Az ország egytizede nyomorog

Az EU SILC jelentés mindig az előző évre vonatkozik, így a statisztikai hivatal által tegnap közzétett EU SILC 2007 a 2006-os év adatait, jellemzőit tartalmazza.

2004-ben Szlovákiában a lakosság 13,3 százaléka élt a szegénységküszöb alatt, 2005-ben 11,6 százalék. A szegénységküszöb 2006-ban egy személyre és egy hónapra számítva 7679 korona (256,56 euró) volt. A szociális helyzet felmérésénél a háztartások jövedelmének középértékét veszik figyelembe, a szegénységi küszöb ennek 60 százaléka. 2005-ben ez 6395 koronát, 2004-ben 5564 koronát jelentett.

A szegénység a gyerekeket fenyegeti a legnagyobb mértékben, a 0–17 éves korosztály 16,8 százalékát. Legkevésbé a 18–64 éves korosztály van kitéve a szegénység kockázatának, 9,2 százaléknyian, de még a 65 év felettiek is jobb helyzetben vannak, mint a gyerekek. Ennek a korosztálynak a 10,5 százaléka él a szegénységhatár alatt.

A gazdasági aktivitást figyelembe véve a munkanélkülieket fenyegeti a legnagyobb mértékben a szegénység – 44 százalékuk él a szegénységi határ alatt. A nyugdíjasok 9,5 százaléka szegény. A legjobb helyzetben a munkával rendelkezők vannak, náluk csak 4,5 százalékot tesz ki azok aránya, akinek diszponibilis jövedelme nem éri el a 7697 koronát.

A háztartások jövedelmét tekintve az országos átlag 2006-ban 14 096 korona volt. Ez az ún. ekvivalens diszponibilis jövedelem, vagyis az adóktól, elvonásoktól és más, leginkább a lakhatással kapcsolatos kiadásoktól megtisztított jövedelem.

Egy személyre számítva a legmagasabb a havi ekvivalens jövedelem Pozsony megyében, jóval az országos átlag felett, 18 567 (618 euró) korona, 2004-hez képest csaknem 4000 koronával magasabb.

Eperjes megyében a legrosszabb a helyzet, itt mindössze 12 389 korona (412,9 euró) az egy személyre eső jövedelem, megközelítőleg azonban itt is mintegy 4000 koronával magasabb, mint 2004-ben. A háztartások kiadásainak legnagyobb részét a lakhatással kapcsolatos költségek teszik ki. A megkérdezettek 36,3 százaléka szerint ezek nagyon megterhelik a családi költségvetést, 55,8 százalék nyilatkozott úgy, hogy kissé megterhelik, és mindössze 8 százalék mondta azt, hogy számára nem megterhelők a lakhatási költségek.

2006-ban a háztartások 55,9 százalékának volt arra anyagi lehetősége, hogy az otthonán kívül töltse szabadságát, s mindössze 33,9 százaléka engedhette meg magának, hogy minden másnap húsételt fogyasszon, derül ki az EU SILC felmérésből.

A szegény háztartások jövedelmének jelentős részét az ún. társadalmi juttatások teszik ki, amelyek azt a célt szolgálják, hogy bizonyos helyzetek (pl. időskor, betegség, családban élő ellátandó gyermekek és egyéb gondozásra szoruló személyek, munkanélküliség, fogyatékosság stb.) bekövetkezésekor csökkentsék az érintett háztartások, illetve személyek terheit. A társadalmi juttatások jelentős része közvetlenül a háztartásoknak nyújtott pénzbeni vagy természetbeni transzferjövedelem. Ha nem vennénk figyelembe a transzferjövedelemket (nyugdíj, táppénz, munkanélküli segély, rokkantsági támogatás), akkor jóval magasabb lenne a szegénységi kockázat aránya, 2006-ban a lakosság 36,7 százalékát érintette volna. Ezeket figyelembe véve azonban 2006-ban a lakosság 10,7 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt a legtöbben – több mint 21 százalék – Eperjes megyében, legkevesebben Pozsony megyében, 7,7 százaléknyian.

A szegénységi arány háztartástípusonként is különböző. Az EU SILC 2007 felmérés alapján 2006-ban a szegénység kockázatának legnagyobb mértékben az egy szülő-egy gyermek típusú háztartás volt kitéve, 27 százalékukat fenyegeti szegénység. Ezt követi a két felnőtt három vagy több gyermekkel háztartástípus, 25 százalékuk él a szegénységi határ alatt. A két felnőtt és két gyermek típusú háztartások közül 11 százalék számít szegénynek, legjobb helyzetben pedig a gyermektelen vagy eltartott gyermek nélküli, illetve a két felnőtt egy gyermek típusú háztartások vannak, esetükben 7 illetve 6 százaléknyian élnek a szegénységi határ alatt.

Nemzetközi összehasonlítást a szegénység területén nem lehet egy az egyben végezni, fejtette ki Ľudmiľa Invačíková, az EU SILC projekt vezetője. „Mást jelent ugyanis a szegénység például Franciaországban, és mást nálunk” – mondta a statisztikai hivatal munkatársa. Hogy valamennyire mégis összehasonlítható legyen, a vásárlóerő-paritást (PPS) veszik figyelembe.

A két felnőttből és két gyermekből álló háztartásban tehát a vásárlóerő-paritás alapján a szegények aránya az uniós országok közül a legmagasabb Lettországban, 23 százalék körül; Görögországban 20,5 százalék, Spanyolországban, Litvániában 20 százalék, Franciaországban 12,5, Ausztriában 12, Lengyelországban 19, Magyarországon 16, Csehországban 10 százalék.

A csehországi a legalacsonyabb arány, ugyanennyi százalékot mutat még Hollandia és Izland is.