Közélet

Ahol a szólásszabadság véget ér

Régóta küzdök a szólásszabadság korlátozása ellen, úgy gondolom, minden embert egyenlően megillet a szabad véleménynyilvánítás joga, még azokat is, akiknek a legrémisztőbb nézetei vannak. Mégis tapsoltam, amikor az ENSZ bírósága tíz év börtönbüntetésre ítélte Vojiszlav Seselj szerb politikust, amiért nacionalista beszédeivel háborús bűnök elkövetésére bujtogatott a ’90-es évek elején a volt Jugoszláviában.
ÚJ SZÓ ONLINE

2018. június 10. 16:08

Ahol a szólásszabadság véget ér
- TASR/AP-felvétel

A szólásszabadság alapvető emberi jog. Éppen ezért 1977-ben az Amerikai Polgári Szabadságjogok Szövetségének (American Civil Liberties Union, ACLU) ügyvezető igazgatójaként vállaltam el a jogi képviseletét egy amerikai náci csoportnak, amely felvonulást akart szervezni Skokie városkában, Illinois államban, ahol sok holokauszttúlélő él.

A vitát számos bírósági ügy követte, amelyeket az ACLU mind megnyert. E küzdelem megítélése a következő években is felemás volt, az egyik tábor üdvözölte, hogy védelmeztem a szólásszabadságot, másokból ellenérzést váltott ki. Ha ma kellene döntenem egy ilyen helyzetben, ugyanígy járnék el.

Seselj esetében azonban helyesen döntött az ENSZ nemzetközi törvényszéki mechanizmusa, amikor elítélte a szerb politikust. Seseljt, aki a Szerb Radikális Párt vezetője volt, eredetileg azzal vádolták, hogy az ultranacionalista, uszító beszédeivel elősegítette a horvát–bosnyák konfliktust.

A volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék végül is felmentette Seseljt. A fellebbviteli kamara megerősítette az alacsonyabb fokú bíróság döntését – egy kivétellel: az 1992. május 6-án Herkócán (Hrtkovice) tartott beszéde ügyében nem mentették fel.

A bíróság szerint Seselj a beszédben kijelentette, hogy „a horvátoknak nincs keresnivalójuk Herkócán”, és felszólította a szerb hallgatóságot, hogy „szabaduljanak meg a többi horváttól” a faluban és a környéken. A tömeg a „Horvátok Horvátországba!” és az „Ez itt Szerbia!” skandálással válaszolt.

Nem a tartalomnak volt kulcsszerepe, Seselj többi nacionalista beszéde is hasonlóan gyűlöletkeltő volt. A fellebbviteli kamara szerint a Herkócán elmondott beszédet az különböztette meg a többitől, hogy ez után gyorsan etnikai tisztogatásra került sor: „a kényszerítés, a zaklatás és a megfélemlítés kontextusában”. A bíróság megjegyezte, hogy Seseljnek jelentős befolyása volt a pártjában, sőt, egyesek „istenként tisztelték”.

Seselj herkócai beszédét a kontextus is megkülönbözteti a Skokie-ban tervezett amerikai náci fölvonulástól. Megismétlem, a beszédek tartalma mindkét esetben gyűlöletes lett volna. Ellenben azok, akik a Skokie-ban szervezett felvonuláson részt vettek volna, utálták a nácikat, így nem lett volna kit kényszeríteni, zaklatni vagy megfélemlíteni. Az egyetlen erőszakfenyegetés magukra a nácikra irányult, amelyet – tekintettel arra, hogy időben bejelentették a rendezvényt – megfelelő rendőri jelenléttel megelőzhettek volna.

Valójában a nácik, amint megkapták a felvonulási engedélyt Skokie-ban, áttették a tüntetést Chicagóba. Valószínűleg tudták, hogy maroknyi táboruk esélytelen lenne az ellentüntetők túlerejével szemben. Más szóval: a nácik megijedhettek.
A tartalom és kontextus különbsége szintén döntő volt az amerikai szólásszabadságról született fontos döntésben. 1969-ben a Brandenburg v. Ohio ügyben az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága felmentette azt a Ku-Klux-Klan-vezért, aki egy KKK-összejövetelen gyűlöletbeszédet mondott. A kulcs – ebben az esetben is – a kontextus volt: a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az erőszakra való felbujtás vádja nem állja meg a helyét, mivel a beszéd nem olyan kontextusban hangzott el, ahol az erőszak fenyegetés valós lett volna.

A Brandenburg-, Seselj- és Skokie-ügyek tehát ugyanazt az elvet támogatják: elsősorban a kontextus számít. Abban az esetben lehet valakit elítélni, ha bűntényre bujtogat, például erőszakos kitelepítésre vagy etnikai tisztogatásra, amikor valószínű, hogy a tömegből valaki cselekedni fog. Ám ha közvetlenül ez a veszély nem fenyeget, akkor a szólásszabadságot tiszteletben kell tartani. Ezért – a Legfelsőbb Bíróság egy korábbi döntésére hivatkozva felhozok egy példát –, ha valaki a színházban, amelyben megtelt a nézőtér, elkiáltja magát, hogy „Tűz van!”, nem hivatkozhat a szólásszabadságra, mert az nem védi meg a büntető eljárástól; ha egy üres színházban kiáltaná ugyanezt, akkor nem törne ki pánik, és bűntényt sem követne el az illető.

Seselj elítélésének a konkrét következményei korlátozottak lesznek. Mivel csaknem tizenkét évet töltött előzetes letartóztatásban, nem küldik vissza a börtönbe. A szerb törvények nem teszik lehetővé, hogy egy megválasztott tisztségviselő a kormányban helyet kapjon, ha korábban hat hónapot meghaladó börtönbüntetésre ítélték. Ez a törvény megakadályozhatja, hogy visszatérjen a szerb parlamentbe, bár egyelőre kérdéses, hogy Szerbia betartja-e saját törvényét.

Mindazonáltal a Seselj-ügyben hozott ítélet precedens értékű és fontos, mert meghúzza a szólásszabadság határait a nemzetközi törvény keretén belül, s mindezt olyan korszakban, amikor etnikai tisztogatásra biztatnak és később végre is hajtják. Például Mianmarban, ahol a rohingyákat brutális módon elüldözték a falvaikból; a támadásokra gyakran a szélsőséges buddhista szerzetesek beszédei után került sor, akik pont úgy viselkedtek, mint Seselj. Talán soha nem emelnek vádat ellenük gyűlöletbeszédért, azonban a beszédek olyan kontextusban hangzottak el, ahol a törvénysértő cselekvés veszélye közvetlen volt, elítélhetnék őket anélkül, hogy sérülne a szólásszabadsághoz való joguk.

Aryeh Neier
a Nyílt Társadalomért Intézet (OSI) egykori vezetője, a Human Rights Watch alapítója

© Project Syndicate

 

Támogassa az ujszo.com -ot

Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
mato

Matovič és Sulík továbbra is az utalványok miatt hadakozik

Németh István

Elhunyt Németh István színművész

online oktatás

Csütörtöktől távoktatásban tanulnak a galántai alapiskolák felső tagozatosai

orvos illusztráció

Nincs szükség beutalóra a szakorvoshoz

Kulák

Kattintás a Régi Győrre: dédapám miatt hívták Kuláknak a vendéglőt (GALÉRIA)

dd

Hetvenéves Treat Williams

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.