A kő nehéz ideje

Habár a nem iszlám vallásúaknak tilos belépni a Nagy Mecsetbe (régebben a betolakodókra halálbüntetés várt, ma a nem muszlimokat megbírságolják), az utóbbi 200 évben többen is megszegték ezt a szent törvényt, és zarándoknak öltözve vegyültek el a tömegben. Johann Ludwig Burekhardt svájci történész, aki Petrát is felfedezte, 1814-ben elsőként írta le látogatását. Talán Mekka leghíresebb, hitetlen látogatója az angol utazó, Sir Richard Burton volt, aki 1830-ban járt a városban, és később (Zarándoklat Medinába és Mekkába című könyvében) így írt élményeiről: „Tiszta szívemből mondom, hogy a hívők, akik sírva kapaszkodnak a függönybe, vagy szívüket a kőhöz szorítják, mélyebb érzéseket fejeznek ki, mint a távoli észak hádzsija (zarándoka).”

A kábát sok rossz hatás is érte, mint például az Al-Arim özön, amely elsodorta Mekkát, és a Kurais törzs építette újjá. 1802-ben a puritán Muhammad Abdul Wahhab borzalmas öldöklés után bejutott a városba, tönkretett minden szentélyt, a lakosságot pedig bálványimádásra kényszerítene. 1979-ben is véres összecsapások zajlottak a mecset környékén. Mekka városa áttekinthetetlen intrikák színterévé vált. Mohamed és az iszlám szülővárosa sok erőszakot élt meg, de ma a tökéletes béke színhelye. (har)