A Kék templomos

A szépíró pedig így emlékszik rá: „Ez az ezüstszakállú, bohókás tekintetű, igen finom fekete kabátban megjelengető úriember arról volt nevezetes, hogy temérdek szép házat épített Pesten, nagy része volt abban, hogy a lakosság megbámulja az építészet csodáit, amelyekkel tervezeteiben pazarul bánt.” (Krúdy Gyula: Az utolsó pesti omnibusz) És valóban, az általa tervezett formabontó, gazdag díszítésű, színpompás, mozgalmas homlokzattal rendelkező épületek szemrevétele végett érdemes fölemelnünk a tekintetünket, és nemcsak Pesten, hanem a régi Magyarország más városaiban is. Hálásak lehetünk a korabeli konzervatív művészetpolitika mindenható ítészeinek is, hogy a több kitüntetésben részesült, később azonban szalonképtelennek minősített művész az ő vaskalaposságuk folytán a fővároson kívül, „vidéken”, az egykori Felső-Magyarország több városában valósította meg álmait.

Lechner Ödön 1845. augusztus 17-én született Pesten. Ügyvéd apja – anyai örökség révén – téglagyár-tulajdonos lett Kőbányán, ahol nem csupán közönséges téglákat gyártottak, hanem finomabb kerámiákat: épületburkoló-díszítő elemeket is. Lechner maga is részt vett a fejlesztésben: „...vezetésem alatt számos kísérletet végeztünk a kerámia terén...”,1 az itt nyert tapasztalatokat építészként később bőven kamatoztatta. Előbb a mai Műegyetem elődjében, a pesti József Ipartanodában, majd a neves berlini Bauakademie-n tanult, ez utóbbiban Hauszmann Alajossal és Pártos Gyulával együtt. Pártossal 1869-ben közös építészeti irodát nyitottak Pesten, amely kisebb megszakításokkal (Lechner párizsi „tanulóévei”) 1896-ig sikerrel működött. Feltehetően pécsi munkái idején ismerkedhetett meg Lechner személyesen is Zsolnay Vilmossal, a pécsi kerámiagyár tervező-tulajdonosával, akinek társaságában 1889-ben rövidebb, majd 1890-ben hosszabb angliai tanulmányutat tett. Különösen nagy hatással volt rá a londoni South Kensington Múzeum keleti kerámiagyűjteménye. Még az első londoni út évében megépült a Lechner tervezte Thonet-üzletház a pesti Váci utcában (1888–1889), amelynek a teljes homlokzata kerámiaburkolattal készült. Zsolnay Vilmos találmánya, a pirogránit2 ettől kezdve Lechner épületeinek nélkülözhetetlen burkolóanyaga lett. Lechner Ödön életprogramjául tűzte ki a magyar nemzeti stílus megteremtését. Külföldi tanulmányútjainak, valamint Huszka József erdélyi rajztanár munkáinak (aki 1881-ben kezdte meg a magyar népművészet díszítményeinek összegyűjtését és összehasonlító vizsgálatát) jelentős szerepe volt abban, hogy a 19. század utolsó évtizedében kialakította sajátos és rendkívüli hatású építészetét – kialakította az új nemzeti stílust, a magyar nemzeti formanyelvet –, amely a keletről átvett építészeti és díszítőelemeket jellegzetesen magyar képzőművészeti motívumokkal gazdagította, a két hagyományt egybeolvasztotta. „...az angolok ha indiai gyarmatukon valamit építenek, iparkodnak a bennszülöttek ízléséhez alkalmazkodni... mennyivel inkább kötelességünk nekünk, magyaroknak, saját népünk művészetét tanulmányozni és azt a mi általános európai kultúránkkal egybeforrasztani!”3 A magyar népművészet „felfedezése” elvezetett tehát az ázsiai népek, a keleti „rokonság”, a perzsa és indiai művészet tanulmányozásához. Különösen erős az orientális hatás a budapesti Iparművészeti Múzeum és Iskola épületén, amely a Millennium évében készült el ugyan (1891–1896), de az első olyan múzeum Európában, amely nem historizáló stílusban épült (nem is tetszett a felavatáson megjelent Ferenc Józsefnek, aki korábban „díjazta” Lechnert, igaz, akkor a szegedi barokk stílusú városháza „régi alapon” történő átépítéséért).4 „A festői épület színes, zománcozott cserepekkel fedett magas, sátorszerű tetőivel, kupoláival Kelet szőnyegsátraira emlékeztet...”5

Az Iparművészeti Múzeumot követő munkákon már nem tért viszsza a keleti építészetre történő közvetlen utalás, helyette a magyar népművészeti motívumokat emelte Lechner meghatározó, architektonikus szerepbe. „Lechner életművére az építészettörténészek újra és újra ráhúzzák a szecesszió kényszerzubbonyát, bármennyire hadakozott ellene egész életében. Pedig nem csupán szimmetrikus tömegei és alaprajzai nem szeceszsziósak, de az alkalmazott ornamensek sem azok” – állapítja meg Moravánszky Ákos.6

A Lechner Ödön tervezte épületek jellemzői – a teljesség igénye nélkül – a festőien dekoratív homlokzatok, a felületi síkból visszahúzott plasztikai formák hangsúlya, a homlokzat függőleges tagolása és a főpárkány helyett attika7 használata, téglaszalag-ornamentika, (olcsó, időálló, tisztítható) Zsolnay-féle kerámiaburkolás és színesmázas cserép, gyakran háromdimenzióssá alakított (népművészeti és egyéb) motívumok stb. Lechner épületei valódi Gesamkunstwerkek, kitűnően prezentálják a Mester összművészeti törekvéseit, az igényt, hogy tervezőjük egységes, összehangolt formavilágot kíván adni az adott épületnek.8

Lechner fejlődőképességét jelzi, hogy az építészetben ekkor egyre inkább előtérbe kerülő új technikákat, építőanyagokat alkalmazta, így pl. a kerámiaburkolatokat, az acélszerkezetet (pl. az Iparművészeti Múzeum kiállítócsarnoka üvegtetejének acéltartói). A pozsonyi Szent Erzsébet-templom vasbeton munkáit az a helyi (1884-ben alapított) Pittel és Brausewetter cég végezte, amely az akkori Felső-Magyarországon elsőséget szerzett az új építőanyagok és technikák (vasbeton, portlandi cement) bevezetésében.

Lechner Ödön és Pártos Gyula 1869-től 1896-ig működött együtt.9 A nyolcvanas években különböző történeti formák ötvözése jellemezte alkotásaikat, talán a legfigyelemreméltóbb közös munkájuk a már említett Thonet-ház és az Iparművészeti Múzeum mellett a kecskeméti városháza épülete (1893–1896). Társas viszonyuk felbomlása után a kor sok jelentős építésze (Baumgartner Sándor, Körössy Albert, Lajta Béla, Sebestyén Artúr, Komor Marcell és Jakab Dezső, Vágó József) dolgozott alkalmanként Lechnerrel közösen, vagy sok esetben csak munkakörülményeket biztosított számára. 1897 és 1899 között épült meg a budapesti Magyar Királyi Földtani Intézet. Nagy, dekorált falsíkok, a felvidéki reneszánsz építészet világát idéző attikafal, dekoratív téglaszalag-ornamentika jellemzi az épületet, amelyet szintén a Zsolnay-gyár termékei díszítenek. A tetőt dekoráló, a négy égtájat szimbolizáló atlaszok hordozta földgömb, a virág-, levél-, csigaház-motívumok mind-mind az intézmény rendeltetésére, kutatási területeire utalnak, ahogy az épület és az előkert kerítésének színei – kék, barna, sárga – is. „A lechneri stílus legkiforrottabb formájában a budapesti Postatakarékpénztár épületén (1899–1901) jelenik meg”,10 amely kora egyik legolcsóbb és mégis legkorszerűbb épülete volt (tervezésében Baumgartner Sándor működött közre). A postatakarékpénztárt is az elmaradhatatlan pécsi kerámia díszíti: méhkasok, kerámia méhek és a nagyszentmiklósi kincs (Attila király kincse) motívumai stb.

Bár az épület elkészülte után hivatalos elismerés is érkezett (a Képzőművészek Egyesülete nagy aranyérmével tüntette ki 1900-ban, valamint királyi tanácsosi címet is kapott az építőművész), szokatlanul éles és eredményes támadás érte Lechnert a kormány részéről. Wlassics Gyula kultuszminiszter a Parlamentben kijelentette, hogy az adófizető polgárok pénzéből egy fillért sem áldoznak a „magyar, azaz szecessziós stílus”, vagyis Lechner törekvéseinek támogatására. Bár több művész is tiltakozott a „kirekesztés” ellen, Lechner ezután állami megbízatást hosszú ideig nem is kapott, sőt még a lechneri stílust követő építészek is nehéz helyzetbe kerültek átmenetileg. „Maga Lechner továbbra is szalonképtelen maradt, stílusa azonban tanítványai munkáiban polgárjogot nyert.”11 A pozsonyi Postapalota (posta- és távirdaigazgatóság) épületére Lajta Bélával 1902-ben benyújtott pályatervük sikertelen maradt.12

Lechner Ödön továbbra is szerepelt a különböző pályázatokon, de munkáját kevés siker kísérte. 1905-ben még a kultuszminisztérium épületére kiírt konkurzusra is benevezett Körössy Alberttel, ahol második díjat nyertek. A pályázatot hosszú sajtóvita követte, a megbízást a győztes Alpár Ignác helyett az ő tervüknek követelve. A munkát végül 1906-ban a miniszteri döntés nekik juttatta, de az épület mégsem valósult meg. A Mester hívei – festők, szobrászok, építészek, írók –, hogy Lechner vezető szerepét az építésznevelésben intézményesen is biztosítsák, 1903-ban kérvényezték az új kultuszminiszternél,13 Berzeviczy Albertnél, hogy alapítsanak Lechner számára mesteriskolát. A kezdeményezés kudarcot vallott. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem kap katedrát és a kávéházi és baráti beszélgetéseken túl nem lesz más lehetősége tapasztalatai átadására, Lechner Ödön elméleti jellegű írásokban, tanulmányokban foglalta össze nézeteit. „Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz” – utal 1906-ban íródott programadó munkájának címe Széchenyi István „Magyarország nem volt, hanem lesz”14 kijelentésére. Lechner Ödön – vagy ahogy barátai nevezték: Papszi – egyébként Szinyei Merse Pál mellett a Japán kávéház (a mai ĺrók Boltja) művészasztalának nagy öregje, vezére volt. E kávéház márványasztalára rajzolgatta előszeretettel építészálmait.

Élete utolsó évtizedében legjelentősebb építészeti megbízását Pozsonyban kapta. 1906 és 1908 között épült meg a Ferenc József nevét viselő új városnegyedben a Lechner-tervezte Pozsonyi Királyi Katholikus Főgimnázium. Az építtető hatóság, a kultuszminisztérium, a tanuló ifjúság számára kápolnát is tervezett a gimnázium mellé az iskola telkén, később azonban úgy döntött, hogy azt külön telken, díszesebb kivitelben építteti meg. Mivel az alakuló városrésznek még nem volt temploma, a tervezett kápolna pedig csak a diákok számára épült volna, az új javaslat a város vezetésénél is kedvező fogadtatásban részesült. Az épületet, amelynek tervezésében és kivitelezésénél a gimnáziumhoz hasonlóan Vágó József műépítész – „Lechner építésvezető helyettese” – vett részt, több tervváltozat után 1909-ben kezdték építeni. Ezt megelőzően az uralkodó, I. Ferenc József is jóváhagyta a tervrajzokat és segítséget ígért, valamint megbízta Rigele Alajos neves pozsonyi szobrászt az 1898-ban tragikusan elhunyt Erzsébet királyné15 márvány domborművének elkészítésével, amit később a templomban helyeztek el. Az épületet az 1207-ben állítólag éppen Pozsonyban született Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel a tervezett 700. évforduló helyett 1913-ban.16 A színe után a helyiek által „Kék templomnak”17 mondott épület a két Erzsébet jelképes mauzóleuma is lett.18 Az Árpád-házi szent legendájára utaló rózsa a díszítés fő motívuma. A főbejárat fölé Vaszary János Szent Erzsébetet ábrázoló mozaikképe került, az épület belső tere pedig rózsalugast szimbolizál. A homlokzat csempedíszeiben, az alumínium lemezekkel burkolt kapun, a tetőn és a főoltáron is visszaköszön a rózsa-motívum. A gimnázium és a templom épülete a hozzá tartozó paplakkal, valamint a mindhárom épületet körülölelő kerítéssel közös építészeti egységet alkot.

A fentebb említett gimnázium épületén és a Szent Erzsébet-templomon kívül Lechner több műve is megtalálható a mai Szlovákia területén. Neki tulajdonítják az ábrahámi (Abrahám) Esterházy-kastély (1899)19 és a csemernyei (Čemerné) Mária mennybemenetele pravoszláv templom (1905–1910)20 tervezését. Losoncon „számos szecessziós stílusú ház található. Ezek többségét Lechner Ödön és Sebestyén Artúr tervezte”,21 így például a Jókai utca 13. szám (1910) alatt található lakóházat is, de az ő munkája a mai Kassai Városi Hivatal épülete (1912)22 és a rozsnyói volt evangélikus líceum23 is.

„Lechner Ödön halála 1914-ben egyszerre tényleges és jelképes” – jegyzi meg Makovecz Imre. A mester 1914. június 10-én hunyt el Budapesten, tizennyolc nappal a végzetes szarajevói merénylet előtt. Az évszám valóban jelképes is: a később „boldog békeidőknek” nevezett korszak végét jelenti. A háború miatt a korábbi hatalmas építkezési láz enyhült, jelentős épületek kivitelezése húzódott el vagy éppen el sem kezdődött. Megvalósulatlan maradt a műépítész utolsó pályaterve, a historizáló és ezért „szalonképes” Ferenc József jubileumi emléktemplom is.24 Bár a Lechner személyes irányítása alatt álló mesteriskolát a konzervatív körök több éven át tartó ellenállása miatt nem sikerült létrehozni, a Mesternek és az általa létrehozott nemzeti stílusnak mégis szép számban akadtak követői. A Komor Marcell és Jakab Dezső építészpáros, ők tervezték – egyebek mellett (pl. Fekete Sas szálló-üzletház, 1907–1909, Nagyvárad) – a pozsonyi vigadót is (1913–1919), mely azonban nem a lechneri hatást mutatja, hanem a maga eklektikusságával az akkori városi tanács konzervatív ízlését tükrözi. A Mester további követői közt említhető még Pártos Gyula, Márkus Géza (pl. Cifrapalota, 1902, Kecskemét) vagy Lajta Béla – hogy csak a legismertebbeket említsük. Lechner Ödön munkáiból utoljára 1991-ben láthatott kiállítást Pozsonyban a hazai nagyközönség. A Grössling és a Bezručova utcák találkozásánál épült Szent Erzsébet-templomot viszont bármely fővárosba utazó szabadon csodálhatja.

1. Magyar Művészet 1890–1919. Szerk.: Németh Lajos. I. kötet, Budapest, 1981. 325.

2. Tűzálló anyagból és samottőrleményből készült, gipszsablonban formált és 1300 °C körüli hőmérsékleten kiégetett kőagyagféle.

3. Magyar Művészet 1890–1919. Szerk.: Németh Lajos. I. kötet, Budapest, 1981. 329.

4. „A régi alapon” jeligéjű terv (1882)

5. Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Corvina, 1988. 142.

6. Uo. 45.

7. Attika vagy pártafal – az épület főpárkánya feletti, a tetőt részben elfedő, alacsony fal.

8. A nemzeti stílus hívei és maga Lechner is a nagyra becsült körösfői asztalosmesterrel, Péntek Gyugyi Györggyel készíttettek körösfői motívumokkal díszített bútorokat. A pozsonyi Szent Erzsébet-templom főoltárképének (a többi berendezési tárggyal összhangban álló) keretét Lechner tervezte.

9. A 19. század második felében kialakult tervező-, ill. építési irodák 2-3 építész vezetésével működtek. A partneri viszonyt létesítettek a legtöbbször megosztották a munkát. Pártos gyakorlatiasabb szervezőegyéniség volt, Lechner a tervezésben vállalt oroszlánrészt.

10 Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák - Magyar Monarchiában. Corvina, 1988. 144.

11. Magyarország építészetének története. Szerk.: Sisa József – Dora Wiebenson. Vince Kiadó, 1998. 256.

12. A Lechner - itt még Leitersdorf Béla -, valamint a Komor-Jakab építészpáros újító szellemű tervét legyőzve végül a győztes Pártos Gyula tervei alapján épült fel 1909 és 1912 között a neobarokk főposta.

13 Wlassics ez év októberében vált meg a tárcájától.

14 A nemzeti építészet kérdését Széchenyi fogalmazta meg elsőként még az 1830-as években.

15 Az épület előcsarnokában két márványtábla tartalmazza a templom jótevőinek illusztris névsorát: t. k. X. Pius pápa, I. Ferenc József, Mária Valéria főhercegné – az uralkodó pár lánya, Festetich Mária grófnő és Ferenczy Ida – Erzsébet királyné társalkodónői, valamint a templom építését leginkább szorgalmazó, támogató gróf Szapáry Béláné nevét.

16. Az eredeti befejezési határidőt (1910. dec. 31.) többször meghosszabbították, a templomot 1913. okt. 11-én szentelték fel. Művezetési hibák, az építési vállalkozó – a pozsonyi Durvay Antal – mulasztásai és kedvezőtlen anyagi helyzete (a napszám és az építési anyag ára is rohamosan emelkedett a kivitel tartama alatt) is késleltették az építést.

17. Eredetileg csak a tető és a homlokzatot díszítő apró kerámiacsempék voltak kékek.

18. „A POZSONYI KIR. KATHOLIKUS FŐGIMNÁZIUMNAK ÁRPÁDHÁZI SZT. ERZSÉBET TISZTELETÉRE EMELT ÉS ERZSÉBET KIRÁLYNÉ EMLÉKÉNEK SZENTELT TEMPLOMA...” – olvasható a toronykereszt felszentelésére invitáló meghívón.

19.Pamiatky na Slovensku IV. Obzor, Bratislava, 1978, 102.

20. Uo. 102.

21. Szőnyi Endre: Pozsonytól Kassáig. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1996. 102.

22. Kusý, Martin: Architektúra na Slovensku 1848–1918. Bradlo. Bratislava, 1995. 104.

23. Uo. 102.

24 A megbízást végül udvari intrikák eredményeképpen elvették tőle.