Aminek a mai napig nincs vége

Duray Miklós: „A hálózatot nem én építem, hanem a Szövetség a Közös Célokért társulás alkalmazottai.” Somogyi Tibor felvételeA kedvezménytörvénnyel kapcsolatos, máig nem csituló viták ellenére mára már egyértelmű, hogy a jogszabályt módosítani kell. Ugyanis a szakértők egybehangzó álláspontja szerint a törvény és a végrehajtó rendelkezések között nincs teljes összhang. Mi a véleménye erről?

A végrehajtó rendelkezések már figyelembe vették a Velencei Bizottság ajánlásait, ezért valóban akadnak eltérések e dokumentum és az Országházban elfogadott törvény között. Az eltérés tágabb értelemben három területet, valójában csak egyet érint. Ugyanis a már említett, neves európai jogászok alkotta testület álláspontjának megfelelően megváltozott azoknak az ajánlóirodáknak a szerepe, amelyeket az adott szomszédos állam magyar nemzeti közösségeinek legitim szervezetei hoztak létre. Ezek ma tájékoztató irodákként működnek, és a magyarigazolványokhoz szükséges kérvények kitöltésében, továbbításában végeznek fontos munkát. A másik két változás – éspedig a munkavállalás és a hozzátartozói igazolványok problémaköre – az Orbán–Nastase egyetértési nyilatkozatnak megfelelően csak Romániára vonatkozik. Fontosnak tartom, hogy lehetőleg még júliusban hívják össze a Magyar Állandó Értekezletet, hogy a Velencei Bizottság ajánlásait szem előtt tartva mielőbb egyezségre jussunk a kedvezménytörvény módosításában.

Érintheti-e a magyarországi kormányváltás a MÁÉRT munkáját, szerepének a megítélését?

Medgyessy Péter többször hangoztatta, hogy a Magyar Állandó Értekezlet szerepét ugyanolyan fontosnak tartja, mint az előző kabinet. A MÁÉRT mielőbbi összehívását azért is lényegesnek tartom, hogy a jelenlegi kormány ezeket az elveket a gyakorlati munka során megerősítse.

Eduard Kukan külügyminiszter úgy véli, hogy a szlovákiai tájékoztató irodák törvénytelen tevékenységet végeznek. Jaroslav Chlebo államtitkár pedig többször is úgy nyilatkozott, hogy a Szövetség a Közös Célokért társulás kormányközi egyezség és Szlovákia beleegyezése nélkül alakult meg, ami megengedhetetlen. Megalapozottak ezek a feltételezések?

Semmiképpen. A Szövetség a Közös Célokért jogi személyek társulása, amelyet a szlovákiai törvények alapján jegyeztek be. A tájékoztató irodák pedig nemcsak a magyarigazolványokért folyamodó kérvényeket továbbítják, hanem más feladatuk is van és lesz, méghozzá egyre több. Néhány napja találkoztak tapasztalatcsere céljából a Kárpát-medence területén működő irodáknak a képviselői. Teljes volt az egyetértés abban, hogy ezt a professzionális személyzettel és korszerű infrastruktúrával rendelkező hálózatot mindenképpen tovább kell működtetni. És bővíteni a tevékenységét.

Konkrétan milyen feladatokat látnának el Szlovákiában?

Elsősorban az öt alapító szervezet közötti munkát, a közös feladatokat hangolják majd össze. Néhány napja fejeztük be azt a felmérést, amelyet a magyar tannyelvű iskolákat látogató gyermekek szüleinek szociális helyzetéről, a beutazók esetében pedig az iskolába járás körülményeiről, a beutazási távolságokról végeztünk. Néhány iroda már magyarországi kulturális programokat, különböző családi programokat is szervezett. Nincs és nem lesz munka nélkül egyetlen hazai iroda sem.

Hallottam olyan véleményeket is, hogy nálunk Duray, máshol más személy valójában alternatív pártszerkezetet építget...

A rosszhiszemű embereket és feltételezéseket már régóta nem veszem komolyan. Ezért csak annyit jegyzek meg, hogy a hálózatot nem én építem, hanem a társulás alkalmazottai. Jómagam pedig a Magyar Koalíció Pártjának képviseletében vagyok a Szövetség a Közös Célokért elnökségi tagja.

Néhány napja hozták nyilvánosságra, hogy eddig csaknem félmillióan kértek magyarigazolványt. Köztük csak valamivel több mint negyvenezer a szlovákiai magyar. Miért?

Ez a szám ma már negyvenötezerre emelkedett. A viszonylagos gyérebb érdeklődés azzal magyarázható, hogy egyetlen országban sem intéztek olyan összehangolt és éles támadást a státustörvény ellen, mint Szlovákiában. Sehol sem akarták bírósági úton megakadályozni a tájékoztató irodák munkáját, sehol sem tettek rendőrségi feljelentést, csak Szlovákiában. Sőt, tudatosan terjesztett rágalmakkal is riogatták az embereket. Például azzal a szemenszedett hazugsággal, hogy aki magyarigazolványt kap, attól megvonják a nyugdíjat. Egyéb rémhíreket is terjesztettek. Nem csoda, ha egyesek megszeppentek.

A Szlovákiában, Magyarországon és más posztkommunista országban elharapózó nacionalizmus ellen emelte fel a szavát számos ismert közéleti személyiség az egy hete nyilvánosságra hozott közös felhívásban. Miként értékeli ezt a dokumentumot?

A Magyar Hírlap beszámolója alapján a felhívás ötlete Budapesten és Prágában született. Nem is elsősorban a nacionalizmus ellen, hanem Budapesten az Orbán-kormány magyar nemzetpolitikájának ellensúlyozására, a cseh fővárosban pedig azért, hogy gyengítsék annak a törekvésnek a hatását, amely a Beneš-dekrétumok eltörlését szorgalmazza a cseh és a szlovákiai jogrendből. Ez a dokumentum a nacionalizmus ellen szólít fel, egy másfajta nacionalizmus révén.

A felhívást olyan neves személyiségek írták alá, akiknek az életműve szerintem kizárja az ilyesfajta interpretációt...

Személyesen beszéltem olyan politikussal, aki azt mondta nekem, hogy nem látta a szöveget, következésképpen nem is tudja, hogy mit írt alá.

Petr Pithart, a neves cseh közéleti személyiség írja egyik tanulmányában, hogy a cseh–német tényleges megbékélést csak a kölcsönös párbeszéd és az empátia segítheti elő. A Beneš-dekrétumok ügyében elképzelhető ilyen őszinte szlovák–magyar páreszéd?

Szlovák részről alig érzékelek ilyen szándékot. Jelenleg az a helyzet, hogy akiket sújtottak ezek a rendelkezések, azok teljes joggal kérnek vagyoni és morális jóvátételt, mert akár csak a zsidó holokauszt esetében, a nemzeti üldöztetés és megkülönböztetés kárvallottjait itt is kárpótolni kell. Akik pedig hasznot húztak mások kisemmizéséből, azok védelmezik saját pozíciójukat, mint a lopott holmit. Ezért jelenleg megnyugtató kiutat nem látok. Talán akkor változhat a helyzet, ha Szlovákia polgárai között is egyre inkább az európai értékrend, az országban pedig ugyanez a jogrend érvényesül.

Dušan Kováč, a neves szlovák történész szerint a nemzetét tragikusan érintő Apponyi-törvényeket sem törölték a magyar jogrendből, mégis régen a hatályukat veszítették. Ugyanezt gondolja Beneš rendelkezéseiről is.

Megdöbbentő, hogy egy történész ilyen blődséget ír le. Európában a zsidók emancipációja óta két olyan törvénycsomag volt, amely vagy faji, vagy nemzeti megkülönböztetésen alapult. Az egyik az 1935-ben született nürnbergi törvények, a másik a Beneš-dekrétumok. Az utóbbit más jogszabályhoz hasonlítani nemcsak szakmai képtelenség, hanem arcátlanság is. Azt senki sem tagadja, hogy a tizenkilencedik században a magyar állam részéről volt egy magyarosítási törekvés, amely valóban sújtotta a szlovákságot. Ennek azonban már régen vége szakadt. Az is biztos, hogy 1918 után megkezdődött az elcsatolt magyarok módszeres felszámolása. És ennek a folyamatnak máig nincs vége.