„A kórház ne legyen részvénytársaság”

Az ön munkahelyén az orvosok hány százaléka mondott fel?
A pozsonyi Dérer Gyermekkórház aneszteziológiai és intenzív osztályán 31-ből 30 orvos, vagyis 97 százalékuk.

Mi lesz, ha a miniszter nem tesz eleget a követeléseinek, és december elsejétől valóban elmennek az orvosok a kórházakból? Összeomlik a kórházi betegellátás?
Ha a miniszter úr folytatni akarja a kórházak részvénytársasággá átalakítását, akkor távozunk, és valóban összeomlik a betegellátás. El tud képzelni egy kórházat orvosok nélkül? Én nem.

Az Orvosok Szakszervezete (LOZ) magasabb bérekért harcol, ami részben érthető. De a kórházak részvénytársaságokká való alakítása ellen is tiltakoznak. Az egészségügyi minisztérium azt állítja, hogy az átalakításnak köszönhetően a kórházak kénytelenek lesznek átláthatóan gazdálkodni, így több lesz a pénz. Miért nem tetszik önöknek a transzformáció?
Hangsúlyozni szeretném, hogy ez az orvosok akciója, nem a szakszervezeté, csak a szakszervezet égisze alatt történik. Másodsorban, a tiltakozás célja nem elsősorban a béremelés. A legfontosabb ok, amiért odáig elmentünk, hogy készek vagyunk távozni, az az, hogy nem értünk egyet azzal, ahogy az állam át akarja alakítani az egészségügyi rendszert. Veszélyes ugyanis az, hogy nem akar felelősséget vállalni az állampolgárok egészségéért. Az emberek adót és járulékokat fizetnek, tehát az állam köteles az egészségügyi ellátásukról gondoskodni, azonban ezt a részvénytársaságok nyakába varrná. Az a célja, hogy a kórházakat részvénytársaságokká alakítsa, amelyek majd nyereséget termelnek, és a páciensekre osztaná a nyereségtermelők szerepét. Így tehát a pénz nagy része, amelyeket az állampolgárok egészségbiztosításként befizetnek, nyereséggé válik azok számára, akik ezt a változást akarják. A kormány és a parlament pedig ezt sajnos támogatja, vagyis az olyan nyereségképzést, amelyet nem a gyógyításra fordítanak. Az egészségügyi ellátásról szóló törvény szerint az állampolgár köteles fizetni az egészségbiztosítást, és a kórház ezért számára ellátást nyújt. De a törvény arról már nem rendelkezik, hogy a biztosító köteles teljes mértékben megfizetni a kórháznak a betegnek nyújtott szolgáltatásokat. Így a beteg ki van szolgáltatva az egészségbiztosítók kényekedvének, azok meg a saját gazdasági céljaikat követik, ennek érdekében például egészségügyi intézményeket szüntetnek meg. A sajtóban mindenütt azzal foglakoznak, hogy a kórházak tartoznak a Szociális Biztosítónak. Csakhogy ez az adósság épp azért halmozódik fel, mert a biztosítók nem fizetnek meg minden elvégzett beavatkozást, ellátását, amit a jogszabály előír. Paradox módon tehát minél több szolgáltatást nyújt a kórház, annál nagyobbak lesznek a tartozásai. Ez a fő oka az elégedetlenségünknek. Mi, orvosok, a változások mellett vagyunk, de a rendszerszerű változás mellett. Amit a minisztérium akar, az a kórházak privatizációja, amit viszont ellenzünk. A minisztérium által szorgalmazott átalakítás szerintünk nem más, mint egy lépés az olyan rendszer kiépítése felé, amelyben az állampolgárok pénze adó és járulékok formájában nyereséget hoz egy szűk vállalkozói csoportnak.

A minisztérium szerint azoknak a kórházaknak, amelyek már részvénytársaságként működnek, nincsenek adósságaik, a bérek pedig magasabbak, mint a többi kórházakban. Miért nem győzte meg önöket ez az érv?
A tárca érveiből semmi sem igaz. Csak a kardiológiai központok nem termelnek adósságot, mert nekik az egészségbiztosítók a valós költségeket fizetik, az elvégzett beavatkozások reális árát. Másrészt még ezekben a központokban is megszabtak a biztosítók egy felső határt. Ez azt jelenti, hogy csak annyi beteget látnak el, amennyi ebbe a keretbe belefér. A több páciens gyógyítását elhalasztják, vagy máshova küldik őket.

Az orvosszakszervezet gyakran hangoztatja, hogy az egészségügy nem üzlet, ott nincs helye a nyereségnek. Ám a gyógyszergyártók vagy a gyógyszertárak is termelnek nyereséget, ez ellen senki nem tiltakozik, sőt a rendszernek ez a része működik a leghatékonyabban.
A gyógyszergyártók és forgalmazók vállalkozását nem az egészségügyi járulékokból, adókból fizetjük, ezért nem látom okát, hogy ez ellen tiltakozzunk. Az egészségügyi ellátást viszont mi, állampolgárok a saját zsebünkből fizetjük, ezért igenis érdekel, ha valaki ebből a pénzből nyereséget akar csinálni és azt nem az egészségügyre fordítja.

Az Orvosok Szakszervezete legutóbb a Dzurindakormány idején szervezett tiltakozó akciót, Robert Fico kormányzása alatt nem. Önök szerint Fico idejében minden rendben volt, nem voltak gondok az egészségügyben?
Az Orvosok Szakszervezete nem kapcsolódik egyetlen politikai párthoz sem. Ezek a mi saját követeléseink. Az orvosok és a betegek helyzete kényszerít minket arra, hogy megtegyük ezeket a lépéseket, hogy meggyógyítsuk a beteg rendszert. Hogy így döntöttünk, annak az az oka, hogy a rendszert eddig a politikusok gyógyították, olyan recept alapján, amely úgymond megfelelt egyik vagy másik politikai pártnak és az ágazatban dolgozó jelöltjeiknek. Mi azonban azt akarjuk, hogy a politikusok teljesítsék az állampolgárokkal szembeni kötelességüket. Nem akarunk semmi mást, csak hogy a politikusok munkájának eredménye az állampolgárok egészsége legyen, ne pedig az egészségbiztosítók és vállalkozói csoportok nyeresége.

Sokan vetik az önök szemére, hogy nem szólaltak meg akkor, amikor a volt kormány alatt a kórházak tovább halmozták adósságaikat.
A törvényt, melynek alapján a kórházakat részvénytársaságokká alakítják, gyorsított eljárásban fogadta el a parlament, anélkül, hogy az állampolgárok és mi, orvosok hozzászólhattunk volna. Az egészségügy helyzete szerintünk válságos, és mivel a miniszter ignorálja a véleményünket, a tiltakozásnak ezt a formáját választottuk. Ugyanúgy, mint cseh kollégáink. Szerintünk ez, tekintettel az ágazat helyzetére, teljesen helyénvaló. A miniszter azzal érvel, hogy a transzformációnak folytatódnia kell, mert törvény írja elő. De ha ez a törvény az állampolgárok ellen van, akkor meg kell változtatni. A törvénynek ugyanis a polgárok akaratát kell kifejeznie és az érdekeiket szolgálni, és nem a miniszterét vagy egy szűk csoportét.

A LOZ azt állítja, az egészségügy helyzete 20 év óta megoldatlan. Miért pont most adták be felmondásukat?
Mert pont most indult el az egészségügy privatizációjának első fázisa.

Következő követelésük az egészségügyi intézmények adósságának rendezése. Úgy vélik, az állam ismét elengedheti a kórházak adósságát anélkül, hogy az adósságot termelő rendszeren változtatna?
A kórházak eladósodása egy olyan szókapcsolat, mely nem fejezi ki, miért hiányzik a pénz az egészségügyben. Azért nincs elég pénz, mert a biztosítók nem fedezik a beavatkozások teljes költségét. Ez csak a probléma egyik része. A másik tényező, ami hat az intézmények finanszírozására, a vezetőség munkája. A menedzsmentet a minisztérium irányítja, minden 10 ezer euró fölötti vásárlást a miniszternek kell jóváhagynia. Az orvosoknak nincs beleszólásuk abba, melyik biztosítóval kötünk szerződést. Mindezek következményét viszont nekünk kell megoldanunk, s erre a páciensek fizetnek rá. Azokban a régiókban, amelyekben a biztosítók vagy a minisztérium döntése értelmében bezártak bizonyos kórházi osztályokat, a pácienseknek már most több tucatnyi kilométert kell utazniuk a kezelés után. Ha az állam megengedi, hogy a polgárok egészségi állapotával szemben az intézmények gazdasági hatékonysága élvezzen előnyt, akkor idővel a szegényebb rétegek számára elérhetetlen lesz az alapellátás. Ha a részvénytársasággá alakított kórházakat idővel privatizálnák – ami reális fenyegetés –, az államnak már nem lesz hatása arra, hogy az intézmények milyen feltételek mellett nyújtsanak ellátást. Ráadásul magánkézbe kerülnének a kórházi épületek, berendezések, amelyeket mi mindannyian fizettünk és ezért minket kell szolgálniuk. Az orvosok alapfeladata mindent megtenni azért, hogy minden ember a lehető legjobb ellátást kapja. Éppen ezért jelen helyzetben úgy döntöttünk, mindannyiunk – páciensek, orvosok – érdekében fogunk kiállni, mint polgárok.

Azt állítja, ha nem változik meg a biztosítók részéről a térítés módja, akkor nem fog semmi sem javulni az egészségügyben. Miért?
A biztosítók nem fizetik ki a kezelés teljes árát. Ez olyan, mintha egy autógyár 10 ezer euróért gyártana egy gépkocsit, de 4 ezerért árulná. El tudják képzelni, ez hogyan működne? Én nem. És pont így „működnek” a kórházak.

Mit ért a LOZ az alatt, hogy be kell tartani a munkatörvénykönyvet?
A 48 órás munkahetet kell betartani. Vannak olyan kórházak, ahol az orvosok 32, vagy még több órát töltenek egyfolytában a kórházban.

Abban az esetben, ha a minisztérium mégis enged, visszavonják a felmondásokat. Biztos benne, hogy a kórházak vezetői visszaveszik önöket?
Egyetlen távozni készülő orvos sincs egyedül, mindenki mögött ott áll több mint 2400 kollégája. Az összes felmondást egyszerre vonjuk vissza, vagy egyet sem. Vagy úgy vélik, sok orvos van a kórházakban? Akkor miért nem lát hozzá a miniszter a kórházi orvosok számának csökkentéséhez? Miért akarja mindenáron privatizálni a kórházakat?

A minisztérium már jelezte, a transzformációból semmiképpen nem enged. Mit tesznek, ha magasabb fizetést ajánlanak önöknek, de a transzformációt nem állítják le? Visszavonják felmondásaikat?
Akciónk főként az egészségügy privatizációjának megállításáról szól. A magasabb fizetésekről szóló miniszteri ígéreteknek semmi érvényük sem lesz, ha kereskedelmi társaságokká alakítják át a kórházakat, mert fölöttük a minisztérium elveszti mindennemű ellenőrzését.

Sándor Renáta - Mózes Szabolcs