Baťa örökösei visszaperelnék az elkobzott vagyont

ÖSSZEFOGLALÓ

Üzemek, erdők, városrészek, sőt egész városok, de például a bajmóci vár is az egykori Baťa-konszern tulajdonát képezte a mai Szlovákia területéről. Ezeket Jan Antonín Baťától a Beneš-dekrétumok alapján kobozták el és államosították 1947-ben. Az elmúlt években Csehország és Szlovákia is hivatalosan törölte azt az ítéletet, amellyel az elkobzást (a náci németekkel való kollaboráció vádja miatt) végrehajtották. Baťa örökösei Csehországban már pereskednek, és mint a Pravda napilap tájékoztatott, a Szlovákiában maradt vagyonról sem akarnak lemondani. Szlovákiában még nem indították meg az eljárást.

Összeírni is nehéz

Jelenleg az egykori hatalmas vagyon összeírása zajlik, tájékoztatott Tomáč Pecina, az örökösök ügyvédje. „Szlovákiában Baťának személyes tulajdona nem volt, de a vállalatához tartozott rengeteg itteni üzem” – magyarázta az ügyvéd. Az egykori nagyvállalkozó négy termelőközpontot épített ki a szlovák oldalon: Simonyban (Partizánske), Szvitben, Érsekújvárban és Bossányban (Bošany), tette hozzá az ügyvéd. „Részvénytársaságán keresztül a bajmóci vár is az övé volt, csakúgy, mint a poprádi repülőtér. Ez utóbbival kapcsolatban jelenleg még sok a kérdőjel” – árulta el Pecina. Mint mondta, a család nem az ingatlanokat kéri, hanem anyagi kártérítést. „A dekrétumokban az áll, hogy az államosított vagyonért ellenszolgáltatás jár. Ezt egy hivatalnak kellett volna rendeznie, ezt a hivatalt viszont létre sem hozták. A kötelezettség tehát a jelenlegi szlovák pénzügyminisztériumra hárul” – mutat rá Pecina. Ha a több milliárd euróra rúgó kártérítést a család megkapná, állítólag Szlovákiában fektetnék be. Pecina emlékeztet, hogy Baťa örökösei Csehországban is ezt teszik: kórházat és egyetemet finanszíroznak. A bajmóci vár pénzbeli értéke egyébként állítólag 300 millió euró körül mozog. Bajmócon a váron kívül övék volt a fürdő, több szálloda, egy villanytelep, valamint erdők és termőföldek. Simony idén ünnepli alapításának 75-ik évfordulóját. Az alapkövet maga Jan Antonín Baťa rakta le 1938-ban, a várost pedig Baťovanynak nevezte el.

Az ügyet bonyolítja, hogy nem magántulajdon, hanem jogi személy, egy vállalat egykori tulajdonát akarják visszaperelni – figyelmeztet Martin Marek zlíni levéltáros. „Ha mondjuk egy magántulajdonban levő villáról lenne szó, akkor megkérdőjelezhetetlen az igény” – tette hozzá.

A pénzügyminisztérium egyelőre nem véleményezi az ügyet. „Eddig semmilyen igényét nem jelezte nálunk a Baťa család” – írták válaszukban.

Hosszú és bonyolult ügyek

Ha egy Beneš-dekrétumok következtében a II. világháború után vagyonfosztott szlovákiai magyar család követelné vissza a vagyonát, hosszú és bonyolult pereskedésnek néznének elébe, vélik az általunk megkérdezett jogászok. Egy ilyen jellegű megkeresés esetén a sértetteknek nem is lehetne egyértelmű választ adni, véli Nagy Tibor ügyvéd. „Mindig abból kell kiindulni, hogy van-e valahol egy határozat vagy bírósági döntés, amelynek alapján ezt a vagyont elvették. Annak áttanulmányozása után lehet bármilyen állásfoglalást adni” – magyarázta lapunk kérdésére az ügyvéd.

Minden eset egyedi

Minden eset specifikus – teszi hozzá. „Először el kellene beszélgetni az érintettekkel, utánanézni a levéltárakban az esetlegesen fennmaradt bizonyítékoknak” – fejtette ki Nagy Tibor, aki jelenleg a kettős, szlovák–magyar állampolgárságát felvállaló lévai Gubík László, Dolník Erzsébet és Kassai Gyula jogi képviselője is.

A családok egykori vagyonelkobzásáról szóló dokumentumok esetenként a családi hagyatékokban is fellelhetőek, véli Popély Árpád történész. „Én a levéltárakban nem igazán találkoztam ilyen vagyonelkobzó végzésekkel, de hozzá kell tenni, gazdasági témákat nem is igazán kutattam” – mondta lapunk kérdésére a történész. (vps)