Az elutasítók indítékai és érvei

„A rabszolga, azt mondja, igen, a szabad ember azt mondja, NEM” – állítja a plakátTASR/AFP Részben azért, mert rendkívül bonyolult, bürokratikus nyelvezettel íródott s ráadásul elég terjedelmes (több száz oldalas). ĺgy kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy elolvassák – aki pedig rászánja magát, az nagy valószínűséggel gyorsan elveszti a fonalat. Ebből a szempontból az alkotmány éppen az ellenkező hatást éri el, mint amit kidolgozói célul tűztek ki: ahelyett, hogy közelebb hozná az embereket az Európai Unióhoz, inkább eltávolítja őket, mert újabb bizonyítékot ad arra a közvélekedésre, hogy az EU valamilyen érthetetlen, bürokratikus szervezet.

Ennél is fontosabb, hogy az EU-alkotmány körüli vita már régóta nem arról folyik, mit is tartalmaz ez a dokumentum, vagy mi nem került bele.

Franciaországban a nemmel szavazók a szociális szempontok előtérbe helyezését, az „ultraliberális“ gazdasági modell megváltoztatását, a delokalizáció leállítását, vagy éppen Törökország EU-csatlakozásának megakadályozását követelik, olyan dolgokat tehát, amelyeknek nem sok közük van az alkotmányhoz – s emellett a rendkívül népszerűtlen Raffarin-kormány bukását. Ez utóbbit a vasárnapi népszavazás kimenetelétől függetlenül valószínűleg el fogják érni, de ha a nem győz, akkor az Chirac tekintélyét is alaposan megtépázza: ő volt az, aki a parlamenti jóváhagyás helyett népszavazásra bocsátotta a kérdést, s többször is egyértelműen az alkotmány elfogadására szólított fel. Emellett nagyon sok szavazó tart a francia szuverenitás elvesztésétől, attól, hogy Brüsszel egyre több hatalmat kap a tagállamok kárára – ami bizonyos szempontból igaz, csak éppen ez már régóta tartó folyamat. ĺgy tehát az alkotmány csak ürügy: a franciák jelentős részének általában van elege a jelenlegi kormánypolitikából, illetve az EU-ból, s a mostani szavazás csak alkalom a közhangulat kifejezésére.

Hollandiában hasonló a helyzet, mert a nem előretörését itt is az általános kiábrándultság hangulata segíti. Kiábrándultság a kormány politikájából, a kormány ugyanis a gazdasági növekedés lelassulása, az infláció és a munkanélküliség megugrása nyomán kénytelen volt komoly megszorító intézkedéseket bevezetni. De kiábrándultság az EU-ból is, mert – mint egy holland matematikaprofesszor mondta a Le Soir című brüsszeli lap hasábjain – „Brüsszel messze van tőlünk, senkinek sincs befolyása a döntéseire”. Sokan igazságtalannak tartják – joggal –, hogy a pénzügyi unióban a franciák és a németek büntetlenül megszeghették a deficit korlátozására vonatkozó szabályokat, semmi büntetést nem kaptak érte, miközben a kisebb országok, így Hollandia nem számíthatnak ilyen elnéző bánásmódra.

Két konkrét ügy is szerepet játszik a nemmel szavazók táborának hollandiai előretörésében. Egy közvélemény-kutatás során az alkotmány elutasítását ígérő hollandok 55,5 százaléka mondta, hogy ezzel az euró bevezetése, a régi holland pénz, a forint feladása miatt akar tiltakozni (a hollandok szerint az euró jelentős áremelkedéseket hozott, s a nemzeti valutát annak idején, az átváltáskor a német márkához képest alulértékelték.) Emellett a nemmel szavazást ígérők 52,3 százaléka Törökország kilátásba helyezett EU-csatlakozása miatt is tiltakozni akar voksával. Ez utóbbi azért vált ilyen fontos kérdéssé, mert Hollandiában sokan aggódnak a bevándorlók már így is magas száma miatt, s az elmúlt hónapokban a lakosság jelentős részében erősödtek a muzulmánellenes nézetek. (mti)

Francia közvélemény-kutatás

Az utolsó adatok szerint a részvételi arány nagyon magas, 70–80 százalék körül várható Franciaországban. Az ebből nemmel kívánni szavazók aránya az utolsó héten folyamatosan növekedő tendenciát mutatott, s ezt Chirac elnök csütörtök esti tv-szereplése sem tudta megállítani: a nem aránya tegnapra elérte az 55 százalékot. (m)