Az idegeskedés a túlzott elvárásokból fakad

Bár a karácsony a szeretetről, a meghittségről szól, sokan megoldásra váró feladatként, sőt teherként élik meg az ünnepet. Emiatt szinte elviselhetetlen nyomás nehezedik ránk, a kudarctól való félelem idegességgel tölt el. Egyáltalán nem véletlen, hogy ingerlékenyebbek vagyunk az ünnepek idején, ez magyarázza a karácsonykor oly gyakori családi összezördüléseket is.

Az ünnep, a karácsony is lehet stressztényező, figyelmeztet a lélekgyógyász. Pozitív helyzetben is lesújthat ránk a stressz. Az örömünnep is nyűggé válhat. Stredl Terézia pszichológus, a komáromi Selye János Egyetem Óvó- és Tanítóképző Tanszékének tanára szerint sokaknak már maga a készülődés is stresszel jár. Maximálisan igénybe veszi az embert, hogy szentestére minden a helyére kerüljön, minden tökéletesen sikerüljön, hogy mindenkinek jusson ajándék, hogy ne felejtsen el semmit, ne feledkezzen el senkiről, aki hozzá közel áll, és akit szeret, fontosnak tart. „Ebből a szempontból a perfekcionisták, vagyis azok, akik a tökéletességre törekednek, a legveszélyeztetettebbek. Ha ehhez még stresszes alkat is járul, a karácsonyból könnyen megterhelő életélmény válhat. Aki eleve lazábban veszi a dolgokat, és a hétköznapokkal együtt az ünnepeket sem veszi görcsösen, az ünnepi asztalhoz is lazábban ül le. Az idegeskedés a túlzott elvárásokból fakad” – magyarázza Stredl Terézia.

A titok abban áll, hogy próbáljuk meg felmérni erőnket és lehetőségeinket. Ne akarjunk többet, csak annyit, amennyivel vele bírunk. A készülődés ne teljen kapkodással. „Ne csak a külsőségekre figyeljünk, a belső harmónia egyébként is sokkal fontosabb. Önmagunkban és a környezetünkben is meg kell teremteni a harmóniát. A belső nélkül azonban a külső mit sem ér” – figyelmeztet a pszichológus.

A karácsony ugyanakkor nem csupán a maximalistáknak jelent tehertételt, a magányosok is megszenvedik. Az idő szűke és bősége ugyanolyan szorongató. Míg egyesek úgy érzik, a készülődésben nem marad elég idejük saját magukra, mások attól szenvednek, hogy magányosok, egyedül élők lévén csak magukkal kell törődniük, nincs kit – jó értelembe véve – körülugrálniuk, nincs kinek ajándékot venniük, nincs kivel megosztaniuk az időt. A magányosokat különösen sújtja a karácsony, mivel bensőséges, családi ünnepnek számít. A magányosok karácsonyára általában rányomja bélyegét a támogatás, a társ hiánya.

Nem törvényszerű persze, hogy az egyedül töltött ünnep csakis szomorúan telhet. Az ember társ hiányában az emlékeibe is kapaszkodhat. A múlt felidézésével is el lehet bíbelődni, elegendő csak a gyermekkorunk pozitív élményeit előhívni emlékeink közül. A csendben mérleget vonni is könnyebb, a szimbolikus értelemben vett portörlés is segíthet az egyedüllét okozta feszültség enyhítésében. Jobb híján a televízió is megteszi. Egy még oly buta tévéműsor is oldhat magányunkon. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a karácsony nem feltétlenül jelent bezártságot, nem csupán a négy fal között lehet eltölteni, elmehetünk például templomba, meghallgathatjuk az éjféli misét, városokban karácsonyi koncerteket is tartanak. Ezenkívül egyre több polgári társulás karolja fel az idős, magányos emberek ügyét, és kínál számukra üdítő elfoglaltságot vagy szórakozási lehetőséget.

A karácsonyi stresszhatások csökkentése érdekében lehetőleg tegyünk hosszú sétákat a szabadban, kerüljük el a városi forgatagot! Kerüljük el a zsúfolt bevásárlóközpontokat! Hagyjunk időt a munka után egy kis lazításra, kikapcsolódásra mielőtt belevetnénk magunkat a karácsonyi feladatokba. Az ünnepek alatt szakítsunk időt magunkra is! Ha még nem késő, óvakodjunk a túlköltekezéstől! Gondolkodjunk el magunkban, hogy vajon a karácsonyi készülődés örömet vagy feszültséget vált ki lelkünkben. Ha úgy érezzük, jókedvvel tölt el minket az ünnepi készülődés, akkor hagyjuk, hogy ez az érzés motiváljon bennünket! Ha mégis feszültek vagyunk, parancsoljunk megálljt magunknak. Nem feledhetjük el, a karácsony azért van, hogy pihenjünk, és együtt legyünk a szeretteinkkel, így hát ne vegyük túl komolyan a külsőségeket! (-cz-e)