A magyar politikai érdekképviseleteket idézték fel Somorján

Simon Attila történész, a Fórum intézet igazgatója a megnyitójában úgy fogalmazott, egy értelmiségi műhely is hozzászólhat az aktuálpolitikai történésekhez, még akkor is, ha a politika és a tudomány nem egy nyelvet beszél, az előbbire a kijelentő mondat és a felszólító mód jellemző, a tudomány nyelvére pedig a kérdő mondat. Borbély Sándor kulturális antropológus az ukrán nemzetállam diszfunkcionalitásait ismertette. A magyar állam kisebbségeket támogató kultúráját és politikáját nem egy nyugati típusú demokráciába „viszi”, hanem egy évtizedek óta kialakult informális állami struktúrába. Ennek következtében a támogatási rendszer helyi szinten
további egyenlőtlenséghez vezet – érvelt Borbély. Kiss Tamás a román kisebbségpolitikai modell működését vázolta fel, a politikai alkuk és az intézetépítés keretében.

A kisebbségen belüli pozíciókat a román kisebbségpolitika és a magyar nemzetpolitika együttese határozza meg. A magyar nemzetpolitika erdélyi megjelenése kapcsán két dologra hívta fel a figyelmet az előadó, az egyik az anyagi felüllicitálás, 2014 után nagyon megnövekedett az Erdélybe érkező támogatás, a másik a lojalitás, egy új típusú káderezés kezdődött, és megnyílt a magyarországi karrier lehetősége. Vataščin Péter etnológus a vajdasági magyar politika fordulópontjain ment végig, a törésvonalakat 2011-től rajzolta meg. A Pásztor István vezette Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) beágyazottságának és
monopóliumának okait és természetét mutatta be Vataščin a Fidesz, a Szerb Haladó Párt és a VMSZ perspektívájából.

Határtalanítás mint a virtuális nemzet intézményesítése című előadásában Bányai Barna és Bárdi Nándor a magyar kisebbségi közösségek politikai érdekképviseletének bizonytalanságáról szólt a transzszuverenitás és vezérdemokrácia korában. Egy friss kutatás eredményeiből tudtuk meg a határon túlra irányuló magyarországi támogatáspolitika volumenét, az arányok változását és programok sokféleségét.

A második szekció négy előadója szlovákiai magyar témákról szólt. Elsőként Öllös László politológus az 1989 után alakult szlovákiai magyar pártok – Független Magyar Kezdeményezés, Együttélés, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom – programjait szemlézte, rámutatva azokra a gyenge pontokra, amelyek megerősítése a szlovákiai magyarok megmaradásának garanciáját nyújthatta volna. A Csemadok építéséről, szervezettségéről és finanszírozási problémáiról, valamint kapcsolatáról a politikai pártokkal, s a jelenlegi helyzetben az összefogás szükségéről a szervezet elnöke, Bárdos Gyula beszélt. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője, Tokár Géza a kisebbségi civil társadalom és politika bonyolult viszonyrendszerét taglalta. A konferencia utolsó előadója, Fiala-Butora János jogász arra a kérdésre kereste a választ, vajon sikeres, hatékony volt-e a politikai képviseletünk 2010 után. Elsősorban a Híd parlamenti szerepére fókuszált az előadó, a párt kommunikációjára is kitért. A konferencia a Kisebbségi Kulturális Alap által támogatott „100 év után – Helyzetjelentés a szlovákiai magyar közösségről“ című program keretén belül valósult meg. A szlovákiai magyar politikai érdekképviselet jövőjéről tartott délutáni politikai kerekasztal, – melynek résztvevője: Gál Zsolt (Magyar Fórum), Kárpáty Ernő (Progresszív Szlovákia), Mózes Szabolcs (Összefogás), Ravasz Ábel (Híd) és Nagy Dávid (MKP) volt – szerkesztett, rövidített változatát lapunk szombati Szalon mellékletében olvashatják.