Az ítélet még nem halál

Ennek dacára nem bizonyos, hogy a történelmi dokumentum, amelyet mind a 25 tagállamnak jóvá kell hagynia, csakugyan halálra van ítélve. Francia bírálói azt állítják, hogy az alkotmányt hozzá lehet igazítani az ő ízlésükhöz. A történelem azt sugallja, hogy igazuk lehet: 1992-ben a dánok elutasították a maastrichti szerződést, hogy azután egy évvel később áldásukat adják egy felülvizsgált szövegre.

Egyes francia bírálók szerint az alkotmányos szerződés kidolgozói csak az alapító EU-tagokra gondoltak tervezéskor. Ma már azonban az uniónak olyan sok tagja van, hogy új szabályok meghatározására van szükség. De milyen szabályokéra? És mikor? És hogyan? Az EU vezetői ugyanis egy dologban egyetértenek: az alkotmányt egyhamar nem fogják átírni – ha egyáltalán hozzányúlnak valaha. Az is világosnak tűnik, hogy az elutasítás évekkel vissza fogja vetni a gyorsan bővülő EU egységesítésére irányuló becsvágyó erőfeszítéseket. „A szerződés talán nem halott, de súlyos, alighanem halálos sebet kapott” – vélekedett John Palmer, a brüsszeli székhelyű Európai Politikai Központ politikai igazgatója.

Ahhoz, hogy az alkotmány hatályba léphessen 2006. november 1-jén, az összes tagállamnak ratifikálnia kell. Ám az is igaz, hogy az uniós vezetők megvitatják, mit is tegyenek, ha 2006 októberéig csak a tagállamok négyötöde cikkelyezte be a dokumentumot, és legalább egy nehézségekbe ütközik a ratifikálás során. Kulcsfontosságú problémát jelent majd annak pontos meghatározása, mi nem tetszik az európaiaknak az alkotmányban, és mik azok a minimális változások, amelyeket hajlandók lennének elfogadni a szövegben. Ez különösen nehéznek ígérkezik Franciaországban, ahol a népszavazást véleménnyilvánításnak fogták fel arról, milyen irányba haladjon Európa az amerikai, indiai és kínai gazdasággal vívott küzdelemben. Sok francia arra használta fel a referendumot, hogy hangot adjon mérgének azért, mert elveszíti a hangját, azonosságát és irányítóképességét – és a nagyvonalú társadalombiztosítási juttatásokat. Mindezek olyan kifogások, amelyeknek nem sok közük volt az európai alkotmányhoz.