Barroso utódjáról is döntünk

Közel tíz év. Ennyi ideje vezeti José Manuel Barroso az Európai Bizottságot, amely az unió kormányának felel meg. Az egykori portugál miniszterelnök a bizottság 11. elnöke, a május végi európai parlamenti választások döntenek az utódjáról.

Nem volt ez mindig így. Korábban a tagországok kormányzatai egyezkedtek a posztról, a döntésre mintegy formálisan bólintott rá az Európai Parlament. A biztosok jelölésénél még mindig ez a helyzet: minden ország egy posztot kap – hosszú egyeztetések után döntik el, ki melyiket –, a kormány pedig jelöl. Igaz, arra már volt példa, hogy az EP megmakacsolta magát, és megbuktatta a jelöltet.

Most először szólhatnak bele az unió választópolgárai közvetlenül a kiválasztási folyamatba. A nagy pártcsaládok saját „kormányfőjelölteket” indítanak. Az nincs egy szabályban sem lefektetve, hogy a tagállamok a győztes párt listavezetőjét jelöljék az EB elnöki posztjára, ám valószínűtlennek tűnik, hogy figyelmen kívül hagynák a voksolás eredményét.

A luxemburgi vagy a német

A versenynek két fő esélyese van. A jobboldali Európai Néppárt (EPP – ennek tagja Szlovákiából a KDH, az SDKÚ, az MKP és a Híd, Magyarországról pedig a Fidesz) Jean-Claude Juncker volt luxemburgi miniszterelnököt jelöli. Juncker közel 19 éven keresztül vezette hazája kormányát, ismert európai játékosnak számít.

A baloldali S&D (a szocialisták frakciója, ide tartozik a Smer és az MSZP) a német Martin Schulzot indítja. Schulz nem otthon, hanem Brüsszelben futott be komoly karriert, 2004-től az euroszocialisták frakciójának vezetője, 2012-től pedig az Európai Parlament elnöke. Kettejük között az alapvető különbséget a politikai tapasztalat és szocializáció jelenti: Juncker hosszú évekig kormányzati felelősséget viselt, míg Schulz a brüsszeli környezetben szerzett tapasztalatokat.

Futottak még

Rajtuk kívül versenybe száll még az EB-elnöki posztért Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnök, őt a liberálisok jelölték a posztra. A liberális frakció hagyományosan a harmadik legerősebbnek számít az EP-ben, a győzelemre így aligha van esélyük.

A futottak még kategóriában indul a zöldpárti és alternatív baloldaliak által indított német Ska Keller, aki 33 évével messze a legfiatalabb a mezőnyben. Keller EP-képviselő, főként a bevándorlók kérdésével foglalkozik. Kellerhez hasonlóan esélytelen a szélsőbaloldali és kommunista pártokat tömörítő Európai Baloldal frakció jelöltje, a görög Alexisz Ciprasz.

Középre húznak

Elsőre jól hangzik, hogy politikai verseny alakult ki a bizottság elnöki posztjáért, ám az eddigi nyilatkozatok és a múlt heti, élőben közvetített első jelölti vita alapján látszik, hogy a két fő esélyes kerüli a konfrontációt, egyre kevesebb olyan téma van, amely megkülönbözteti a két nagy pártot. A kicsik és az euroszkeptikusok pedig ebből akarnak profitálni – a nagyokat politikai kartellel gyanúsítják. A jelöltek versenyét nehezíti, hogy sok konkrétumot nem ígérhetnek: az Európai Bizottság elnöki tiszte nem hasonlítható egy hagyományos kormányfői tisztséghez, sokkal kevesebb jogkörrel és korlátozottabb politikai mozgástérrel bír.

A két nagy tömörülés (az EPP és a baloldal) együttműködésének régi hagyománya van az EP-ben. Mivel egyik oldal sem tud többséget elérni, általában közösen döntenek a legfontosabb kérdésekben. A felmérések alapján az idei EP-választáson előretörhetnek a szélsőséges (jobb- és baloldaliak egyaránt), valamint az euroszkeptikus erők, így várhatóan a következő öt évben is „nagykoalíció” irányítja az unió parlamentjét. (MSz)