A végsőkig küzd a kormánnyal az MTA

Tüntetők sorfala között kellett a Magyar Tudományos Akadémia épületébe bevonulnia múlt hétfő reggel Palkovics László innovációs miniszternek. Az akadémia közgyűlése sorsdöntő ügyben készült állást foglalni az intézmény és a kormány immár egy éve húzódó vitájában. A szervezők szerint „a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése olyan alapvető kérdésekben foglal állást, amik a kutatóhálózat jövőjét érintik. Az elmúlt hónapokban következetesen képviseltük azt az álláspontot, miszerint az Akadémia nem egyezhet bele önmaga feldarabolásába, a kutatóhálózat elszakításába”.

A sorsdöntő közgyűlés

A közgyűlést előzetesen más fórumokon is sorsdöntőnek titulálták. Miután tavaly teljesen váratlanul (Palkovics László kevesebb mint egy órát adott Lovász Lászlónak, az MTA elnökének arra, hogy a tervezetet véleményezze) a kormány bejelentette, hogy gyakorlatilag megszünteti az Akadémia szervezeti és anyagi függetlenségét, a tudósok első körben meglehetősen visszafogottan reagáltak: bár volt néhány tüntetés az ügyben, Lovász László igyekezett kompromisszumos megoldást találni és tárgyalásos úton rendezni az ügyet. Miután többször is bebizonyosodott azonban, hogy a kormánnyal nem lehet korrekt módon tárgyalni, az MTA is kezdett egyre keményebb álláspontra helyezkedni. Ennek a folyamatnak volt a betetőzése bizonyos szempontból a közgyűlés, melyen négy határozati javaslatot terjesztettek a tagok elé. Mint a hvg.hu írta, az első szerint az MTA kutatóintézeti hálózata az Akadémián belül működne továbbra is, mint köztestületi szerv, széles körű autonómiával, külön költségvetéssel az MTA-n belül. A második szerint a kutatóhálózat kikerülne az Akadémia felügyelete alól, de továbbra is önálló köztestület maradna. Végül a harmadik gyakorlatilag a kormány javaslata volt, ez arról szólt, hogy a kutatóhálózat közvetlenül az Országgyűlés alá tartozna.

Valószínűleg senkit nem lepett meg, hogy a közgyűlés 80 százalékos többséggel az első verziót fogadta el. Eszerint a kutatóintézeti hálózat irányításába a kormány, az MTA vezetése és maguk a kutatók egyharmad-egyharmad-egyharmad arányba delegálna tagokat, a testület 12 fővel működne. A negyedik határozati javaslat szerint (ezt szintén elfogadták) a kutatóintézetek nem tudnak működni az alapkutatások finanszírozása nélkül, erre szükség van, mégpedig költségvetési forrásból. Ez szintén fricska a kormánynak és Palkovics Lászlónak, mert ő korábban többször azt mondta, mivel az alapkutatások nem profitábilisak, ezeket a jövőben nem akarják finanszírozni.

Szokatlan közös sajtó

A közgyűlés után közös sajtótájékoztatót tartott Lovász László és Palkovics László – ez már eredmény volt, korábban előfordult, hogy egy neki nem tetsző akadémiai tanácskozásról a miniszter egyszerűen elviharzott, a sajtótájékoztatón tüntetően meghagyták az asztalon a névtábláját és az üres széket. Lovász László elmondta, hogy az elfogadott határozat értelmében a kutatóhálózatot irányító testület elnöke az innovációs miniszter és az MTA-elnök közös javaslata alapján a miniszterelnök által kinevezett személy lenne – ők ezzel is kompromisszumkészségüket akarták demonstrálni. Lovász szerint a közgyűlés megbízta az Akadémia vezetőit azzal, hogy folytassák a tárgyalásokat az innovációs minisztériummal. A közgyűlés ugyanakkor azt is kimondta, hogy az MTA tagjai „nem tartják elfogadhatónak a kényszerítésnek azokat a módszereit, amikkel a minisztérium élt”. Palkovics László érezhetően elégedetlenül nyilatkozott, mint megjegyezte, „nem jutottunk sehova sem”. Hangsúlyozta, hogy a kormány álláspontja nem változott, továbbra is az MTA-n kívül képzelik el a kutatóintézeti hálózat működtetését, így a közgyűlés döntése ezzel ellentétes, „de a részletekről tárgyalni fognak”. A miniszter szerint a kormánynak továbbra is az a célja, hogy az akadémia finanszírozását jelentősen megemelje, de nem úgy, ahogy ezt az MTA Közgyűlése elképzeli.

Eltérő vélemények

A miniszter az akadémia ingó-, és ingatlanvagyonával kapcsolatban azt mondta, azt semmilyen módon nem érintenék a szervezeti változások, csak a vagyon hasznosításának módjáról térnek el a vélemények. Palkovics egyébként a Magyar Hírlapnak azt nyilatkozta, a kormánynak már júniusban végleges döntést kellene hoznia az átalakításról, a finanszírozásról, a kutatóintézeti hálózat jövőjéről, így nem maradt túl sok idő a tárgyalásokra, főleg, ha azt nézzük, hogy továbbra is alapvető különbségek vannak az álláspontok között. A miniszter egyébként nem hagyott kétséget az erőviszonyok felől: azt mondta a kormánypárti lapnak, hogy „mindenképpen módosulni fog az akadémiai törvény”, mert ha az Akadémia nem ért egyet a minisztérium terveivel, akkor „a helyzetet a kormánynak kell megoldania” – sajátos érvelés. Az pedig nem világos, hogy ha a kormány nagyjából egy hónapon belül véglegesen rendezni akarja az ügyet, milyen szerepe lehet az átalakításban annak a nemzetközi tudóstestületnek, amit eközben Palkovics szerint felkértek konzultációra. A miniszter ugyanis felkérte a Leibniz Társaság elnökét, a Max Planck Intézet vezetőjét és a Frauhofer Intézet vezetését is. Kérdés, ők hozzá tudnak-e még tenni bármit a történethez.