A meglepetés a szeretet egyik jele

Boldog embernek mondhatom magamat, mert olyan munkát végzek, amely tele van kihívásokkal, emberpróbáló feladatokkaSomogyi Tibor felvétele– A hét végén, mondjuk, vasárnap délelőtt sem akadna ideje? – kérdem Hodossy Károlytól, az OTP Banka Slovensko elnökétől, miután már vagy öt perce egyeztetünk a beszélgetés időpontjáról. Mintha indulatosabban válaszolna, mint eddig: – Akkor is sűrű a programom, a kevéske szabad idő meg a családomé. Legalább vasárnap szeretnék végre velük lenni. Együtt ebédelni. Csevegni.. Tudja, mit? Jöjjön ma délben. Legfeljebb nem ebédelek.

A topmenedzserek életéről kérdezem. A szüntelen zakatolásról. Arról is, vajon ebben a tempós életvitelben nem mosódnak-e össze a hétköznapok az ünnepekkel. Gondolkodás nélkül felel, ami a szívből jövő válaszok jellemzője: – Boldog embernek mondhatom magamat, mert olyan munkát végzek, amely tele van kihívásokkal, emberpróbáló feladatokkal. Egy éve új céget építek, amelyet sikerült szinte a nulláról felhozni. Számos új terméket vezettünk be. Néhány hónap alatt bankunk a legdinamikusabban fejlődő szlovákiai pénzintézetek közé emelkedett.

Megenyhülnek az arcvonásai: – A boldogság másik lényeges, talán a leglényegesebb pillére a család, amely a számomra nélkülözhetetlen háttér. Oázis, ahol megpihenek, újabb erőt gyűjtök. Partnereim olykor hitetlenkedve néznek, mások csodálkoznak, még meg is mosolyognak, amikor azt hangoztatom, hogy családközpontú vagyok. Pedig ez a színtiszta igazság. Van egy csodálatos feleségem, Ágnes, aki kiváló matematikus és informatikus, de a család kedvéért otthagyta a katedrát. A klasszikus modell alapján ő a család lelke, összetartja, szervezi, vigyázza kis közösségünket. Nem mellékesen kiválóan is főz, ezért gasztronómiai szempontból is élményszámba mennek a vasárnapi családi ebédek. Fényképeket mutat: – Manapság a három gyermek sem megszokott. Mi ezt is nagy ajándéknak tartjuk. Lilla tizenhárom éves, a művészetek iránt érdeklődik, de szereti a küzdősportokat és kosarazik is. Határozott vezéregyéniség. Neki még nem kell kompromisszumokat kötnie, mint nekem, oly gyakran a munkámban. Erős jellem a kilencéves Ákos is, aki az informatika és az autók iránt vonzódik. A jövőre hatesztendős Bálint már jól sízik és úszik. Egyébként gyermekeink érdekében lakhelyet is változtattunk. Győrött találtunk Lilla és Ákos érdeklődési körének és a mi elképzeléseinknek tökéletesen megfelelő iskolákat. Olyanokat, amelyek már ebben a korban a diákok érdeklődési körét, tehetségét maximálisan figyelembe veszik, s ennek megfelelően oktatják, nevelik és irányítják őket a választott életpálya felé. ĺgy aztán hétköznaponként Győrött lakunk, viszont a hétvégeket, ha csak lehet, szülővárosunkban, Dunaszerdahelyen töltjük.

Karácsonyi emlékeiről kérdem. – Több is van, s ezek más-más életkoromhoz kapcsolódnak. Tulajdonképpen ott sugároznak a mostani ünnepeinken is. – A szüleim sajnos, már kisgyermek koromban elváltak, édesanyám azonban a szerény anyagi helyzetünk ellenére is szeretettel, odafigyeléssel varázsolt a szentestéken meghitt hangulatot. Emlékezetes karácsony volt az is, amikor első gyermekünket, a mi kisdedünket a szívünkhöz szorítva álltunk a csillogó zöld fenyő mellett. Ott éreztük igazán azt a felelősséget, amely abból adódott, hogy szülők lettünk.

Arról is faggatom, vajon az ajándékozás nem veszített-e manapság a szépségéből. Nem vált-e, mint annyi minden az életünkben, túlontúl közönséges aktussá. Mielőbb letudnivaló feladattá. Mert hát egyre inkább terjed az a gyakorlat, hogy mondd meg, mi kellene, s akkor megveszem vagy kifizetem az árát, vagy még jobb lesz, ha inkább te vásárold meg magadnak, amit akarsz – morfondírozok. Hangosan. Határozott a válasza: – Tudom, hogy manapság vannak szegényebb és gazdagabb emberek, mégis úgy vélem, mindannyiunknak arra kellene törekednünk, hogy anyagi lehetőségeink függvényében szerezzünk meglepetést szeretteinknek. A karácsony varázsa, különleges feszültsége a meglepetésszerzésben is rejlik. Ilyenkor nem kellene hivalkodó, méregdrága ajándékot vásárolni, hanem olyasmit, aminek a családtagok nagyon örülnek. Mi például megőriztük az ünnep misztériumát. Gyermekeink levelet írnak a Jézuskának, hogy milyen ajándékot szeretnének. Még Lilla sem vonta ki magát ebből, egyébként imádja ezeket a családi hagyományokat. Nemrég például Mikulásnak öltözött be, derűs perceket szerezve ezzel is testvéreinek és a szüleinek. Számomra minden évben az a legfogasabb kérdés, hogy mivel lepjem meg a feleségem. Tavaly notebookot ajándékoztam neki, aminek informatikusként is nagyon megörült. Hetekig töprengtem az idei meglepetésről, remélem, most is jó lesz az ötletem.

Elgondolkodva folytatja: — Ilyenkor csaknem mindenki felfokozott érzelmi állapotban várja az ünnepeket, sokan talán túlságosan is csak a lámpagyújtásra összpontosítanak. Pedig már a délelőttök is csodálatosak lehetnek, ha például tehermentesítjük a feleséget és ennek köszönhetően ő sem lesz estére holtfáradt. Nálunk ilyenkor is ő készíti a finom halételeket és a töltött pulykát, mi pedig a fenyőfát díszítjük, aztán kicsinosítjuk a lakást. ĺgy hangolódunk közösen a szentestére.

Visszatereli a témát a munkahelyére. – A bankfiókokban és a központokban az ünnepek előtti utolsó órákig feszített a munkatempó. Nálunk is így van ez. Ilyenkor legtöbb az ügyfél és már készül az évi egyenleg. De munkatársaim bírják erővel, jó kedvvel. Azért is, mert sikeres bank alkalmazottjai. Ez a tudat még szebbé teheti az ünnep és a pihenés óráit. Amikor végre mindanynyian egy kicsit lazíthatunk. Ekkor én mobiltelefonos igazgató leszek. Ha nem történik valami rendkívüli, akkor az óesztendő végéig csak így tartom a kapcsolatom közvetlen kollégáimmal. Mert szeretnék néhány napon át megszakítás és utazgatás nélkül ráérős férj és apa lenni.