Alpár, a monumentális

Alpár Ignác építész 1855-ben született Pesten Stöckl Ignác néven (1880-ban magyarosította nevét), stájer eredetű iparoscsaládban. Mivel nem volt jó tanuló, szülei kőművesinasnak adták. 1873-ban építőmesteri oklevelet szerzett. Ezután kezdte meg tanulmányait a berlini Bauakadémián (építészeti akadémián), majd egykori tanára, Richard Lucae irodájában dolgozott. Összesen hat évig működött Berlinben és Németország más városaiban. 1880-ban elnyerte a Schinkel-érmet, a Berlini Építészeti Egylet díját, valamint egy olaszországi tanulmányutat. Itáliából hazatérve hat éven át, egészen 1888-ig Hauszmann Alajos tanársegédje volt a budapesti Műegyetem Díszépítéstan Tanszékén.

Később saját építészeti irodát nyitott. „Menedzser” típusú építész volt, a korszak egyik legnagyobb létszámú irodáját vezette (munkatársai közé tartozott pl. Hajós Alfréd, az olimpiai bajnok úszó és tehetséges építész is), ahol rendkívül sok díjnyertes pályaterv született. Előfordult, hogy ugyanazon a pályázaton az első és második helyet is Alpár szerezte meg (pl. a budapesti Tőzsdepalota tervezésére kiírt pályázaton). Számos jelentős középület tervezését sikerült megszereznie (35 pályázatból 22-t nyert), és – mivel megbízások terén állítólag nem volt különösebben válogatós – többféle épületet tervezett, tervezői skálája igen széles: megyeházák, középiskolák, templomok, fürdők, bérházak, villák, kastélyok, katonai épületek, posták, színházak és szállodák épültek Alpár tervei alapján az egész történelmi Magyarország területén.

Alpár a pénzügyi intézmények tervezésének specialistája lett, a banképítészet nemzetközileg elismert szaktekintélye. Tekintélyesek maguk az ilyen típusú épületei is, erőt, hatalmat, megbízhatóságot sugároznak, a bennük működő és működött pénzintézetek monumentális „reklámjai” ezek. A korabeli kritikusok egyszerűen csak „lebehemótozták” a méreteikkel valóban imponáló épületeket. Budapesten például Alpár jegyzi a mai Belügyminisztérium és Pénzügyminisztérium épületét (mindkettő bank volt korábban), a Váci utca és a Deák Ferenc utca sarkán épült Pesti Hazai Első Takarékpénztárt (ma Budapesti Értéktőzsde és Budapest Bank), valamint a Szabadság téri egykori Tőzsdepalotát, amelyben a Magyar Televízió székel (korábban a Batthyány Lajos gróf kivégzésének színhelyéül szolgáló Újépület állt ott), továbbá a tőszomszédságában álló egykori Osztrák-Magyar Bank, a mai Nemzeti Bank épületét.

Alpár Ignác legismertebb budapesti alkotása a Városligetben álló, Vajdahunyad-vár néven közismert történelmi épületegyüttes, amely a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak ad otthont. A Hősök terén álló Millenniumi Emlékmű „mögött”, Anonymus szobrának szomszédságában magasodó épületegyüttes eredetileg az Ezredéves Kiállítás történelmi csarnokának épült fel 1896-ra, ideiglenes anyagokból. Alpár igyekezett minél több régi magyar épületrészt közös tető alá hozni. „Összeépíteni gótikát, szepességi reneszánszot, szász stílust, copfot és minden egyebet, amit az ország architektúrai géniusza valaha megalkotott, olyan mozaik, amelyhez foghatót nem zagyvált még egybe fantázia” – dohogott A Hét c. napilap hasábjain Tóth Béla. A pestiek viszont annyira megkedvelték ezt a stíluskavalkádot, hogy a kiállítás többi épületének lebontásakor megkegyelmeztek neki, sőt időtálló anyagból kisebb változtatásokkal újra megépíttették Alpárral. A Mester azóta is szemmel tartja leghíresebb épületét: Alpár Ignác szobrát, amely Telcs Ede munkája, 1930-ban állították fel a Vajdahunyad-várba vezető út mellett (azért nevezik így az épületegyüttest, mert az egyik leglátványosabb része éppen az erdélyi Vajdahunyad várának, pontosabban a vár „Nye bojsza” tornyának másolata).

Alpár épületei közül nem egy a mai Szlovákia területén található. Ilyen a rózsahegyi (ma Ružomberok) egykori felsőbb gimnázium épülete 1887-ből, színházat tervezett Kassának (Györgyi Gézával 1892-ben), 1894-ben az ő tervei alapján épült meg a pöstyéni ún. Kursalon, 1897-ben megbízást kapott a lőcsei állami főreáliskola terveinek elkészítésére, 1912-ben pedig Zsolnán épült fel egy iskola (ma a közlekedési főiskolának ad otthont). Pozsonyban, az egykori Torna utcában (ma Zochova) található az utcát uraló egykori reáliskola, amelyet az egykori ún. Pálffy-kert helyén emeltek 1893–94-ben (a városban tanuló mai egyetemisták épp az előtte álló förtelmes buszmegállóban töltik idejük jelentős részét, a kollégiumhoz közlekedő buszra várva – érdemes tehát a dolgok, esetükben a koszos üveg mögé nézni). Az épületben korábban a Csehszlovák Rádió székelt, most újra iskola van benne, a zeneművészeti főiskola egyik kara. 1895–96-ban épült fel az evangélikus líceum Védcölöp úti (ma Palisády) saroképülete (ez az intézmény működik benne ma is). A kétemeletes építményt (amelynek érdekességei a változatos ablakkeretezések) a helybéli Kittler és Gratzl cég kivitelezte, ők építették fel (és részben tervezték is) a korabeli szépen gyarapodó Pozsony „sugárútjának”, a Stefánia útnak (ma Štefánikova ulica) legtöbb palotáját, de a város más helyein is építkeztek.

Az építész 1928. április 27-én halt meg. A Vajdahunyad-várban ravatalozták fel, a Kerepesi temetőben nyugszik.

Alpár Ignác az elmúlt nyáron „visszatért” Pozsonyba: a Szlovákia Építészeinek Egyesülete (Spolok architektov Slovenska) Balassa-palotában lévő kiállítótermében volt látható az az Alpár Ignác-emlékkiállítás, amelynek társszervezője (az említett egyesület mellett) a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Képzőművészeti Alap (Fond výtvarných umení) volt. A kiállításon bemutatásra kerültek a Mester levéltárakban, gyűjteményekben fellelhető tervrajzai és az általa tervezett épületekről készült fotók, dokumentumok.