Bárdos Gyulát, az MKP frakcióvezetőjét, a parlament médiabizottságának tagját

Ön szerint addig, amíg a közszolgálati médiumokban nem lesznek világos játékszabályok, mindig lesznek az 5 perc múlva 12 című műsor körüli konfliktusokhoz hasonló helyzetek. Az egyes pártok megoldási javaslatait csak kozmetikázásnak minősítette, és állítja: a szakmaiak helyett politikai szempontok kerültek előtérbe. A felhalmozódott problémák miatt nem a kulturális minisztériumot terheli a felelősség?

A politikai felelősség a kormánykoalíciót terheli, hiszen a Magyar Koalíció Pártját kivéve senki nem támogatta azt az elképzelést, hogy 1998-ban a választások után olyan törvény szülessen, mely a közszolgálati médiumokban világos játékszabályokat biztosított volna, vagyis tisztázta volna, hogy kinek milyen jogkörei vannak, hogyan kell a közszolgálatiságot értelmezni, az egyes pártokat szerepeltetni. Ez nem egyszerű kérdés, de még kísérlet sem volt a probléma orvoslására. Az MKP nem azt hangoztatja alibista módon, hogy mi volt, hanem hogy mi nem volt, és sajnos a törvény kidolgozásához nem voltak partnereink 1998-ban. A kulturális miniszter által benyújtott törvénytervezet már későn került a parlamentbe. Az MKP tagjaként a védnökbizottságban nem támogattam azt a javaslatot, amellyel a tervezetet visszautalták a minisztériumba, mert láttam lehetőséget a módosításra a parlamenti vita során. A javaslat nagyon fontos kitételt is tartalmazott, éspedig biztosította volna a kisebbségi adások autonómiáját is. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a koalíciós partnerek és az ellenzék nem tartotta fontosnak a jogszabály elfogadását. Kár, mert 1989 után először kerülhetett volna a televízióról és rádióról szóló törvénybe, hogy a Szlovákiában élő kisebbségeknek, köztük a magyaroknak külön szerkesztőséget biztosít.

Tehát politikai okokból került a kormányba későn a javaslat?

Elképzelhető, de inkább arról volt szó, hogy politikai partnereinknek más volt az érdekük. Nem találták meg a közös nevezőt, mely konszenzushoz vezethetett volna.

Vitatkozni konkrét javaslatról lehet, de ha nem volt ilyen javaslat a kulturális tárca részéről, konszenzust sem lehetett találni. Az első lépést nem Milan Kňažkónak kellett volna megtennie?

A minisztériumból a javaslat későn és úgy érkezett, hogy az egyes koalíciós pártok részéről kifogások merültek fel. Viszont ha már 1998-ban megegyeztünk volna, hogy milyen szakmai kritériumok alapján dolgozzák ki a törvénytervezetet, akkor a minisztérium olyan javaslattal állhatott volna elő, melynek lett volna politikai támogatottsága. Tehát az első lépést inkább a kormánykoalíció nem tette meg azzal, hogy nem fogadta el az MKP javaslatát. A minisztérium csak megpróbált rögtönözni, próbált valamilyen javaslatot elkészíteni, csakhogy ezt a többség nem támogatta. (sz-a)