Az állásban lévők 4,55 százaléka volt átmenetileg munkaképtelen. A legtöbben - 7,1 százaléknyian - Eperjes megyében, a legkevesebben - 2,5 százaléknyian - Pozsony megyében vannak. Ami a „mikrorégiókat“ illeti, az Ólublói, a Sztropkói és a Szvidniki járásban a legrosszabb a helyzet: az alkalmazottak 9-11 százaléka volt táppénzen márciusban, de a korábbi hónapokban is ez a két régió vezette a negatív listát.
Sokak szerint az ideiglenesen munkaképtelenek számának növekedése összefüggésbe hozható az egyre gyakoribb elbocsátásokkal. Az alkalmazottak így próbálnak „kibújni“ az elbocsátás alól, vagy legalábbis időt nyerni - aki ugyanis betegállományban van, nem kaphat felmondást. A Szociális Biztosító szerint ezek azonban csak spekulációk, nem lehet egyértelműen az elbocsátástól való félelemmel magyarázni a táppénzesek számának növekedését. Táppénzre (és a munkáltató által fizetett bérpótlékra) mindenki jogosult, aki fizeti a betegbiztosítási díjat. Azoknak is jár támogatás, akik ún. védelmi időben vannak - a biztosítás fizetésének megszűntétől számított 42 napig. Az ideiglenesen munkaképtelen személynek joga van ez idő alatt a táppénzre és bérpótlékra. Az ún. bérpótlékot az alkalmazottnak a munkáltató fizeti a betegállomány első 10 napján, majd a 11. naptól a Szociális Biztosító a „valódi“ táppénzt. A törvény alapján a munkáltató az első három napra az alkalmazott napi kivetési alapjának 25 százalékát, a 4-10. napra pedig a kivetési alap 55 százalékát fizeti. A kollektív szerződésben azonban ennél magasabb százalékot is meg lehet határozni. Vannak munkaadók, általában a nagyobb cégek, amelyek a napi bér 80-100 százalékát is kifizetik betegállomány esetén. Ha a betegség 10 napnál tovább tart, a Szociális Biztosítónál kell igényelni a táppénz folyósítását - ez a napi kivetési alap 55 százaléka. Ezt az összeget a biztosító a felére csökkentheti, ha az érintett személy önhibájából kényszerül betegszabadságra - például ha alkoholfogyasztás miatt baleset érte. A táppénzt a biztosító meg is vonhatja, ha a beteg nem tartja be az előírt orvosi gyógymódot.
A vállalkozók, egyéni vállalkozók és más személyek szintén jogosultak a táppénzre, ha a betegszabadságot megelőző két évben legalább 270 napig akár kötelezően, akár önkéntesen átutalták a betegbiztosítási díjat a Szociális Biztosítóba. (Figyelem: nem összetévesztendő az egészségbiztosítási díjjal. Ha az egyéni vállalkozó csak ez utóbbit fizeti, betegség esetén az orvosi ellátásra jogosult, de táppénzre nem.) A vállalkozók esetében is a betegszabadság első három napjában a kivetési alap 25 százaléka jár, a további napokra 55 százalék.
A táppénz 52 hétig, azaz egy évig jár. Azon túl már rokkantságról beszélhetünk. A szociális minisztérium szerint három hónappal az egy év lejárta előtt a páciensnek érdemes kérnie az egészségi állapot felülvizsgálatát a rokkanttá nyilvánítás szempontjából. Egy évnél tovább elhúzódó betegség esetében ugyanis már rokkantságról beszélhetünk, de ez nem jelenti azt, hogy a „rokkantstátuszt“ az érintett meg is kapja.