A madrigáloktól a spirituálékig

Zselíz. Gyerekkorunk zeneóráiból mára sokunknak csak a Kodály-módszer, a pentaton dallam, egy-két Prokofjev-lemez, na meg még a János vitéz daljáték maradt meg, az egykori, unos-untalan kornyikált úttörőindulókon pedig jobb esetben is csak nevetünk. Más a helyzet akkor, ha egy igazi kórushangversenyre van szerencsénk betévedni.

A Zselízi Városi Napok keretében múlt pénteken este három énekkar mérte össze tudását, a közönség legnagyobb örömére. Szerencsés találkozásról beszélhetünk, hiszen a házigazda a Franz Schubert Vegyeskar, mely komoly nemzetközi és hazai sikereket könyvelhet el, ezúttal olyan csapatokat hívott meg, akikhez szakmai kapcsolat is fűzi. Horváth Géza karnagy például a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusában dolgozik együtt Sapszon Ferenccel, a kórusművészet doyenjével, Tóth Árpád, a csábiak karnagya pedig szintén énekel a Vass Lajos Kórusban és a budapesti Zeneakadémián tanul. Az estet a zselízi Lúč Női Kar nyitotta meg, Július Virág vezényletével. Annak ellenére, hogy csak nemrég alakultak, a Suchoň-, Moyzes-, Smetana-művekkel komoly sikert arattak. A másodikként fellépő Franz Schubert Vegyes Kar repertoárjában már igazi csemegéket találhattunk, a reneszánsz kórusdarabok gyöngyszemeitől kezdve Schubert Requiemjén, Kodály 114. genfi zsoltárján át Farkas Ferenc Pataki diákdalokjáig. A Schubert Karról közismert, hogy egyházzenei darabokban tudnak profi teljesítményt nyújtani, ennek ellenére nem voltak igazán formában, s bár a kísérő zongora és a fagott jócskán emelt a színvonalon, a genfi zsoltárnál ritmuszavarba kerültek, újra kellett kezdeniük a darab egy részét. A Szeder Fábián Dalegylet műsora előtt Híves Mária szopránénekesnek, a dalegylet tagjának tapsolhattunk. A művésznő Bach: Bist du bei mir c. darabját és Mozart Pamina áriáját énekelte, rendkívül érett, kulturált előadásban. Az utána következő csábiak fergeteges sikert arattak, ez a fiatalokból álló csapat valósággal felpezsdítette a hallgatóságot. Repertoárjukon egyházzenei darabokat, spirituálékat és Bárdos-műveket egyaránt találtunk. A Szeder Fábián Dalegylet 2000-ben alakult, lelkes fiatalokból. „Már kezdetektől a műfaji sokszínűségre törekedtünk, ezért is került a tarsolyba svéd, olasz barokk és amerikai spirituálé is” – mondta el lapunknak Tóth Árpád karnagy. A zselízi estet rögzítette a rádió, s a kórustalálkozó anyagát lemezen is kiadják. A csábiak elsődleges célja az Ipoly-völgye zenei életének fellendítése. A fesztivál záróhangversenyét a Sapszon Ferenc vezette budaörsi Pro Musica Kórus tartotta, fantasztikus élményt nyújtott Schubert Der Lindenbaumja és An die Sonné-ja, de kalapot emelhettünk az Ady-versből készült Bárdos Lajos-feldolgozás, Az Úr érkezése c. kompozíció előtt is. Csemiczky Pater Nostere tette fel az i-re a pontot. Sapszon Ferenc Liszt-, Bartók-Pásztory-díjas művész, ma már élő legenda, nemzedékek tanulták a keze alatt a kóruséneklést, számos nemzetközi fesztivál zsűrijében találkozhattunk vele, a közelmúltban a Vass Lajos Kórust is felkarolta. A budaörsi kórus idén húsz éves, hasonlóan a Vass Lajos Kórushoz, a születésnapot majd egy közös fellépéssel ünneplik meg. Sapszon Ferenc mindig szeretett amatőr kórusokkal dolgozni, most is nagyon örült, hogy részt vehetett a zselízi fesztiválon. A Franz Schubert Kórusnál a madrigálok lágy, puha előadásmódja fogta meg, a csábiaknál pedig külön kiemelte: annak ellenére, hogy csak huszonhatan vannak, remek összhangzásban, részletgazdagon szólaltatták meg Bárdos Lajos Boldogasszony-kánonját, noha négy, ötszólamú darabról van szó. „Ez is azt bizonyítja, hogy kellő tehetséggel és szorgalommal a felvidéki kórusmozgalom továbbra is fejlődőképes és szakmai meglepetéseket is fel tud mutatni” – mondta launknak Sapszon Ferenc.

A nagyszerű művészi élmény ellenére kissé keserű szájízzel távozhattak a résztvevők: a fesztivált a város rendezte, s az esemény a legrangosabb része volt a városi napoknak, ám a kórusok csak a néhány liter szódát, pár darabka kenyeret és olcsó szalámit kaptak vacsorára. Ezen különösen a házigazda kórus háborodott fel: ha sejtették volna, saját zsebből is méltóbban fogadták volna a csábi és a budaörsi barátaikat. Több résztvevő a pillanatok alatt elfogyott franciasaláta helyett a salátalevelet eszegethette, a skótra sikeredett svédasztalról senki sem mert kétszer szedni. A szervezők megszívlelhetnék a mondást: ne csak a kultúrát becsüljük meg, de annak művelőit is.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?