A lehető legközelebb, az itthoni fizetésünk kétszereséért vállalnánk munkát külföldön

Az Eurobarométer-felmérés eredményeit – melyben elsősorban az európaiak külföldi munkavállalási kedvét vizsgálták a koronavírus-járvány után – a napokban hozták nyilvánosságra. A közvélemény-kutatás során összesen több mint 26 ezer interjú készült, a terepmunkára május 30. és június 28. között került sor, Szlovákiából több mint ezer főt kérdeztek meg személyesen. Az uniós átlagot tekintve a válaszadók 18%-a mondta azt, elképzelhetőnek tartja, hogy hazáján kívül, más országba megy dolgozni. Szlovákiában szintén a megkérdezettek közel egyötöde reagált így, a 2009-es adatokhoz képest viszont 5 százalékpontos visszaesés figyelhető meg azok csoportjában, akik nem zárják ki a külföldi munkát. A 27 tagállamból átlagban 79% nem nyitott erre a lehetőségre, Szlovákiában ez az arány kicsit alacsonyabb: 75%. A 13 évvel korábbi adatokhoz képest azonban jelentősebb differencia mutatkozik: az európai átlagot tekintve 6 százalékponttal nőtt azok aránya, akik nem tudják elképzelni, hogy elhagyják otthonukat a külföldi munkáért, Szlovákiában viszont ez a mutató 11 százalékponttal nőtt. Adódik tehát a kérdés: elégedettebbek lettünk a szlovákiai viszonyokkal, vagy kiábrándultunk a nyugati országokból?

Közel, sok pénzért

A munkavállalás miatti külföldre költözés motivációi (és akadályai) iránt a felmérés készítői is érdeklődtek. Az európaiak többsége (58%) pozitívan tekint a munkaerő mobilitására, ennek aránya azonban változó az egyes tagállamokban. Az adatok alapján továbbá úgy tűnik, jobban támogatják azok, akiknek van tapasztalatuk a határon túli munkával – 40% szerint javultak a szakmai képességeik és képesítéseik, a megkérdezettek több mint fele pedig azt nyilatkozta, fontos tapasztalat volt a külföldi lét, melynek hatása túlmutat a szakmai életen.

A múltbeli mobilitási tapasztalatokat tekintve Szlovákia megelőzi Magyarországot és a 27 tagállam átlagát is – Szlovákiából 21% élt vagy dolgozott más országban. Magyarországon a megkérdezettek 90%-a nem rendelkezik ilyen tapasztalattal. Kiderült az is, általában hosszú távú munkavállalásról van szó – 62% több mint egy évet dolgozott külföldön, azok közül, akik tervezik a kiutazást, nagyjából 73% mondta azt, egy évnél hosszabb időt szeretne külföldön tölteni.

Annál a kérdésnél, milyen szempontok szerint választanak célországot, 34% a kultúrát és a mentalitást emelte ki. Minden negyedik megkérdezett az „élvezhető életstílust említette”, de olyan tényezők is közrejátszanak, mint például a nyelvismeret, földrajzi távolság vagy családi, illetve baráti kötelék az adott országban. Ami a jobb kereseti lehetőséget illeti, ezt 31% tartotta fontos tényezőnek – a 2009-es méréshez képest ez 4 százalékpontos csökkenést jelent. Az eredmények alapján azonban 16 tagországban továbbra is épp ez a szempont a mérvadó – Magyarországon a válaszadók több mint fele még mindig a jobb megélhetés lehetőségét tartja szem előtt a választásnál, és mindössze 11% jelölte fontosnak a kultúrát és mentalitást a befogadó országban. A közép-európai országok polgárai nagyobb hangsúlyt fektetnek a közelségre, így inkább a szomszédos államok egyikét célozzák meg – a magyarok 29%-a, a szlovákok 27%-a, a csehek 22%-a tulajdonít nagyobb jelentőséget annak, hogy minél közelebb legyen otthonához a munkavégzés helye. Szlovákiából sokan (23%) Németországban dolgoznának szívesen – ez egyébként megegyezik az EU-s polgárok preferenciájával, akik 16%-a szintén Németországban vállalna munkát. Szlovákiából azonban a legtöbben Ausztriát választanák – a megkérdezettek közel harmada az osztrák munkaerőpiacon helyezkedne el. Szlovákiában a 3., az Európai Unióban pedig a 2. helyen végzett Svájc, amely szintén a „kedvencek” között szerepel.

A kérdőívben szerepelt a következő kérdés is: „Összehasonlítva azzal, amit itt keres vagy kereshetne, mekkora jövedelmet kellene ajánlani önnek, hogy egy másik országban vállaljon munkát?” Szlovákiában a megkérdezettek 34%-a több mint a dupláját szeretné keresni külföldön, 32%-uk pedig nagyjából kétszeres összegért is hajlandó lenne váltani. Ugyanolyan bérért azonban mindössze egy százalék költözne ki, és a 25%-os többlet is csupán 4% szerint elég arra, hogy elköltözzön.

Maradás a családért

Arra a kérdésre, „miért nem érdeklődik az iránt, hogy másik országban dolgozzon”, a szlovákiai lakosok több mint fele a családi kötelékeket említette. 33% elégedett az otthoni munkahelyével, 34% pedig azzal indokolta a választ, hogy saját háza vagy lakása van, amit nem szeretne itt hagyni. Az EU-s közvéleményhez hasonlítva a családnál mutatkozik a legnagyobb eltérés – míg nálunk 56% szerint a család miatt nem vállalnak külföldön munkát, addig az uniós átlag csak 38%. Az idegen- nyelv-tudás inkább Magyarországon jelent akadályt, ahol a megkérdezettek több mint harmada emiatt nem él a szabad mozgás lehetőségével. Szlovákiában ez az arány 20%, az unión belül pedig 18% az átlag.

A többség a koronavírus-járvány után is pozitívan tekint az unión belüli szabad mozgásra, és úgy gondolja: jó dolog, amikor az emberek az EU-n belül egy másik országba költöznek. Ezt különböző szempontokból vizsgálták a kutatás készítői, és megállapították: Szlovákiában csupán a megkérdezettek 33%-a szerint jó dolog ez a családra nézve, a válaszadók ötöde szerint pedig rossz hatással van a családokra a külföldi munkavállalás.