A szaktudás integrálása a legfontosabb cél

#Prikler László felvételeMasaryk Akadémia megszűnte óta (1945) állandó téma a szlovákiai magyar társadalomkutató intézet létrehozása (Cseh)Szlovákiában. Nemrég a Fórum Társadalomtudományi Intézetben több olyan tervezet is készült, amely a folyamatos kutatásnak és a szlovákiai magyar kultúra dokumentálásának intézményi hátterét kívánja megerősíteni. Tóth Károlyt, az intézet igazgatóját ezekről a tervekről kérdeztük.Igazgató úr, milyen előzményekre tekint vissza a szlovákiai magyar társadalomkutatás intézményi hátterének a kialakítása Szlovákiában?

Mint ismeretes, a már említett Masaryk Akadémia (Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság) megszűnte óta ilyen intézmény nem működött Szlovákiában. Ennek ellenére több olyan jelentős erőfeszítés született, amely megpróbálta pótolni a tudományos háttér hiányát. Ilyennek tekinthető az Irodalmi Szemle megalapítása az ötvenes évek végén, de a Madách Könyvkiadó tevékenysége is. Számos tanulmány, tudományos igényű könyv megjelentetésével mindkét intézmény hozzájárult a szakmai közgondolkodás kialakításához. A továbblépést az jelentette volna, ha a Szlovák Tudományos Akadémián sikerül létrehozni a nemzetiségi kutatásokkal foglalkozó intézményt. Sajnos, a normalizáció miatt ez nem sikerült. De az intézményesítés igénye tovább élt. A Csemadok égisze alatt a nyolcvanas évektől több szakmai társulás alakult, amely megpróbált rendszeres kutatói és tudománynépszerűsítő munkát kifejteni. Ezeknek is nagy jelentősége volt, hiszen összefogták a szakmát, teret adtak a tervszerű munkának, és az adott lehetőségekhez mérten eredményeket is felmutattak. A további jelentős műhelymunkát a Zalabai Zsigmond alapította Új Mindenes Gyűjtemény megjelenése jelentette 1980-ban. Ez az évkönyv minden évben közzétette azokat a társadalomtudományi eredményeket, amelyek elsősorban az egyes szerzőknek voltak köszönhetőek, de a létével ösztönzőleg is hatott a társadalomkutatásokra. Itt kell megemlíteni, hogy az Új Mindenes Gyűjtemény műhelymunkájának volt eredménye az a tervezet, amely 1989-ben jelent meg, és amely első ízben vázolta fel egy társadalomtudományi intézet kritériumrendszerét, szerkezetét és feladatait. Ez a tervezet máig aktuális.A rendszerváltás mennyiben segítette a több évtizedes törekvések valóra váltását?

Nagymértékben, hiszen ettől kezdve magyar tudományos műhelyek is alakultak Szlovákiában, illetve több szervezet foglalkozott tudományos kutatással is (Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Bibliotheca Hungarica Alapítvány, Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport, Márai Sándor Alapítvány, Gömör-Kishonti Múzeumegyesület, Fórum Társadalomtudományi Intézet, Mátyusföldi Muzeológiai Társaság stb.). De megemlíthetném a Selye János Kollégium és a Professzorok Klubja munkáját is, amely az elmúlt években megteremtette a tudományos utánpótlás intézményi feltételeit, és sokat tett azért, hogy az egyetemeken dolgozó szakemberek bekerüljenek a szlovákiai magyar szellemi vérkeringésbe.A Fórum Társadalomtudományi Intézet az elmúlt években jelentős eredményeket ért el a társadalomtudományi kutatások és ezek intézményi, infrastrukturális háttere kialakítása terén. Miként értékeli ezt a munkáját?

A Fórum Társadalomtudományi Intézet 1996-ban alakult azzal a céllal, hogy létrehozzuk azt az intézményi keretet, amely szükséges a folyamatos és szakszerű kutatásokhoz. Ennek két fontos eleme volt: 1. Integrálni mindazokat a tudományos műhelyeket, amelyek számottevő teljesítményt értek el a társadalomkutatások és a szlovákiai magyar kultúra dokumentálása terén. 2. Kialakítani azt a menedzsmentet, amely egy ilyen, nem éppen bőkezűen támogatott terület anyagi hátterét biztosítja. ĺgy jött létre a Fórum Társadalomtudományi Intézet, amelybe a későbbi hónapokban fontos tudományos műhelyek vagy azok kutatási programjai tagolódtak be: a Bibliotheca Hungarica Alapítvány teljes könyv-, folyóirat- és adattári gyűjteménye, feldolgozásra és megőrzésre a Csemadok 40 éves levéltára, a Civitas Alapítvány programjai, a Fórum Alapítvány kutatási, tankönyvkiadási és egyéb programjai, a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság kutatási programjai, szakkönyvtára és adattárai, de ide került a Független Magyar Kezdeményezés, a Magyar Polgári Párt és az Együttélés Politikai Mozgalom teljes archívuma, magánhagyatékok és sorolhatnám. A kezdetektől megpróbáltunk minden más tudományos műhellyel korrekt, partneri viszonyt kialakítani. Ennek eredménye volt a Fórum Társadalomtudományi Szemle megalapítása 1999-ben. A cél az volt, hogy publikációs lehetőséget biztosítson minden magyar tudományos műhely számára Szlovákiában. A szerkesztőbizottságot is így alakítottuk ki, a Szemle alcímében is az szerepel, hogy a Szlovákiai magyar tudományos műhelyek folyóirata. 1935 óta ez az első magyar nyelvű tudományos folyóirat Szlovákiában. A folyóirat évente három alkalommal jelenik meg, és minden évben szeretnénk egy angol nyelvű számot is kiadni.Milyen lett az intézet belső szerkezete?

Négy részleget hoztunk létre: a Jelenkutatási részleget Galántán, az Etnológiai Központot Komáromban, a Bibliotheca Hungaricát, illetve a Nemzetközi Nemzetiségi Szakkönyvtárat Somorján. Évente több tucat kutatási programunk van, és nagyon fontos az az adattári tevékenység, amely hosszú távon alapozza meg az intézet működését. A kezdetektől folyamatosan jelentetjük meg a publikációinkat hat könyvsorozatban. Mindezekről részletesen lehet olvasni az intézet internetes honlapján, amely a www.foruminst.sk címen található meg. Tudatosítani kell, hogy egy „magán” intézményről van szó. Tehát nem állami és nem önkormányzati intézményről – az anyagi hátteret kizárólag pályázati úton teremtjük elő, ennek ellenére intézetünkben adottak a folyamatos munka legfontosabb feltételei. Már állandó alkalmazottaink vannak, számuk jelenleg 14 fő. A programoktól függően 80-120 külsős kutatóval, szakemberrel, szakértővel, kérdezőbiztossal és fordítóval van szerződéses kapcsolatunk.

Miért nem sikerült az összes tudományos műhelyt integrálniuk?

Talán, mert nagyon gyorsan szerettük volna megtenni. Akkor úgy gondoltuk, hogy az intézmények egybeolvadása, illetve egy jól működő menedzsment, megfelelő kapcsolatrendszer révén alakítható ki az a bizonyos szlovákiai magyar társadalomtudományi intézet. Ma már erről másképp gondolkodunk. Nem szabad sem az egyéni, sem az intézményi ambícióknak korlátokat szabni. Nekünk ez nem volt célunk, de volt, aki ezt így érezte. Nagyon sokfajta megközelítés, módszer és eredmény lehetséges, és ez a versenyhelyzet az intézetünk számára is nagyon fontos. A legfőbb tapasztalat talán az, hogy az intézetnek a műhelyek autonómiájának megőrzése mellett inkább a felhalmozott tudás és ismeretanyag összegzésére kell törekednie. A tudományos műhelyek programorientáltak, mi a programjaink mellett intézményorientáltak is vagyunk, és a kettő kiegészíti egymást. Úgy próbáltuk áthidalni ezt a helyzetet, hogy az intézet tudatosan nem foglalkozott olyan szakterületekkel (nyelvészet, történettudomány, népzene, irodalom, művészetek stb.), amelyeket mások vállaltak fel. Helyes választás volt ez, nem kerültünk még szakmai téren sem konfliktusba senkivel. Épp ellenkezőleg, egy józan és nagyon produktív együttműködés jött létre közöttünk. Közben más tudományos és szakmai műhelyek is megalakultak, egyik-másiknak mi magunk voltunk az ösztönzői és segítői. Nagyon örülünk mások sikerének, mert azt a munkát már nem kell nekünk elvégezni. Egy a fontos, hogy a megszerzett tudás az egész közösséget szolgálja. Intézetünk – és itt válik fontossá az intézményorientáltság, a megfelelő technikai és infrastrukturális háttér, a publikációk, adatbázisok, bibliográfiák stb. – ebben mindenkinek segítségére van.Az utóbbi időben egyre többet hallunk az intézet további terveiről. Ezek mennyiben tekinthetők az eddigi törekvéseik folytatásának?

Néhány fogalom köré csoportosítható az elképzelésünk, és ez épp az eddigi tapasztalatokra épít: tudástermelés, tudáskoncentráció, tudásszervezés és tudásközvetítés. Mind a négy fogalom ugyanarról szól. Egy olyan szlovákiai magyar tudományos intézmény létrehozásáról, amely versenyképes tud maradni a mostani és a jövőbeli helyzetben, és megfelelő tudást, tényanyagot tud produkálni és közvetíteni a szlovákiai magyarokról és a Szlovákiában élő kisebbségekről a szakmának, a közéleti szereplőknek, a magyarországi és más külföldi megrendelőknek. Ennek megfelelően olyan kutatási programot dolgoztunk ki, amely komplex módon közelíti meg a szlovákiai magyarok és a többi kisebbség helyzetét (számba veszi az eddigi eredményeket és megpróbálja a fehér foltokat eltüntetni). Az elmúlt időszakban az intézetünk hat olyan magyarországi, illetve más külföldi kutatási megrendelésnek tett eleget, amely nagyfokú szervezettséget, szakmai felkészültséget és rendszerezett ismeretet igényelt. Ezeknek a kihívásoknak sikerült megfelelnünk, ami nagyban növelte az intézetünk presztízsét. Ugyanakkor éreztük és tudtuk, hogy ebben a társadalomban, magában a szakmában sokkal nagyobb erőforrások rejlenek, és meg tudjuk sokszorozni a lehetőségeinket, ha megfelelő intézményi háttérrel rendelkezve mozgósítani tudjuk ezt a szaktudást.Beszéljünk most konkrétabban ezekről a tervekről!

Hosszú hónapok munkájának és egyeztetéseinek eredményeként alakítottuk ki azt a kutatási és fejlesztési tervet, amely megvalósításán dolgozunk. Ennek több fontos eleme van: 1. A szaktudás integrálása (adattárak, adatbázisok, archiválás stb.) és mindenki számára hozzáférhetővé tétele. 2. A Szlovákiai Magyar és Kisebbségi Társadalomkutató és Dokumentációs Intézet központjának kiépítése Somorján. 3. Továbbfejleszteni az intézetet úgy, hogy az a jeles társadalomtudósok, kutatók és szakemberek számára megfelelő intézményi és szakmai hátteret biztosítson.Mit jelent ez a gyakorlatban?

Jövő év júliusáig Somorján szeretnénk felépíteni azt az épületet, amelyet magunk között a Magyar Kutatók Házának nevezünk. Ez lényegében a mostani Bibliotheca Hungarica emeleti része lenne. ĺgy ötvözni tudnánk azt a könyvtári, adattári és levéltári hátteret, amellyel már rendelkezünk Somorján, az intézet kutatói, képzési és adminisztratív részeivel. Ezzel párhuzamosan a Fórum Társadalomtudományi Intézetből kialakítanánk a már említett Szlovákiai Magyar és Kisebbségi Társadalomkutató és Dokumentációs Intézetet, amely két főosztályban (Általános kisebbségi kutatások, A szlovákiai magyarok kutatása) fejtené ki a tevékenységét, és amely a kisebbségek és a szlovákiai magyarok életének minden területére (etnológia, nyelv-, történet-, irodalom-, művészet-, szociológia, demográfia, gazdaság- és jogtudomány, szociális szféra, egészségügy stb.) kiterjedő kutatásokkal foglalkozna. Fontos eleme az elképzelésünknek, hogy az intézet munkájába bevonnánk az egyes tudományos műhelyek munkatársait is, illetve azon kutatókat, akik jelentős eredményeket értek el az elmúlt években, és közösen koordinálnánk, formálnánk és végeznénk az intézet munkáját. Ez a tudáskoncentráció biztosíthatná az intézet versenyképességét. Ugyanakkor megpróbálnánk olyan egzisztenciális biztonságot teremteni a munkatársainknak, amely lehetővé teszi a főállású folyamatos kutatói munkát. Megkezdtük az egyeztetéseket a tudományos műhelyekkel, a várossal, hazai és külföldi partnereinkkel, és nagyon pozitív az elképzelés fogadtatása. Úgy néz ki, két-három év távlatában kiépíthető lesz az intézmény. Persze nagyon óvatosan szabad csak fogalmazni, hiszen a tudomány az a terület, ahol nem igazán lehet nagy ívű terveket szőni, mert a támogatási lehetőségek a legmostohábbak.Az intézet tehát a szlovákiai magyarok kutatásával kíván foglalkozni?

Nagyon nagy mértékben, hiszen szlovákiai magyar intézmény vagyunk. De ha akarnánk se mondhatnánk le arról, hogy kisebbségkutatással is foglalkozzunk. Ennek intézményi kialakítását már elkezdtük (lásd a Nemzetközi Nemzetiségi Szakkönyvtárat), és az intézet egyik főosztálya (Általános kisebbségi kutatások) kizárólag ezzel foglalkozna. Sőt, kívánatosnak tartanánk olyan regionális kutatásokban is részt venni, amelyek térségünk több országára kiterjednek. Ezen a téren is vannak már tapasztalataink. Az általános kisebbségi kutatásokba bevonnánk neves szakembereket Szlovákiából, Magyarországról és más államokból is. Fontosnak tartjuk, hogy megfelelő kapcsolatot alakítsunk ki az akadémiai szférával, egyetemekkel, valamint más, hozzánk hasonló intézményekkel.Hadd tegyek fel egy fogas kérdést. Miből lehet majd egy ilyen intézményt működtetni?

Erre valóban nem könnyű válaszolni. Annyit mondhatok, hogy. néhány fős csapatot hoztunk létre, amely kizárólag adománygyűjtéssel és az intézet külső kommunikációjával, a kapcsolatépítéssel foglalkozik. Jelentős szerepet szánunk a bérmunkának, tehát a saját bevételek növelésének. De a legfontosabb az intézmény teljesítménye lesz, anélkül nem lehet támogatásokat, illetve megrendeléseket szerezni. Mindezekkel együtt kívánatos lenne, ha magánadományok, valamint cégek támogatásai is segítenék a munkánkat. Egy ilyen intézmény működtetése elképzelhetetlen a széles körű erkölcsi és anyagi támogatás nélkül.