A tigris meg a szelid őz (és a muffin)

CSANDA GÁBOR

Most az örül igazán, aki az irodalmat meg a természetet is szereti; mondjuk, aki (mint példának okáért én) olvasgatás közben, mintegy pihenőként természetrajzi filmeket nézeget a tévében. A Szőrös Kő idei harmadik számát ugyanis természetfilmekbe illő képekkel illusztrálták; a képek Szabó Vince alkotásai, a hátsó borító két fényképe a folyóiratot tördelő Juhász R. Józsefé.

Ezen belül, amint arra az első belső borító főszerkesztői bevezetője nemcsak utal, hanem rámutat (Ránk fér egy kis kritika címmel), a kritika kerül a középpontba, valamint a kritikus-utánpótlás: a lap kilenc olyan recenziót, könyvismertetőt, bírálatot, ajánlót közöl, melyek egytől egyig a szakmával most ismerkedő kezdők dolgozatai, a komáromi Selye János Egyetem magyar szakos hallgatóinak tollából. H. Nagy Péter bevezetőjéből azt is megtudjuk, hogy ezek a komáromi egyetemisták irodalomkritikát is tanulnak, s bár nyilván más szlovákiai magyar szakokon belül is van irodalomkritikai szeminárium vagy kurzus (hogy volt, abban biztos vagyok, hogy van, abban nem), ennek gyakorlati hasznát az utóbbi két évtizedben most látom először.

A Kő kövön rovatban így kerül szóba Z. Németh István Kis magyar cyberpunk című prózakötete (Deisler Szilvia beleérző és érzékletes ajánlójában), Bereck József A galambszelídítő című prózakötete (Major Imre recenziójában, mely technikájában és fogalmazásában kritikusi olvasói tapasztalatokat hasznosít), a 1111 Csallóköz–Partium című antológia (Cserman József olvasatában, aki ugyan megkerüli a kötet partiumi részeit, s csak a csallóköziekre figyel, de úgy értékel, hogy sikerül terjedelmileg rövidnek maradnia), az Ördögváltozás Csíkban című erdélyi antológia (Hornyák Eszter szövege a közönség előtt hangosan előadható könyvbemutató műfaját képviseli, kiválóan), Békés Pálnak A Bölcs Hiánypótló című meseregénye (Vas Kinga élvezetes, keresetlenül természetes nyelvű könyvajánlója eléri célját, felkelti a mű iránti olthatatlan kíváncsiságot), az Egy ékszer, egy város című L. N. Peters-fantasyregény (ezen Nagy Bianka a bírált műből vett idézetekkel érvelve veri el a port, nagyon frappánsan), a Tótumfaktum című Charles Bukowski-regény (ezt Szetei Zsuzsanna a rajongó műélvező hangján szólaltatja meg), Vujity Tvrtko Pokoljárás című non-fiction kötete (Szabó Krisztina hozzáértésére vall, hogy az ismeretterjesztés és -népszerűsítés eszközeit mozgósítva ajánlja a könyvet), végül A legfinomabb muffinok receptjei című szakácskönyv (Wiener Lívia tárgyszerű, a szerzői ént háttérben tartó ajánlójában).

A lap fedélborítójának illusztrációi a fentieket figyelembe véve is jelzésértékűek: a méhecske látszólag nektárt gyűjt (a maga hasznát keresi), ugyanakkor beporozza a virágot (annak hajtva hasznot), vagyis a H. Nagy Péter által többször értelmezett élősködés (tudniillik hogy a kritika másodlagos, csak parazitál a létező művön) szemléletes cáfolata-árnyalása; a hátsó borító két tátott pofájú krokodilja (a kritikus mint falánk fenevad?) pedig talán bővebb kifejtésre sem szorul, bár az egyik képen két krokodil látható, egy elesett, mintha élettelen kicsike, és egy megtermett, amely ezt a kicsit az állkapcsai közt tartja – eldöntendő, vajon a nagyobbik most pátyolgatja-e a kisebbet (amiként a főszerkesztő a kritikuspalántákat), avagy mint életképtelent egyszerűen elfogyasztja.

Természetesen nem hiányozhat a lapból a Startkő című, az írást próbálgató fiatal szerzők rovata sem. Jó ezt látni és olvasni. Megfontolt és következetes szerkesztői álláspontra vall (és a Szőrös Kő korábbi szerkesztőinek a felfogását is dicséri), hogy a folyóirat, minden újítása és folyamatos változékonysága mellett kitart eredeti koncepciója mellett, s már a tizenharmadik évfolyamát írva őrzi fő profilját, a fiatal írók felkarolását. E tekintetben példaértékű és példátlan a nyomtatott irodalmi periodikák közt. Egyébiránt meg látható, milyen jól megfér egymás mellett az, amit profinak gondolunk azzal, ami kezdőnek van titulálva. Hogy ezek, a tigris meg a szelid őz, alkalmasint nem egymás ellentétei.

A többletről röviden (sorolni is sok): Bárczi Zsófia hozzászólása a líravitához, Nyugat-blokk (Tőzsér Árpád és Bárczi Zsófia a 100 éves a Nyugat című, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Selye János Egyetem által rendezett kerekasztalfórumon elhangzott előadása), a kritikarovatban L. Varga Péter és Nagy Kata, a lap sci-fi pályázata három különdíjasának szövegei, Z. Németh István versei, Ardamica Zorán kisprózái, Sütő Csaba András verse, Mócsai Gergely verse, Szalay Zoltán novellája, Daniel Hevier versei (Serki Renáta fordításában), folyóirat-ajánló (Partitúra, Prae), könyvajánló (Pomogáts Béla Cselényi-monográfiája, az Idegen [látvány]világok című, science fiction- és cyberpunkfilmeket taglaló tanulmányok könyve, Bárczi Zsófia Szellemidézés című, Mécs László-tanulmányokat egybegyűjtő kötete, Halmai Tamás Közelítések, távlatok című tanulmánykötete), rendezvényismertető… Ha engem kérdeznek, Halmai Tamás Egyenes labirintus című sci-fijére szavazok, valamint Ardamica Zoránnak A eltökélt király című szövegére meg a Szöktetés Alkatrészből című Z. Németh István-vers harmadik szakaszára („A kutyám sétáltat engem, / s engedi csontomat ennem, / elüt a gyorsvonat bennem / ó, mennyi időt!”). Igaz, ha engem kérdeznek, a Szőrös Kőnek ehhez a számához egy muffint is csomagoltam volna. (Vagy két muffint.)