A tudás lehet röghöz kötött

A kérdést viszont már a könyvtárszobában teszem fel Pásztó Andrásnak, három szlovákiai, párkányi ferences diák társaságában. „Nem haltam ki teljesen a Felvidékről” – neveti el magát a tanár úr, s a viszontlátás örömével folytatja a történetet: kilencedik éve tanítok itt. Habár ma már nem tudok olyan intenzíven részt venni a szlovákiai magyar szellemi életben, mint azelőtt, de egy pillanatra sem felejtettem el a gyökereimet, s gyakran részt veszek párkányi kulturális rendezvényeken is. Kassával is tartom a kapcsolatot, bár már csak a távolság miatt sem tudunk olyan gyakran találkozni. Az én történetem Budapesten kezdődött, ott születtem, Párkányban nőttem fel, anyai ágon esztergomi vagyok, Pozsonyban diplomáztam, majd 1970-ig Párkányban tanítottam, s aztán huszonöt évig Kassán dolgoztam, az ipariban. Kilenc évvel ezelőtt főleg családi okokból alakult úgy, hogy ideköltöztünk – az egyik fiam mára már Esztergomban lakik a másik pedig Leányváron –, ez adta az ötletet, hogy mi költözzünk, ha már ők nem tudnak visszatérni Kassára. A döntésemben további két szempont is közrejátszott, az egyik, hogy ez a régió számomra még gyermekkoromból ismerős volt, a másik pedig, hogy kedvező ajánlatot kaptam az itteni állás betöltésére. Kilencvenötben tehát a feleségemmel együtt fizetetlen szabadságot vettünk ki, s egy év után úgy döntöttünk, végleg maradunk. Noha ebben a korban már nehéz lakhelyet, életkörülményeket változtatni, szakmai szempontból rendkívül inspirált a kihívás, a megmérettetés, ráadásul ilyen rangos helyen. Itt szó szerint újra kellett bizonyítani mindent, Kassán talán már megcsinálhattam volna azt is, hogy úgymond kisujjból dolgozom végig a hátralévőt, de ez épp ezért már nem jelentett örömet, újdonságot. Viszont most, nyolc befejezett tanév után ki merem jelenteni, hogy az oktatás színvonalában nincs olyan lényeges különbség az itteni és az otthoni sulik közt, a felvidéki magyar iskolák versenyképesek. Hogy mást ne mondjak, ez már a tanulók tudásszintjében is megmutatkozik, ide pld. kárpátaljai, délvidéki srácok is járnak, elmondhatom, hogy ha az anyaország határain kívül érkezőket veszem alapul, akkor a felvidékiek tanulmányi eredménye a legjobb, ők a legfelkészültebbek. A diákok közt sincs semmilyen különbség, sőt én, „bevándorló” tanárként se éreztem semmiféle hátrányos megkülönböztetést az esztergomi kollégák részéről. Az viszont külön öröm, hogy míg otthon 2, maximum 3 órában taníthattam magyar nyelv- és irodalmat, addig itt erre 4-5 adódik hetente. Ez egyben azt is jelzi, hogy milyen alaposan, mennyire mélyen merülhetünk el az épp tanult anyagban. A tantárgyhoz külön szakkör is kapcsolódik és folytathatom a szívügyemet is, a színjátszó csoport is rendszeresen dolgozik, legutóbb Gogol Revizorját adtuk elő. Már itt, Magyarországon is akadt olyan növendékem, aki az országos szavalóversenyen második lett, s az angol nyelvű diákszínjátszók fesztiválján is harmadikok lettünk nemrég. Számomra a legnagyobb ajándék viszont a ferences gimnáziumnak az a légköre és egy sor adottsága, amelyek miatt nyugodtan és eredményesen lehet dolgozni – folytatja Pásztó András.

JOBBAN MEGOSZLIK A TERHELÉS

Mint azt riportalanyunktól megtudtuk, a ferences gimi nem mondható mammutiskolának, összesen tíz osztályuk van, egy négy évfolyamos és egy hat évfolyamos sorozattal. Az osztályok viszont nagy létszámúak. Itt szombaton is van tanítás, az viszont előny, hogy ritkán van hatodik óra. A terhelés jobban megoszlik, tanárra, diákra egyaránt. A tantestületnek kb. a hatvan százaléka világi tanár, a többi szerzetes, de mint a tanár úr elmondta, nagyon jól kijönnek az atyákkal is. Azt sem lehet elhallgatni, hogy a tanár úr a szlovákiai viszonyokhoz képest tisztességesen keres, anyagilag is jobban megbecsülik a munkáját. – De azért az anyaországi pedagógusok helyzete sem rózsás, noha itt az értékelési rendszer is más” – teszi hozzá Pásztó tanár úr, s így fűzi tovább a szót: -otthon az ember nagyon sok dolgot afféle nemzetiségi küldetéstudatból is csinált, itt a szakmai hozzáállás az elsődleges szempont, s ez így van jól. Viszont kissé túl sok a reform, s az utóbbi időben törvénnyel próbálnak szabályozni az iskolában olyasmit is, amit pedig nem kéne, de hát mindez, ha az osztályterembe lépek, már nem számít, ott csak a gyerekek vannak és én. Mivel ez a ferences rend iskolája, épp ezért egy bizonyos regulát is be kell tartaniuk a tanulóknak, de ez emberségben csak a hasznukra válik. De visszatérve az otthoni kapcsolataimra: figyelemmel kísérem a közéletet és a kulturális életet is, s a Mária Valéria hídnak hála, sokszor utazom itthonról haza, hol azért, hogy Garamkövesden segítsek a Gyurcsó emlékünnepségben, hol pedig a bényieknek a falunapokra rendezek egy történelmi játékot. Sok tehetséges szavaló is akad otthon, akiket érdemes felkarolni. Ha a határ jövőre megnyílik, akkor természetesen még fokozottabb versenyhelyzet alakul majd ki az oktatási intézmények között, nos én a mieinknek azt tudom tanácsolni, hogy igyekezzenek olyan szakokat, tantárgyakat oktatni és olyan szinten, amit másutt nem találhat meg a szülő és a diák. Pásztó András egyébként már Esztergomban is helytállt, a várostól a Kiváló Pedagógus címet kapta meg – öt évi működés után! A tudás sosem röghöz kötött, azzal bárhol érvényesülhet az ember, s ezt a tanár úr példája is bizonyítja.

JÓ BARÁTOK, SZÜLŐK TANÁCSÁRA

De hogy érzik itt magukat a szlovákiai magyar diákok, milyen érzés párkányi „frankásnak” lenni? – fordulok a három gimnazista sráchoz. Fótyi Gyuri Párkányból felvételizett a Temesvári Pelbárt Gimnáziumba, az idén érettségizik. Mint mondja, részben családi ösztönzésre, részben pedig a bátyja példáját követve döntött arról, hogy ferences diák lesz. „Már a bátyámmal is gyakran megfordultam itt és már akkor nagyon szimpatikus volt nemek ez a suli” – meséli Gyuri, s így folytatja: „Eleinte az volt nehéz, hogy komppal kellett suliba járni. Történelemből és irodalomból, na és egyházi dolgokból azt másutt biztos nem kaptam volna meg, s pláne nem olyan szinten, mint amit ezekből a tantárgyakból itt megtanultam. A közösség is nagyszerű. Magyarból és matekból kellett felvételizni, pluszban még elbeszélgettek velünk hittörténeti kérdésekről is. Még nem tudom, érettségi után mit választok, a Kertészeti Egyetem is érdekelne-mondja György. A rajz és a képzőművészet is érdekel, s az itt nagyszerűen tanítják, meg még művészettörténeti óráink és fotószakkörünk is van de a művészeti szakokra eleve kevés jelentkezőt vesznek fel” – teszi hozzá Gyuri. Mint megtudjuk kötött házirend van, viszonylag kevés kimenővel, hétvégenként a bentlakó diákok nem utazhatnak haza, viszont cserébe havonta ezért jár egy hét szabad. Hetente egy osztálymise és a vasárnapi mise kötelező, ezen kívül reggelenként mindig van osztálymise. Heti két óra hittan van. A diákok az órákon kívül a prefektus felügyeletével tanulnak, saját időbeosztás szerint csak az tanulhat a tanítási időn kívül, aki jeles tanuló. Noha furcsa dolog lehet megszokni a többi sulihoz képesti bezártságot, azért ez nem olyan rossz dolog, s a fiúk azt is elmondták, az iskola már csak jellegéből adódóan is rendszeretetre, önfegyelemre, rendes napi időbeosztásra nevel. Mindez természetesen nem jelent szűklátókörűséget, netán a nyitottság, szellemi fejlődés elsorvadását. Számos jóízű, kacagtató kaland is akad: volt olyan, hogy a diák az ablakon keresztül akart elsurranni Kispál és a Borz koncertre, de a prefektus nyakon csípte. De sok olyan diák is van, akit a barátnője a kapuban vár meg, amíg a srác végez az iskolában. Vannak naponta bejáró diákok is. A tandíj maga pedi egyáltalán nem drága, sőt a szülők lényegében az ellátásért és az étkezésért fizetnek. A rendszeres sportolásra is adottak a lehetőségek. A könyvtár bármikor rendelkezésre áll. Az elsősöket minden évben december hatodikán, mikulás napján avatják fel az idősek diákká, addig az ún. szecskavezérek ügyelnek a rendre. Ahogy Gyuri elmondta, amikor még ő volt szecska, akkor az is dívott, hogy amikor már ő volt elsős, akkor azt is megcsinálták azzal, aki nem akart takarodó után aludni, hogy kivitték a folyosóra és fekvőtámaszokat csináltattak vele vagy felpucoltatták a folyosót. Olyan belső folklór is van, amely szerint tűzoltópalackot kell tartani berogyasztott térdekkel, jó pár percig – ez az ún. gyök kettő póz. De nem kell megijedni, ez azért nem katonaság.

JÓ IRÁNYBA VÁLTOZTAT

Csomor Gábor most harmadikos és az édesanyja ösztönzésére jött ide. Mint mondja még jó, hogy így döntött, mert előtte kissé elkallódott. Ma már az sem zavarja, hogy szombaton is suliba kell járni, egyébként is, ő bejárós, tehát naponta hazamehet Párkányba. Gábort elsősorban a zene érdekli, a basszusgitár és a dzsessz. Bár a gimiben ének-zeneórák és kórus is működik, ő inkább hobbiként foglalkozik a zenével. „Rengeteg sok mindent változtatott meg bennem a gimi – jó irányban, egészen más dolgok a fontosak és az értékesek most, mint azelőtt – mondja Gábor és hozzáteszi – itt azért még egy közepes szintű diákból is kihozzák a maximumot. – A lényeg, hogy felelősségérzetre nevel másokért és önmagunkért – veszi át tőle a szót a harmadik párkányi srác, Hajtman Kornél. Kornél a törit és az irodalmat szereti, nos ebben a két tárgyban itt, a ferences gimiben lubickolhat, de a világnyelvek is érdeklik. Ő szintén harmadikos, de még nem döntötte el, hova felvételizik majd az érettségi után.

ÉLETRE SZÓLÓ KÖZÖSSÉG

„A ferences diákok, az egy fogalom, egy életre szóló közösség. Olyan erős barátságok szövődnek, amelyek az életben kamatoznak majd” – mondja Kornél és hozzáteszi: persze, itt is vannak konfliktusok, mint ahogy minden suliban, de ez természetes. A diákok délutáni programjában szerepel két stúdium, majd vacsora, utána nyolctól kilencig stúdium, majd szabadidő, aztán esti ima és takarodó. Kornél az édesanyja és egy jó barátja tanácsára választotta az esztergomi ferences gimit. Egyházi suli legközelebb Komáromban lett volna, kézenfekvő volt tehát ide, a szomszédba jönni. A tanítás színvonalával nagyon elégedett, bár a diákkönyvtár lehetne nagyobb is – teszi hozzá. Azt viszont mindhárom srác egyöntetűen állítja, hogy egyáltalán nem bánták meg, hogy ezt az iskolát választották. Ferences diáknak lenni ugyanis rangot jelent – s ez így lesz a jövőben is.