A kisebbségeket fogadják el legkevésbé a munkahelyeken

Anna Podlesná, a vállalat társadalmi felelősségvállalás-menedzsere a keddi sajtótájékoztatón megjegyezte, a válaszadók a vizsgált csoportok közül leggyakrabban a 10 évnél fiatalabb gyermeket nevelő szülővel találkoznak a munkahelyükön (41,2%), 55 évnél idősebb kollégával szintén sokaknak van tapasztalata (39%). A harmadik helyen a nemzeti kisebbségeket és etnikai csoportokat említették (23,6%), a legkevesebben viszont egészségkárosult (15,1%) személlyel, illetve a szexuális kisebbségek tagjaival (13,8%) találkoztak a munkahelyükön. „A válaszok növekvő tendenciára utalnak a sokszínűség támogatását illetően a munkáltatók részéről. A gyakorlati tapasztalat a másság valamely formájával a munkahelyen azonban továbbra is alacsony. Ugyanakkor épp ez a személyes tapasztalat van jelentős hatással az álláspontunkra” – tette hozzá Podlesná, majd felhívta a figyelmet arra is, az egészségkárosultak képviselete a munkahelyeken továbbra is alacsony.

A közvélemény-kutatást négy országban hajtották végre, Szlovákiából több mint 4 ezer alkalmazott kapcsolódott be a kezdeményezésbe. Az adatgyűjtésre két fázisban került sor – augusztus 15. és november 2. között. Az első kutatást a témában 2018-ban végezték, azóta pedig kétévente feltérképezik a helyzetet.

Az eredmények éves összehasonlítása azt mutatja, a legnagyobb mértékben a kisgyermekes szülők és az 55 évnél idősebb kollégák aránya a legmagasabb. A többi csoport esetében azonban nem történt jelentős változás. Azok aránya, akiknek egyik csoporttal sincs személyes tapasztalatuk 2018-ban 43% volt, 2020-ban 42%, jelenleg pedig 40%. „A felmérés igazolja, épp a tapasztalat eredményez pozitív hozzáállást. Minden esetben érvényes, ha valakinek az adott csoportok egyikéből volt már kollégája, az álláspontja kétszer annyira pozitív” – tette hozzá.

Podlesná hangsúlyozta, leggyakrabban a kor (29,9%), a vélemény (26,5%) és a nem (20,9%) miatt éri diszkrimináció az embereket. Az eredmények azt mutatják, minden tizedik válaszadót ér hátrányos megkülönböztetés. A diszkriminációt átélt alkalmazottak fele azt mondta, szorgalmasabban kell dolgozniuk ahhoz, hogy ugyanolyan elismerésben, illetve bánásmódban részesüljenek, mint kollégáik. A válaszadók harmada véli úgy, hogy az ő munkájukat szigorúbban ellenőrzik, mint a többiekét, valamint többen arról nyilatkoztak, megalázva érezték magukat a munkahelyükön. A megkérdezettek közel háromnegyede nyilatkozta azt, hogy a felettese viselkedett vele diszkriminatív módon, 42% a kollégájáról mondta ezt, 8% pedig a kliensektől tapasztalt hasonlót.

A felmérés adatai szerint az LMBTQ-közösség elfogadottsága a legalacsonyabb a munkahelyeken. A válaszadók közül – akiknek nincs személyes tapasztalatuk ilyen kollégával – 34% értékeli pozitívan az együttműködést, 3% viszont elutasítja azt. A fennmaradó 63% nem kívánt állást foglalni a kérdésben. Azok közül, akik dolgoztak már együtt a szexuális kisebbségek tagjaival, 73% elfogadja az LMBTQ-közösség jelenlétét a munkahelyen, míg mindössze 5% ellenzi. Hasonló tendencia figyelhető meg a nemzeti kisebbségek esetében is – azok, akik már dolgoztak más nemzetiségű kollégával, kétszer annyira pozitívan állnak a kérdéshez. Míg azok közül, akik nem rendelkeznek ilyen tapasztalattal 39,5% befogadó,addig a nemzeti kisebbséghez tartozó kollégával rendelkezők 83,7%-a tekint pozitívan az említett csoport tagjaira. A legnagyobb elfogadottságnak egyébként mindkét esetben a kisgyermekes szülők és az 55 évnél idősebb dolgozók örvendenek.

A felmérés készítői kitértek a sokszínűség megítélésére is – elsősorban arra voltak kíváncsiak, a dolgozók véleménye szerint a munkaerő sokszínűsége hatással van-e a munkáltató sikerére. „A válaszadók közel 48%-a nem tudja megmondani, pozitív vagy negatív hatása van-e. További 25% pozitív hatást észlel, 4% pedig negatívat, 23% pedig úgy véli, semmilyen befolyása nincs a vállalatra” – zárta Podlesná.