Belgium

Nincs a világon még egy olyan állami berendezkedés, amely ilyen nagy mértékben függene a területén létesült autonómiáktól. Két népcsoport élt együtt sok száz éve: a holland nyelvű, protestáns flamand északon; és a francia nyelvű, katolikus vallon délen. Nyelvi téren a flamand lakosság első sikere az 1898-as egyenlőségi törvény, amely kötelezővé teszi, hogy a törvényeket mind franciául, mind hollandul megfogalmazzák és kihirdessék. A flamand–vallon ellentétet 1962-ben úgy oldották meg, hogy Belgiumot négy nyelvi kerületre osztották: holland, francia, német és Brüsszel kétnyelvű területére. A hetvenes években bevezették a kulturális autonómia rendszerét. A belga alkotmány egyik cikkelye megakadályozza olyan parlamenti jogszabály életbelépését, amely az egyik vagy a másik tartomány érdekeit sérti. Az 1993-as államforma-váltás (a szövetségi állam kikiáltása) tette biztossá a német ajkú kisebbség helyzetét. Megilleti őket a külön parlament (ez a Német Közösségi Tanács), amely egykamarás és 25 képviselőből áll.