Adósságcsapdába kerülhet Szlovákia, a populisták a jövőnkkel játszanak

Az oroszországi származású amerikai regényírónő és filozófus, Ayn Rand legismertebb művében, az 1957-ben kiadott Veszett világ (angol címe Atlas Shrugged) című regényében ezt írja: „Elkerülhetjük a valóságot, de nem kerülhetjük el a valóság elkerülésének következményeit.” Munkájának vezérmotívuma a bolygó legkreatívabb elméinek, a vállalkozóknak és tudósoknak a küzdelme a technokratákkal és populistákkal szemben, akiknek egyetlen célja a hatalmuk maximalizálása.

A jelenlegi káosz, ami a világgazdaságot és a pénzpiacokat sújtja, a kormányok és központi bankok évek óta tartó populista és technokrata politikájának a következménye. Az infláció látványos növekedésével párhuzamosan azonban beszűkült a mozgásterük a valóság hatékony elfedésére. Hogy szembenézhessünk a valósággal, jelentős fordulatra lesz szükség a gazdaságpolitikában és a hétköznapi emberek gondolkodásában is. A jelenlegi nehéz helyzetben, ami Szlovákiát is sújtja, a megszorításoknál többet ígérni, csak egy újabb hazugság lenne.

Egy ijesztő példa

A lakosság silány gazdasági tudása miatt Szlovákia Európa egyik vezető országává vált a populista intézkedések végrehajtásában. Szlovákia azonban nem a legkirívóbb példa. A pálmát e tekintetben a déli szomszédunk viheti el, ahol a valóság elkerülésének a következményei idén ősszel teljes erővel törtek a felszínre. Ráadásul, nem is olyan rég volt, hogy Magyarországot a transznacionális intézményeknek kellett mentegetniük. A 2008-as pénzügyi pánik csúcspontján Magyarország a pénzpiacok nyomása alá került, amiből csak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közel 16 milliárd dolláros hitelével sikerült kikászálódnia. Kevesebb, mint 15 évvel később újabb globális válsággal nézünk szembe, és a magyar kormányfő, Orbán Viktor országa most is hasonló helyzetben van. A populizmus évei, a hazai és külföldi üzletemberekkel folytatott csatározások miatt nem sok hiányzott ahhoz, hogy az ország ismét a túlélésért küzdjön. Az energiaválság miatt az ország kereskedelmi mérlege mélyen negatívba fordult, amikoris havonta 1,5 milliárd euróra van szüksége az energiavásárlásra. Az ország devizatartalékai legfeljebb két évig fedezhetnék az energiavásárlásokat. A jövőre a bruttó hazai termék (GDP) 77 százalékára prognosztizált magas államadósság és a tíz éves futamidejű állampapírok 10 százalékot meghaladó kamatainak a nyomása alatt nem meglepő, hogy a forint összeomlóban van. A magyar fizetőeszköz értéke idén már 11 százalékot veszített az euróval szemben, miközben az euró további 13 százalékot veszített a dollárral szemben. Mivel a nyersanyagokat dollárban árazzák, ez drámaian megdrágította a magyar importot, 20 százalék fölé gyorsítva az inflációt.

Annak érdekében, hogy Magyarország ne kerüljön olyan ördögi körbe, amelyben a válság önmagát súlyosbítja, a jegybanknak reagálnia kellett, és október közepén csaknem tíz százalékkal megemelte az egyik fő kamatlábát. Ez ugyan elriasztja a spekulánsokat a gyengülő valutától, de szinte semmilyen pozitív hatása sincs a növekvő gazdasági egyensúlytalanságokra. Épp ellenkezőleg, hozzájárul a gazdaság további lassulásához. „Magyarországnak nagy szüksége van az uniós forrásokra” – mondta Simor András volt jegybankelnök. „De a pénznél is nagyobb szüksége van arra, hogy az EU helyreállítsa az ország megkopott hitelességét” – tette hozzá.

A múlt hónapban az Európai Bizottság egy példátlan lépéssel megakadályozta, hogy Magyarország lehívhasson mintegy 7,5 milliárd eurónyi uniós támogatást, miközben további 5,8 milliárd eurós összeg vár elfogadásra az uniós helyreállítási alapból is. Magyarország összesen 40 milliárd eurónyi forrásra vár az Európai Uniótól. Ha nem sikerül megállapodást kötnie az EU-val, „az ország olyan helyzetbe kerülhet, ahonnan már nincs visszaút” – mondta el Mikuláš Bek cseh Európa-ügyi miniszter.

Előny vagy hátrány?

Szlovákiában ilyen forgatókönyv egyelőre nem fenyeget. Az ország hatalmas előnye az euróövezeti tagság, ami stabilitást biztosít a válság idején. A tíz éves futamidejű kötvények hozama enyhén 4 százalék felett mozog, míg Magyarországon ugyanez 10,7, Lengyelországban 8,8, Csehországban pedig 6,4 százalék. Magyarul: Csehország több mint a felével, Lengyelország több mint a duplájával, Magyarország pedig csaknem a háromszorosával többet fizet az adósságáért. Első ránézésre Szlovákia számára ez ugyan nagy előny, ha azonban jobban megvizsgáljuk, gondot is okozhat.

A múlt héten a világ egyik legszkeptikusabb közgazdásza, Nouriel Roubini új könyvet jelentetett meg. Ebben összefoglalja a világ előtt álló legnagyobb problémákat, különösen a gazdaság és a pénzügyi piacok szempontjából. A könyv legelején kétféle válságról beszél. Az első gyorsan jön, és ugyanilyen gyorsan búcsút is inthetünk neki. A második típusú olyan, amely évek vagy évtizedek alatt szép csendben apró hógolyóból lavinává duzzad, és ha egyszer beindul, gyakorlatilag lehetetlen megállítani. Egy ilyen lassan kialakuló válság jóval veszélyesebb. Míg a szomszédos visegrádi országok az euró hiánya miatt komoly nyomás alatt vannak, addig Szlovákia jelenleg nem érez nyomást a pénzpiacok részéről, hogy konszolidálja az államháztartását. Így, míg más országok konszolidációra és óvatos költségvetésre kényszerülnek, addig a szlovák pénzügyminiszternek még mindig elég nagy mozgástere van a politikai játszmákra.

Matovič atombombája

Egy olyan helyzetben, amikor a háztartások, a vállalatok és az államigazgatási szervek keményen küzdenek, hogy átvészeljék az energiaválságot, a szlovák államkasszába hatalmas összegek folynak be, a magas inflációnak köszönhetően ugyanis alaposan megugrottak az adóbevételek. Szeptember végén az állami költségvetés adóbevételei 1,8 milliárd euróval nőttek az előző év azonos időszakához képest, ami közel 20%-os növekedést jelent. A költségvetési kiadások ugyanekkor 5 százalékkal csökkentek, az év első kilenc hónapját a költségvetés így mindössze 1,3 milliárd eurós hiánnyal zárta. A kormány által nemrég elfogadott költségvetési törvény azonban még mindig 5,2 milliárd eurós hiánnyal számol az idei évre, vagyis csaknem 4 milliárd euró lóg a levegőben.

Az államnak erre a hatalmas pénzügyi „tartalékára” két magyarázat is lehet. Az első szerint a kormány arra készül, hogy az év végéig milliárdokat költ el olyan programokra, amelyeket – néhány kivételtől eltekintve – még nem mutattak be. A második lehetőség szerint a pénzügyminisztérium így manipulálja a jövő évi költségvetési számokat. Az idei hiány túlbecslésével növeli a választások előtti évben rendelkezésére álló forrásokat. A jövő évi költségvetésben nyolcmilliárd eurót különítettek el az államkincstárnak, aminek a felhasználásáról a pénzügyminiszter saját belátása alapján dönthet. Nem zárható ki, hogy Igor Matovič pénzügyminiszter a választások előtti költségvetés tízmilliárd eurót meghaladó, el nem osztott forrásait saját céljaira használja fel, amelyekről jellemzően nem egyeztet a szakemberekkel, és amelyek felhasználását gyorsított jogalkotási eljárásban hagyják majd jóvá.

Matovičnak ez a potenciális választások előtti „atombombája”, amely akár a GDP tíz százalékát is megközelítheti, a legnagyobb kockázatot jelenti Szlovákia számára. Ám, ha egyszer bevetik, olyan krátert hozhat létre, amelyet talán soha nem kell majd elsimítani, mert paradox módon az ország adóssága a következő években csökkenhet, az államháztartás így látszólag javulni fog. Ez a látszat egy olyan dzsókert ad a pénzügyminiszter kezébe, amelynek köszönhetően azt állíthatja, hogy a vezetése alatt csökken az államadósság, miközben soha nem látott mértékű, a Smer-kormányok idején tapasztaltnak a többszörösére rúgó közkiadásokat engedhet meg magának.

Csőd a láthatáron

Miközben az infláció megnyomorítja a világot, a legnagyobb adósok élvezik a helyzetet. A kormányok világszerte példátlan előnyökre tesznek szert az adósságleértékelésből, és ez alól a szlovák kormány sem kivétel. 2022 végén Szlovákia bruttó adóssága várhatóan 65 milliárd euró lesz, ami a 105 milliárd eurós GDP 62 százaléka. Jövőre a magas infláció és az alacsonyabb gazdasági növekedés miatt a pénzügyminisztérium azzal számol, hogy az ország GDP-je 122 milliárd euróra emelkedik. Más szóval, ha az adósságszint változatlan marad, a GDP-hez viszonyított aránya 62-ről 53 százalékra esne vissza, ami kilenc százalékpontos csökkenést jelent. Ezért engedheti meg magának a pénzügyminisztérium, hogy gigantikus, több mint hat százalékos hiányt tervezzen, miközben azzal büszkélkedhet, hogy az ország teljes adósságállománya a GDP-hez képest csökken. Ez azonban kétélű fegyver, amely tovább súlyosbítja Szlovákia legnagyobb problémáját, az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát.

Szlovákia alapvető problémája ugyanis a népesség fokozatos elöregedése, ami idővel még nagyobb sebességbe kapcsolhat. A nyugdíjasok számának a növekedésével a gazdasági növekedés lelassul, miközben az egészségügyi és szociális ellátásra fordított kiadások megugranak. Míg az államháztartás strukturális hiánya sokáig 2 százalék alatt volt, idén és jövőre eléri a 3, húsz év múlva az 5, harminc év múlva a 10, negyven év múlva pedig a 15 százalékot. A láthatáron így egy költségvetési katasztrófa körvonalazódik.

Az infláció emelkedése egy ideig még segíthet csökkenteni a jelenlegi adósságszintet, de a jelenlegi politikusok közül aligha van bárki is tisztában az infláció hosszú távú következményeivel. A várakozások szerint ugyanis a kamatlábak hosszú távon magasabbak maradnak. Ez azt jelenti, hogy bár a régi adósságok veszítenek az értékükből, az új adósságok jelentősen megdrágulnak. Egy százalékos átlagos kamatláb mellett a 65 milliárd eurós adósság után az állam évente 650 millió eurót fizet. Négy százalékos kamatláb mellett ez már évi 2,6 milliárd, miközben a jelenlegi kormánykoalíció egyetlen politikusa sem figyelmeztet annak a reális lehetőségére, hogy az ország egy évtizeden belül csődbe mehet. Az Európai Bizottság által tavaly készített, hosszú távú költségvetési fenntarthatóságról szóló elemzés szerint ugyanakkor e tekintetben Szlovákia van a legrosszabb helyzetben az egész EU-ban. Az országnak körülbelül egy évtizede van arra, hogy javítson a helyzeten. Ha a következő két kormány nem hajt végre alapvető reformokat a közkiadásokkal kapcsolatban, Szlovákia olyan helyzetbe juthat, hogy Brüsszelnek kell majd mentegetnie a csődtől. Görögország példája pedig azt mutatja, hogy ilyen esetben az életszínvonal fájdalmas visszaesését egész biztosan nem kerülhetjük el.

A szerző a Trend gazdasági hetilap főszerkesztője